9. rész

*Két hónappal később*

- Beth, a 103-ban ki kell cserélned a törülközőket, valamint tiszta ágyneműt kell húznod, és rendet kéne rakni. - állít meg nagy rohanásomban Kyle.

Nos, igen. Megvalósult a hotel. Megvett egyet. Beadtam a derekam, elvállaltam a munkát, de apával továbbra sem beszélek, maximum a munkáról. Be kell vallanom, élvezem. Luxus hotel, így megszállnak nálunk szupersztárok, elnökök is. Persze a kávézót is imádom, majdnem minden második nap bemegyek segíteni. Ráérek, hiszen nincsen kötött munkaidőm. Az apámé ez a hely, nem kell időre jönnöm. Persze mindig itt vagyok. Nem élek vissza ezzel a lehetőséggel. Cat nem dolgozik itt, sőt elköltözött a házunkból. Jobban mondva, a cuccai ott vannak, csak egy hónapja otthon sem volt. Justinnal a díjátadó óta nem beszéltem. Aznap este lelépett egy lánnyal, azóta se híre se hamva.

- Megyek. - mondom, majd sietve a liftbe lépek, és felmegyek vele pár emeletet, majd belépek a lakosztályba. - Úristen, egy hadsereg lakik itt? - kuncogok magamba, mikor meglátom a rendetlenséget.

A koszos törülközőket bedobom a kis szennyes kocsimba, és helyükre tiszta, illatos darabokat akasztok.

Lehúzom a mocskos, foltos ágyneműket, és a hófehér helyett, színeset rakok, amin mindenféle minta terjeng.

Felkapkodom a földön hagyott szemetet, a távirányítókat a helyükre rakom, elrendezem a többi tárgyat is, amit elmozdítottak. A konyhában a helyükre rakom a tiszta poharakat, a többit elmosom, eltörölgetem, és úgy szint a oda helyezem, ahova valóak. Bár ez nem tartozik a munkámhoz, de a szétdobált ruhadarabokat is felveszem össze hajtom, és egy bőröndre helyezem. Ha jól értesültem többen laknak itt jelenleg. Pár napig szállnak meg, valami fontos emberek. A kis 'furgonomat' kitolom az ajtó elé, majd vissza megyek, és elintézek még pár dolgot. A konyhából kilépve veszem észre hogy pár felső a földön hever.

- De hát már elraktam ezeket egyszer..- mondom magamnak, majd felveszem és össze hajtom. A hátam mögül kuncogást hallok ezért megfordulok.

- Elizabeth?

- Harry? Zayn? Niall? Louis? Liam? Mit kerestek ti itt? - futok oda hozzájuk és ugrok nyakukba.

Még a díjátadón ismerkedtem meg velük személyesen mint Justin barátja. Azóta tartjuk a kapcsolatot.

- Hát, jelenleg itt lakunk.

- Áh, értem már a nagy kupit. Én meg itt dolgozom. Az apámé ez a hely. - nézek körbe mosolyogva, majd ismét megölelgetem őket sorban. - Uhm Niall. Isteni illatod van. Mi ez?

- Ezzel csábítok. - néz rám kaján vigyorral.

- Úristen. - nevetek fel. - Na jól van, ne csináljatok nagy rumlit. - kacsintok rájuk.

- Hé, kell egy kis borravaló? - nevet fel Zayn.

- Tartsd meg. - mosolygok vissza rá az ajtóból, majd lemegyek a személyzeti lifttel a hallba, onnan pedig a mosóba.

A szennyest bedobálom a másik sokkal nagyobb kocsiba, majd mindkettőt ott hagyva lépek ki az ajtón. Oda bent leveszem a kis fehér 'kötényt' is magamról, így megint normális ruhában tudhatom magam. Egy óra múlt, így utam az étteremhez vezet, ahol ingyen ehetek. Nyilván mert itt dolgozom, valamint, az apámé minden. Szóval szerintem nem kell kétszer mondani, hogy mit miért csinálhatok.

Kérek magamnak egy kis salátát, amit hamar meg is kapok és el is kezdek falatozni. Imádom a húsos kajákat, de ilyenkor csak ilyen mennyiségű ételeket tudok enni, mert rövid ideig van ebéd szünet.

Amint végzek, sietősen távozok, majd utam a recepciós pulthoz vezet. Beülök a pult mögé, ezzel kiszorítva a másik kollégát, aki mosolyogva veszi tudomásul hogy itt már nincs dolga. Az összes dolog közül amit itt csinálok ez a kedvencem. Nem nagy meló, és nem kell hozzá nagy testmozgás sem.

- Jó napot kívánok Mark Price néven foglaltam egy lakosztályt. - áll meg egy magas férfi a pult előtt. Arcát kalappal takarja, és a kapucnija is a fején van. Furcsa.

- Mindjárt megnézzük. - mondom, majd a képernyőre sasolok, és beírom a nevet. - Igen, az 537-es az. Itt is van a mágneskártya, gondolom tudja használni. Itt kérnék egy aláírást. - rakom elé a papírt, majd a lap aljára mutatok. - Csak hogy itt volt és elvette a kártyát. Sajnos muszáj mindenkivel aláíratni. - dumálok, majd időközben elveszem a papírt amit aláfirkantott, és én is aláírom.

- Köszönjük hogy a Clark hotelben száll meg.

- Mi-milyen hotelben?- dadogja az illető.

- Clark hotel. - a férfi csak felkapja a kártyát, és sietősen a liftbe száll. Fura alak. Előkapom az Apple cuccom, és felmegyek twitterre. Zayn posztolt egy képet a többiekről, amint az ágyban fetrengenek, és minden össze van gányolva.

