4. rész

Sziasztok, megérkeztem egy újabb résszel, amivel már megint elkéstem! :( Sajnálom, igérem megpróbálom hamarabb felrakni őket! <3

Puszil és ölel, Ewushh!

Hi.!

Másnap:

Erőtlenül állok a nagy ház előtt, majd félénken becsengetek. Pár másodperc után nyílik az ajtó, de nem várt személy fogad.

- Justin? - kérdezem összeszűkített szemekkel. Háta mögé mutat, és beenged. Nem bírom Lilt, így nem is beszélek vele tovább, egyenesen a nappaliba tartok, ahol meg is találom a személyt, akihez eredetileg jöttem. Öltözéke egy melegítőből, és egy bő fehér pólóból áll. Gondolom, még nem öltözött fel rendesen. Fel néz rám a kanapéból, majd egy sóhaj kíséretében maga elé mutat, jelezve, hogy üljek le a vele szemben lévő fotelbe. - Reméltem, hogy nem küldesz el, mikor meglátsz. - nézek fel a plafonra egy pillanatra, majd újra a szemébe nézek. - Igazából, nincs különösebb mondanivalóm. Lil azt mondta nem vagy jó passzban, így gondoltam, eljövök.. - sütöm le a szemem.

- Aha.. Tényleg nem vagyok a toppon, de nem miattad van. Tudod, sok a munka, meg ilyenek. Elfáradtam. - mondja, majd mindketten csendben ülünk egymással szemben, amit Lil zavar meg. Nem is bánom, mert elég kínos a helyzet.

- Na, akkor ha már így itt vagyunk együtt, akkor hoztam egy kis anyagot. - nevet fel, és lerak egy adag port a dohányzó asztalra. Elkerekedett szemmel tekintek magam elé, majd Justinra. Egy biztos. Én nem fogok drogozni! - Gyerünk már gyerekek. - sietett Twist. Felnézek rá, majd Justinra, aztán újra a drogra. Gondolkozok pár másodpercig, majd felpattanok, és elhagyom a házat.

- Elizabeth! Várj! Állj már meg! - kiált utánam, mire megtorpanok, és hátra nézek. Pár másodperc múlva már csak pár cm választ el tőle, mire kicsit hátra lépek.

- Tudod. - nézek az égre. - Kibaszottul nem azért jöttem ide, hogy kora reggel drogozzak! Azért jöttem, hogy megnézzem mi van veled. Nem ismerjük egymást, mégis azt éreztem, ide kell jönnöm. Ez van Justin. - tárom szét kezem, felháborodott arccal. Elmosolyodik, és megölel. Na jó, ez már tényleg furcsa. Tegnap még közli velem, hogy nem érdeklem, és számára csak a szexre kellek, erre most meg ölelget. Mi a franc?

- Köszönöm. - néz rám. - Be jössz? Ígérem eltüntetem a drogot.

- Uhm. Nem, dolgoznom kell. - hátrálok. - Justin. - nézek vissza. - Egy szót se szólok a drogról. - mosolygok felé. - Szia. - köszönök el, majd megfordulok, és el indulok.

Fogalmam sincs, mit gondoljak. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedést. Egyszer úgy beszél velem mint a kutyával, egyszer meg mint egy közeli barátjával. Most akkor hogy van ez? Utálom, ha játszanak velem. Talán az lenne a legjobb, ha eltűnnék az életéből, és sose keresném.

Homlokomat megtörölve megyek át a zebrán. Nagyon meleg van, tűz a nap. Utam a kávézó, ugyanis ma már nincs szabadnapom, és késésben is vagyok. Az utolsó utcát futólépésben teszem meg, és már ott is vagyok a kávézó ajtajában. Illedelmesen kiengedek egy hölgyet, aki kifelé tart, majd belépve köszönök a többieknek, és hátra megyek. Váltok pár szót a főnökkel, majd egy tálcával a kezemben lépkedek a vendégek között, hogy össze szedjem az itt hagyott poharakat. Ez után letörlök valamennyi asztalt, majd a vevőket szolgálom ki. Olyan szorgosan dolgozok, hogy nem is veszem észre, amikor Sam szólítgat, pár méterre tőlem. Egy fiú keres, aki Sam elmondása szerint sálban és sapkában van. Ki az a hülye aki ilyen melegben sálat, valamint sapkát vesz fel?! Nem akarom tudni.. Legyintek egy csöppet, és folytatom a munkát. Nagy sikere van a jeges teáknak ma. Nem is csodálom, ilyen hőségben.. Kiszolgálás közben én is megiszok egy pohárral. Nagyon jól esik, kicsit felfrissít. Kapok néhány perc szünetet, így kiállok a pult mögül, és kilépek a forró levegőre. Kezemről leveszem a hajgumit, ami reggel óta tétlenkedik csuklómon, hátha szükség lesz rá alapon. Kontyba fogom hajam, és kezemmel legyezni kezdem magam. Néhány percig még odakint vagyok, rugdosom a cipőmmel a köveket, majd ránézek az órámra, és vissza állok dolgozni. Néhány percig csend uralkodik el, csupán a szél süvítése hallható, majd egy leánycsapat viharzik be.

