10. rész

Sziasztok, vissza tértem, új ötletekkel, új designnel (Corrinne W. készítette), és új részekkel. Ez a rész tele van párbeszéddel, de pont így akartam. Remélem tetszeni fog a rész, jelezzétek felém mindenképp! 

Csók, Lucy.

- Szóval ti most együtt vagytok? - szólal meg a kínos csend után Zayn.

- Nem. - válaszolok tömören

- Szóval csak együtt voltatok. - állapítja meg.

- Nem. - állok fel - Csak. Kavartunk. Meg, haverkodtunk. Azt hiszem. - sütöm le a szemem.

- És mi lesz most? Folytatjátok, ahol abbahagytátok? - emeli fel a fejem, az államnál fogva.

- Nem. Azt nem akarom. Hülyeség volt, hogy lefeküdtünk. Sikerült magam mögött tudni. Épp hogy sikerült túl tennem magam azon amiket tett, megint belép az életembe. Mikor minden sínen lenne, akkor jön ő. Olyan, mint egy pattanás. Sikerül eltüntetned, de egy idő múlva megint ott van. - mondom szomorúan, mire Zayn csak röhög az ágyon.

- Ez jó volt. De, ha nem akarsz vele megint 'haverkodni', akkor ne tedd.

- Nem ismered őt. Eléri a céljait. Bármit és bárkit megszerez. - húzom a szám.

- De nem téged kis csaj. Ha nem akarod magad mellett tudni, semmilyen értelemben sem, akkor nem kell. Ne figyelj rá, ne hallgass rá. - mondja, majd feláll és elém lép. - Mondd csak, félsz tőle? - hunyorítja össze a szemét.

- Én. - kezdem, majd elhalkulok egy pillanatra. - Azt hiszem, egy kicsit. - indulok a lift felé. - Alapjába véve tud aranyos lenni, de mikor először a falnak szorított a nyakamnál fogva, megijesztett. Aztán láttam, ahogy azt a nőt. Meg-megöli. Akkor nagyon féltem. Nem mondtam el neki akkor, hogy láttam. Nem mertem. - szipogom. Elő törnek az érzelmek, amik egykor elbújtak a szívem mélyén.

- Semmi baj. - mondja, majd megölel. - Tudod, sok ismert személynél előfordul, hogy elszalad vele a ló. Alapjában véve jó emberek, csak.. Tudod. A ló. - kuncog fel.

Zayn vállára hajtva fejem, gondolkodok. Újra itt van, és nem hiszem hogy egy hamar elmenne. Az a lány, talán a barátnője. Vajon, vele is csinált olyat mint velem, vagy őt a tenyerén hordozza? És mit keresnek itt? Miért ide jött? Ott van a háza. Ennyi idő után, nehéz újra látni. Két hónap nem olyan sok, de nem is kevés. Épp elég arra, hogy elfelejtsünk egy olyan embert, akit el akarunk. El akartam. Már majdnem hogy teljesen kivertem a fejemből. Nem gondoltam rá, csak hébe-hóba. Ha megláttam egy pólóját vagy pulcsiját a szobámban. Beleszippantottam, és megéreztem az illatát. Vissza emlékeztem az együtt töltött időre..

De ennek véget vetettem.
Lassan lépek ki a liftből és lépkedek Zayn után. Ma szabadnapos vagyok, és a kávézó is zárva tart egy hétig, szabadságon van mindenki. Este elmegyek a 1D koncertre, legalább ott kikapcsolódhatok.

~*~

- És egy, két, há. - hallom meg a kiszűrődő hangokat az ajtón. Kint ülök a folyosón, sajnos nem mehettem be a próbára.

- Szia. - jön egy hang mellőlem. Ajkaim ketté nyílnak, mikor meglátom. A testem minden porcikája beleremeg lépéseibe, amiket felém tesz.

- Mit keresel itt? - fúrom tekintetem övébe.

- Jöttem próbára. De úgy hallom foglalt a terem. - biccent fejével az ajtó felé, ahonnan kihallatszik a zene.

- Értem. - hajtom le a fejem, mikor leül mellém. - Miért jöttél a mi hotelünkbe?

- Hidd el, nem direkt. Ez volt a legközelebbi. Tudod, szüneten vagyok. Utazgatok ide-oda. De mindig vissza jövök ide. - nevet fel. - Figyelj. Tudom hogy, kicsit tartasz tőlem, de hidd el nem kell. - rakja kezét combomra. - Nem bántalak. Nem bántanálak. Egyszer már elvesztettem az eszem, nem tenném meg megint.

- Ezt nem itt kéne megbeszélnünk. Sőt, sehol. - állok fel. - Justin. - veszek egy mély levegőt. - Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtselek. Már majdnem sikerült, mikor újra megjelentél.