' Azt hiszem sok dolgod lesz itt @ElizabethClark. Haha, szeretünk <3 ! '

Úristen, mindent szét szedtek. Őrültek, persze jó értelemben. A nap hamar elmegy, ma elég sokan jönnek, így gyorsan letelik a műszak, és indulhatok is haza.

- Liz, szia! - állít meg Harry - Asszem az 537-es szobában, fogalmam sincs melyikben de szerintem abban, hogyha jól láttam, épp kiabál egymással két velünk egy idős, és tárgyakat törnek.

- Rohanok! - rémülök meg, majd magam után húzva a fiút beszállok be a liftbe, és nyomogatom a gombot folytonosan, hátha így gyorsabban megy.

Mikor kiszállunk a liftből, már hallom a ricsajt. Valamint, nehéz lett volna nem észre venni a vázát ami kirepült az ajtón, neki a falnak, és darabokban hullott a földre. Futólépésben megyek az ajtó felé, majd berontok a nyitott ajtón keresztül, vigyázva bele ne lépjek valamibe.

- Hé, hé, hé! Mi folyik itt? Ez egy hotel, drága bútorokkal és kiegészítőkkel! Hogy gondolják hogy dobálják, és összetörik azokat? A gondjaikat nem így kell levezetni! - kiabálok a  két jómadárra. A lány lesüti a szemét és leül a kanapéra, míg a fiú továbbra is csak kekeckedik.

- Mit szólsz bele? Mi dolgunk nem? Ki fogom fizetni a károkat. Mégis ki vagy te, hogy dirigálj itt? - emeli fel hangját

- Elizabeth Clark, személyesen! - nyújtom ki gúnyosan a kezem. - A hotel az apámé seggfej, úgyhogy ne dobáld a cuccokat megértetted? - nézek szemébe, amit épp hogy nem takar el egy kapucni amit megérkezésünkkor húzott fel gyorsan.. Szemében felismerést látok, és egy apró csillogást. Gyönyörű, barna szemei mámorba ejtenek. Mintha, mintha már láttam volna ezeket a szemeket.

- E-E-Elizabeth? - suttogja magának, majd a kapucnit lerángatja a fejéről, megigazítja haját, és ismét rám néz.

- Te. Hogy? És, miért? Mit keresel itt? - ordítok

- Én, sajnálom. - néz a plafonra, majd tekintetét újból rám szegezi.

- Mi az hogy sajnálod? Mit gondoltál, mit mondok, hogy semmi baj? Mi a szart keresel itt? Ajánlom hogy holnapra ne legyél itt, vagy rád hívom a biztonságiakat, és velük cipeltetlek ki te bunkó! - dobbantok egyet a földön lábammal, majd szememmel a még épp vázára nézek, és gondolkozás nélkül az arcába vágom a benne lévő vizet, és virágot. - Miért Justin? Miért? Miért pont ide jöttél? Tudtad hogy kié ez a hely! Oh, várjunk csak. Mr. Price. Gyűlöllek. Gyűlöllek érted? - sziszegem az utolsó két mondatot arcába. Harry rángat ki a szobából. Idegesen trappolok el a liftig, ahonnan ki más lép ki, hogy ha nem Pattie Malette?

- Elizabeth, szia! De rég láttalak. - mosolyog felém

- Mi az hogy rég láttál? Pattie, fel tudod fogni mit tett velem a fiad? Arra jövök fel, hogy törnek zúznak, erre mit észre veszek észre? A nagy Justin Bieberrel állok szemben. Igen, az a Justin Bieber aki kihasznált, aztán otthagyott egy magamban! Az, aki egykor a falnak szorítva fojtogatott, majd mintha semmi se történt volna bulizott velem. - mondom. Mindeközben a 'főszereplő' is kitántorgott a szobából, és anyja mellett állva hallgatta a műsort. - Ja. - nevetek fel - Ennél még jobb sztori is van. Mikor kegyetlen módon, egy sikátorban meggyilkolt egy hölgyet, minden félelem vagy emberiség nélkül. - nevetek a képébe, mire ráeszmélek mit mondtam. Biebernek eddigre ökölbe szorul mindkét keze, én pedig ijedten futok el. Futok, egyenesen a lépcsők felé, és olyan szélsebesen száguldok lefelé, mint még sohasem. Érzem hogy utánam eredt, és hallom ahogy trappol lefelé a lépcsőn. Az egyik lépcsőfokban felbukok, és megállás nélkül zuhanok le a lépcsőn körülbelül egy emeletnyit. Testem a falnak lökődik, fejemet pedig beverem a kemény falba. Ijedten fekszek a földön, mindeközben pedig a fejem is sajog. Csukott szemmel próbálom magam nyugtatni, miközben mindenem lüktet.

- Elizabeth! - kiált fel Justin, aki elől menekültem.

- Ne, kérlek ne bánts. - suttogom erőtlenül. Kinyitom szemeimet, mire az övéivel kerülök szembe. Farkas szemet nézünk egy ideig, majd idegességében a falba boxol, aminek hatására a falból leesik pár festék darab a falról, ami egyenesen a szemeimbe esik. Fájlalva törölgetem meg azokat, és könnyeket potyogtatva fordulok meg a kemény padlón. Hátamon feküdve körülnézek kicsit. Pattie, Harry és az ismeretlen lány állnak körül, bár kicsit távolabb állnak mint Justin. Ő a földön ül mellettem, és mindeközben kezét a homlokomra simította.

- Téged, nem lenne szívem bántani. - dadogja erőtlenül

- Mégis megtetted. - hunyom le szemem

- Olykor elborul az agyam. - mondja - Annyira, sajnálom. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. - jön közelebb, és az utolsó mondatot alig hallhatóan suttogja fülembe.