- Fagyit lehet kapni? - néz rám az egyik, majd a barátnőire pillant.

- Jelenleg nem, de tudok ajánlani jeges teát.

- Akkor adj olyat. Négyet. - vágja flegmán felém. Felhúzom a szemöldököm, és teljesítem feladatom. Lehetne kedvesebb is, én nem a szomszéd lány vagyok, hogy így beszéljen velem. Én itt dolgozom, a beszédstílusát meg válogathatná. A nevüket inkább nem kérdezem meg, hiszen őket szerintem nem érdekli, hogy rajta van-e a nevük vagy nem.

- A nevünk hol van róla? - emeli fel a hangját.

- Elnézést. Hogy hívnak? - nyúlok unottan a filctollért, és a szemébe nézek.

- A nevem?! A kurva anyád! - röhög a képembe, mire lazán megnyomok magam mellett egy gombot, ami a főnököm irodájában jelez. Általában akkor használjuk, amikor valami gondunk van a vevőkkel. Félre állok megbeszélni vele, hogy mi történt. Kitessékeli a nagyszájú hölgyeket, az italt pedig megkapják ajándékba.

Felmosom a padlót, kicsit összepakolok a pult körül, és mehetek is haza. Hamarabb elengednek. Lassan sétálok haza táskámmal a vállamon. A nap melege simogatja arcomat, a szél lobogtatja a hajamat. Imádom a nyarat, ez a kedvenc évszakom. A házunk elé érve, kissé meglepődöm, de rá mosolygok a nem várt személyre.

- Szia! - integetek bénán, hiszen kb fél méterre áll tőlem, én mégis integetek. - Ha gondolod, gyere be. - indulok meg az ajtó felé.

3. rész

Jó olvasást kívánok a részhez! :)

-Ewushh

- Haza megyek. - mondja, felszedve a ruháit. Egy újabb éjszakát töltöttem vele, amit ismét bánok.

- Meddig fogjuk ezt játszani Justin? - kérdezem vissza húzva az ágyra. - Minden nap egymás ágyában kötünk majd ki? - teszem fel a kérdést, mire sóhajt egy nagyot, és mélyen a szemembe néz.

- Figyelj. Számomra semmit nem jelentesz! Egy vagy a sok közül. Most éppen veled voltam, és vagyok. Fogd fel, nem akarok tőled semmi komolyat. Persze ha nekem esel, hagyom magam. Fiúból vagyok. - nevet fel az utolsó mondatán, majd felhúzva a nadrágját a tükör elé áll, és a haját igazgatja. Elönt a düh, és felpattanok a puha takaró közül.

- Akkor tűnés! - kiabálok rá. - Egy utolsó szemét vagy, sajnálom hogy megismertelek! Élj a sztárvilágodban, feküdj le mindennap mással. Hibát követtünk el, tudom. Azt is tudom, hogy sohasem leszek része az idilli életednek, fel fogtam! Nem is akarok, egy seggfej vagy Justin. Egy barom. Azt hittem, végre szerzek barátokat azon az este. Erre meg egy idiótával veszekszek kora reggel. Húzz innen Bieber! - hadarom el, majd a végére annyira felidegesítem magam, hogy még egy pofont is adok neki. Felhúzza a szemöldökét, és az ágyra dönt. A takarók közé esek, és mire feleszmélek, már rajtam ül, és felém hajol. - Takarodj innen, mielőtt még én raklak ki! -  suttogom.

Nem enged a szorításából. Ajkát nyakamhoz nyomja, és érzem ahogy kifújja a levegőt. - Utoljára mondom. Tűnj el.