- Ez kedves. Figyelj. Tudom hogy sok fájdalmat okoztam. De. Ilyen vagyok. Nem tudok sokáig az aranyos és cuki Justin lenni. Másokkal szemben eléggé bunkó vagyok Elizabeth. Miattad erőltettem meg magam. Hogy egy kicsit kedvesebb legyek. Nem lehet mindenki egy herceg, fehér lovon.

-Főleg te nem. Te egy bunkó vagy pisztollyal a kezedben. - motyogom mire kipattannak a szemei. Kényes témához értünk..

- Te Liz. - áll elém. - Honnan tudsz erről az ügyről? Őszintén.
- Miért érdekel? - indulok meg a női wc felé. Talán nem jön utánam. - Tudok, és kész.
Pechemre utánam jön. Sőt, még a mosdóba is rezzenéstelenül jön be.
- Elnézést ez egy női wc fiatalember. - ront ránk egy néni.
- Kit érdekel. Dolgom van. Ha végzett akkor ki lehet menni. - mondja, mire a szegény néni ijedten fordult felém, majd sietősen lelép. - Mit keresnek itt öregek? - néz a plafonra Jus. - Mindegy. Szóval. Honnan tudsz róla? - jön felém.
Lassan hátrálok, de érzem hogy a falnak fogok ütközni. Hopp, igen, itt a fal. Elég hideg.
- Ott voltam. - fordítom oldalra a fejem, majd a csapot kezdem kémlelni. - Sétálni mentem. Egy sikátornál lyukadtam ki, fogalmam sincs hogyan, és hallottam a hangod. Elbújtam a fa mögött, és vártam mi lesz. Aztán láttam, ahogyan.. Szóval.. - keresem a szavakat, de egyszerűen képtelenség szépíteni azt a tényt, hogy Justin megölt valakit.
- Nem önszántából tettem azt, amit. Csúnya dolgokat tett az a nő. Nem én mondtam hogy, hmm öljük már meg, mert miért ne? Liz, neked az az élet amit én élek, brutális lenne. Hidd el nekem, hogy nem vagyok egy körözött bűnöző, akit csak hébe-hóba látnak felbukkanni sikátorokban, amint embereket öl. - nevet fel. - Tudom, hogy átfutnak az agyadon ilyen gondolatok is.
- Igen, ebben igazad van. - kuncogok.
- Engedd meg hogy bebizonyítsam hogy nem kell félned tőlem. - ölel át, mire én csak nyelek egy nagyot, és köré fonom karjaim.
Védelmezően szorít, arcom pedig nyakába fúrom. Az illata megbabonáz. Ám ezzel még nincs vége. Nem fogok a karjaiba omlani mint egy hülye. Várjunk csak. Épp ezt teszem most is. Én idióta..
- Ettől még nem lettünk puszi pajtások. Mi történt veled, azóta az este óta? - húzódok el.
- Már mondtam. Elmentem utazni. - mondja majd kihúz a mosdóból, és kifelé veszi az irányt, mire én vissza fordulok, és az épp ajtón kijövő Zayn elé lépek, és megbeszélem vele, hogy Justin hagy tartson velünk.

Rosszallóan néz felé, mire ő oldalra önti a fejét, és kiskutya szemekkel néz felénk. Mindenki elneveti magát, és elindulunk kifelé. Együtt. Bár, Jusnak még lett volna egy próbája. Bevallom, nem látom nagy jövőjét a kapcsolatunknak, de meg lehet próbálni. Maximum, ha felidegesítem megöl. Na jó, ez viccnek is rossz volt.
A hotelba megyünk, átöltöznek a srácok, és átmegyünk hozzánk, hogy én is átöltözzek a koncertre, majd a 1D tagjai az arénába mennek készülődni meg ilyesmi. Mi meg majd oda megyünk, mikor kinyitják a kapukat. Bár hátul megyünk be, de nem baj.
A hotelbe érve, mindenki megy a dolgára. A 1D fiúk átöltözni, Justin összepakolni néhány cuccát ami kelleni fog ma, én pedig csak lézengek a hallban. Nem akarom a jelenlétemmel zavarni a többieket.
Már egy ideje sétálgatok a lift és a bejárat közötti szakaszon, mikor meghallom az ismerős hangot.
- Mit nem értesz azon, hogy majd hívlak? Dolgom van. Érted? Nem érek rá se most, se este, se holnap reggel. Felfoglak hívni. Tudod. Telefonon. Ismered azt a tárgyat? - mutogat a kezével, hüvely és kisujját kinyújtva, amit füléhez tesz, mintha telefonálna.
- Szemét láda. - és puff, csattan is a pofon Justin arcán.
- Mit képzelsz magadról te kis.. - kezdi mire elkapja a lány karját, és közel húzza magához. Valamit suttog a fülébe, majd idegesen indul meg felém.