Egy lenéző pillantást vett rám, és becsapja az ajtót maga mögött. Fejemet párnámba fúrom, és mélyet szippantok az illatából. Utálom, mégis imádom. Az illata isteni. Ő maga is isteni. Mégis utálom. Gyűlölöm. Létezik ilyen? Mint embert utálom, de viszont valami megfog benne. Pedig egy idióta barom. Fogalmam sincs mit kezdjek ezzel. Nem szaladhatok utána, mint tegnap. Maximum átgondolja a dolgot, és vissza jön. Igen, így lesz a legjobb. Békén hagyom, nem keresem, nem kutatok utána. Ha nem keres, akkor nem keres. Nem érdekel sem a pénze, sem a hírneve. Bár nagyon megbántott, mégsem tudok ellenállni neki.

Erőtlenül csoszogok a nappaliban, a távirányítót kutatva. Szabad napos vagyok, Cat sincs itthon, így nincs más ötletem, mint tévét nézni. Szeretek lustálkodni, és pizsiben tévét nézni. Általában ezt teszem, mikor egyedül vagyok.

A tegnapi buli nyomai még látszódnak, mivel nem nagyon takarított fel senki. Mindenhol piás üvegek, néhol eltört poharak, esetleg tárgyak. Soha többet nem engedem be ezeket az ismeretleneket a házamba. Miután meggyőződök arról, hogy semmi érdekes nem megy, felállok, és felkapdosom az üvegeket. Kidobom azokat, és felseprem a szilánkokat, valamint mindent, amit a földön találok, majd a kukába borítom. A fáradságtól ásítok egy csöppet, így tehát ledőlök a kanapéra, kicsit szundítani.

. . .

- Megyek már! - kiabálom az ismeretlennek, aki körülbelül egy perce nyomja a csengőt. Kinyitom az ajtót, de nem várt vendéget találok magam előtt. - Mit akarsz Lil?! - nézek rá összeszűkített szemekkel.

- Bemehetnék? - néz rám, mire bólintok csöppet, és a nappali felé indul, ahol helyet foglal az egyik fotelben. Én a kanapén foglalok helyet, térdemet felhúzva, és államat azon támasztva figyelek. - Voltam Justinnál. Nagyon ki van. Szerintem menj el hozzá.

- Nem kell a segítséged, sem a tanácsod. Pont te vagy az aki miatt ez az egész megtörtént. Úgyhogy szerintem állj fel, és menj el. Ha jól tudom pont Te voltál az, aki leitatott mindkettőnket. Rosszul gondolom? Amúgy is, három napja 'ismerlek' titeket, mi közöm van nekem ahhoz hogy mi baja? Oldja meg.

- Nem.. - hajtja le a fejét. - De én csak.. - kezdi mire közbevágok.

- Nincs de Lil. Mindent elrontottál. Átlagos napjaim voltak, erre be jöttél a képbe te, na meg a haverod. Nem akartam ezt. Egyszerűen csak egy jó estét akartam, na meg barátokat szerezni. Ez volt minden. Szépen elrontottad te is, meg Bieber is. Persze ebben én is hibás vagyok, nem tagadom.. Szerintem az lenne a legjobb, ha most elmennél. - nézek rá, mire feláll, de az ajtóból még visszafordul.

- Gondold át amit mondtam. Menj el hozzá. - mondja majd a kilincset lenyomva kinyitja az ajtót, és elhagyja a házat. Kezemet ökölbe szorítom, és beleütök a falba, mire kezem elgyengül, és lüktetni kezd. Cipőt húzok lábamra, telefonomat zsebre dugom, és kilépek a házból. Mélyet szívok a levegőből, és a macskaköves úton kezdek el sétálni. Igen, pizsamában. A tengerpartnál lefordulok az útról, és a homokban lépkedek tovább, majd a homokban foglalok helyet. Nézem, ahogy gyerekek rohangálnak a vízben, esetleg a parton játszanak egymással. Az idősebbek napoznak, olvasnak, valamint a vízben vannak a barátaikkal, párjukkal. Én pedig itt ülök egy magamban, ahelyett, hogy felhívjam Cat-et, és elmenjünk valahova kikapcsolódni. Esetleg hallgathatnék Lilre, és ellátogathatnék Justinhoz, de miért tenném meg, ha úgy is el küld?! Nem akar látni, sem beszélni velem. Minden kilőve, fogalmam sincs mit kezdjek magammal ma este.

- Szia, egyedül vagy? - ül le mellém egy lány.

- Sajnos igen. - fújtatok csöppet.

- Értem. Sophie vagyok, és te?

- Elizabeth Clark. - rázok kezet vele mosolyogva.

- Sajnálom, hogy megzavartalak, de most költöztem ide, és senkit nem ismerek. - néz rám félénken az ismeretlen, mire mosolyra húzódik a szám. - Szabad kérdeznem hogy miért ülsz pizsiben itt?

- Hát Sophie. Én régóta lakom itt, de nincs sok barátom. Az egyetlen barátnőm a lakótársam. Mindenkit ismerek a környéken, de őket nem sorolom a barátaim közé, mert nem beszélek velük túl sokat.. Hogy miért vagyok pizsiben? Na az egy jó kérdés - nézek a szemébe nevetve, majd lassacskán felállok, lesöpröm magamról a homokot, és karon ragadva húzom magam után a lányt.

2. rész

Sziasztok, itt vagyok a következő résszel, köszönöm a sok támogatást itt, és a Facebookon is! <3 Páran kérdeztétek, hogy hány részes lesz a blog. Nos, sokat gondolkodtam, de nem szeretném túl hosszúra, úgyhogy körülberül 20-25 rész lesz fent, valamint az Epilógus! Következő résszel lehet hogy hét közben, de lehet hogy csak hétvégén jövök! Puszi!

- Ewushh

LOS ANGELES BABY!..

Reggel van, amitől kisebb ijedség, és félelem uralkodik el rajtam. Fogalmam sincs hogy hol vagyok, és kivel. Én nem ilyen vagyok. Normális, és átlagos lány vagyok. Nem szoktam napról-napra más ágyában kelni, főleg nem mással. Ez nem Elizabeth Clark. Nincsenek barátaim, és megszoktam ezt. Nem járok bulikba, és főleg nem bulizom olyanokkal mint ez a hülye Justin Bieber. Egyáltalán, mit keresek én itt, meztelenül? Legszívesebben bele verném a fejem a falba. Nem feküdhettem le vele! Én nem vagyok egy szajha, aki mindenkivel ágyba bújik. Ha Lil nem itat le mindkettőnket, nem lennék most itt, és nem feküdtünk volna le. Otthon lennék, és épp munkába indulnék! És most?! Itt fekszek egy sztár ágyában, akiről semmit se tudok. Soha nem érdekelt Justin, csak a tévében hallgattam meg hébe-hóba egy, két számát. Biztos vagyok benne, hogy ha nem iszik annyit, nem feküdt volna le velem. Ez egyértelmű!

Fáj a fejem, ami nyilván a másnaposság jele. Ha nem ittam meg egyedül minimum 2 üveg pezsgőt, akkor egyet sem. Plusz a többi ki tudja milyen ital. Nem emlékszem sok mindenre, az utolsó ami beugrik, hogy Justinnal táncolok, valamilyen itallal a kezemben. Innen se kép, se hang. Oldalra fordítom a fejem, és mikor megbizonyosodom róla hogy a szupersztár alszik, felkapom a cuccaimat, és kimegyek a szobából. Fürdőt keresve járom végig a házat, majd mikor megtalálom, kifésülöm a hajam, és tovább kutatok. Szájvízzel átöblítem a számat, hogy azért ne így menjek munkába. A fogkeféjéhez hozzá sem érek, az pofátlanság lenne, és számomra undorító is. Felkapok pár ruhát a székről, és fel is veszem azokat. Fekete ülepes nadrág, fehér atléta, és egy fekete Supra. A cipőt kicsit meghúzom, mert elég nagy rám, mint ahogy a többi cucc is. Lemegyek a konyhába, és egy papírra a következőt írom:

'Hazudnék ha azt mondanám hogy örülök hogy megismertelek, szóval.. Az este kissé berúgtam (szerintem te is). Felkaptam néhány cuccod, majd Lillel vissza juttatom. Senkinek sem mondok egy szót sem! - Elizabeth Clark!'

Becsukom magam mögött az ajtót, és taxit hívok. A munkahelyem felé irányítom, ahova hamar megérkezünk. 1 óra késés után toppanok be, ahol mint mindig most is nagy sor áll. Mosolyt erőltetek arcomra, és kedvesen köszöntöm a vendégeket. A főnököm hamar észre vesz, és idegesen közelít felém.

- Hol voltál? 1 órája itt kellene lenned! Ne is magyarázkodj, örülj hogy nem küldelek haza. Mi ez a ruha? Elizabeth, ez egy munkahely, ide normálisan öltözz! Gyerünk, nagy a sor, ne várasd meg az embereket! Hopp-hopp! - kiabál rám idegesen, majd gyorsan el is tűnik. Erős fejfájással szolgálok ki mindenkit, majd mikor kapok néhány perc szünetet, be is veszek egy fájdalomcsillapítót. Rá se bírok nézni az alkoholra. Sokat ihattam..

. . .

Felmosom a padlót, összepakolok, bezárom az ajtót, és a szeles időben indulok haza. Világos van, de elég kihalt az utca. Az okát nem tudom, de eddig még egy lelket sem láttam, pedig ez egy mozgalmas utca. Haza érve ledobom a cuccaimat, és felfutva a lépcsőn benyitok a szobámba. Átöltözök, és a ruhákat, valamint a cipőt egy szatyorba rakom, hogy majd vissza adjam a tulajdonosnak. Átnézek a barátnőmhöz, akit a gép előtt találok.

- Hol voltál? - néz fel egy pillanatra.

- Egy munkatársammal voltam, csak nagyon késő volt, így ott maradtam éjszakára. - füllentek, mire megszólal a csengő.

Barátnőm felpattan, és leszalad. Vár valakit? Sikításokat hallok lentről, mire én is lerohanok. Mindenhol emberek vannak, akik ellepik a házat.

- Cat, ez a te műved? - ordítok rá, mire ő csak ijedten a fejét rázza.

Az emberek özönlenek, és nem tudjuk őket elküldeni. Zenét kapcsolnak, inni kezdenek, és táncolnak. Kik ezek?! Az ajtó elé állok, hogy ne tudjon több ember bejönni. Fellöknek, átgázolnak rajtam, végig taposnak. Sajog mindenem, viszont magam előtt egy segítő kezet vélek felfedezni. Felállok, mire ő óvatosan leporol, megigazítja a ruhám, és a csuklómat fogva megyünk fel a lépcsőn. Rámutatok a szobámra, mire lassan kinyitja az ajtót, amit be is zár magunk mögött. Leül az ágyamra, mire észbe kapok, és a szatyrot nyújtom felé, amiben a ruhái találhatóak. - Kik ezek az emberek?! Miért jöttek ide? Nem ismerek innen senkit, téged kivéve. Egyáltalán, hogy kerülsz ide Bieber?! Honnan tudod hogy itt lakok? - árasztom el kérdésekkel.

- Hiszen te hívtál meg mindenkit! -néz rám tágra nyílt szemekkel.

- Mi? - kérdezek vissza automatikusan, mire nevetve megrázza a fejét.

- Tudod, vicces hogy semmire nem emlékszel. Megengedted Lilnek, hogy mindennap itt bulizzon ő, és mindenki akit magával hoz. Nekem is sok mindent ígértél, köztük azt is hogy szerzel nekem drogot, de ezt inkább mellőzzük oké? - röhög fel hangosan.

- Drogozol? - kérdezem meglepetten. A nagy világsztár drogozik.

- Nem tartozik rád. Egyébként. Azt ugye tudod, hogy senki nem tudhatja meg soha, hogy köztünk valaha is volt valami? Nem is ismerjük egymást oké? Bár, tényleg nem ismerlek.. - néz rám, majd kezébe veszi a szatyrot, és az ajtóhoz lép. - Ne keress. Soha! - mondja kiemelve az utolsó szót, és kilép.

Szememet össze szűkítem, és az ágyamba zuhanok. Nem mintha tartani akarnám vele a kapcsolatot, de azért szebben is meg mondhatta volna, hogy nem akar többet látni. Nem voltam magamnál, ő pedig szépen lefektetett! Hölgyeim és uraim, ez vagyok én! Felpattanok, és az ajtót feltépve rohanok utána. A ház előtt áll, zsebre dugott kézzel.

- Justin! - kiabálok rá messziről, mire megfordul, és szemével követ, míg oda nem érek. Ránézek, mire hirtelen minden düh elszáll, ami bennem volt. Közelebb lép hozzám, mire én hátrálok egy kicsit, de gyorsabb, és ajkaink összeérnek.