11. rész

Jó olvasást, csók: Lucy. 

- Rohadj meg. - köpi oda a szavakat az ifjú lány, a már távolodó Biebernek.
Az említett személy felhúzza szemöldökét, majd tesz egy fordulatot, és kezével a lány arcát fogja szorosan, miközben hangosan ordít rá. Justin a lány fejét erőteljesen a falba vágja, amitől ő erőtlenül zuhan a földre.
Szám megremeg, lábaim pedig mintha csak földbe gyökereztek volna, meg sem mozdulnak. Minden erőmet összeszedve, fordulok meg, és futok fel a lépcsőn. Az első emeletig megállás nélkül rohanok, majd betörök az első irodába amit meglátok. Szerencsémre pont olyan emberhez rontok be, akit ismerek, így sietősen intek felé, és egy ' bocsi csak átrohanok' mondattal megyek is tovább. Magam mögött becsukom az ajtót, és immár lassacskán lépkedek a lépcsőfokon. Ez egy 'titkos' út, amit csak a személyzet használhat. Hogyha papírokat, iratokat, esetleg nehezebb cuccokat kéne felvinnünk, itt kell, nehogy megzavarjuk a vendégeket.
Meg sem állok a legutolsó lépcsőfokig. A kampót kiakasztom, és kilépek a nagy vas ajtón. Becsukom magam mögött, és elsétálok a tető széléig.. Leülök a szélére, és nézem az elém táruló csodát. A város csodája. A táj, az épületek, a tengerpart. Mind annyira mesés. Filmbe illő jelenet lehetne, ahogy itt ülök, és gondolkodom. Vagy, akár le is ugorhatnék, az még filmbe illőbb lenne.
Justin egy elmebeteg, én meg egy naiv, aki elhitte, hogy Justin a szíve mélyén jó ember. Na persze. Végül is, valakinek a tündérmesékben is hinni kell.
- Mit csinálsz itt? - suttogja a fülembe.
Szívem kihagy egy ütemet, egyrészt az ijedségtől, másrészt a félelemtől. Erősnek kell lennem!
- Nem látod? Ülök. - fordítom el a fejem, és az épületeket kezdem vizsgálgatni szememmel.
- Csatlakozhatok? - pihenteti meg állát vállamon.
- Azt csinálsz, amit akarsz. - felelem szárazon, de elbizonytalanodom.
Justinnal egy tetőn, kettesben? A mai műsora után még azt is eltudom róla képzelni hogy lelök innen.
Justin csendben leül mögém, állát ugyanott hagyva, ahol eddig volt.
- Tudom, hogy megrémültél. Tudom, hogy egy vadállatnak hiszel...és tudom, hogy egy kicsit félsz tőlem. - simítja ki arcomból a hajam. - Nézd, Elizabeth. Én, egy zűrös gyerek vagyok, zűrös ügyekkel. Nekem az ilyen esetek nem jelentenek semmit, mert  olyan emberekkel teszem azt, amit, akik nem számítanak. Jelentéktelenek.
- Lehet, hogy számodra jelentéktelen volt ez a fiatal lány odalent, vagy az a nő a sikátorban. Vagy akár.. - csuklik el a hangom. - Én. -  nyögöm ki. - De ez csak azért van, mert nem ismered őket. neked hogy esne ha valaki neked rontana, megverne, csak azért mert nem ismer olyan jól, és leszarja mi van veled? - emelem fel hangom. - Minden embernek van olyan személy az életében akinek számít hogy hogy van az említett személy. Mert Szereti. Szereti érted? Ismered azt a szót hogy Szeretet? Számít ez neked valamit? - mutogatok. - Egy vadállat vagy, egy mocskos ember érted? Még férfinak se tudlak nevezni, mert egy normális férfi nem csinál ilyet. Hiába mondod nekem hogy ilyen vagy, meg hogy neked ezek az ügyek meg se kottyannak. Én nem fogok megbocsájtani, és nem fogom megérteni miért teszed ezt. Egyszerűen, nem értem mi van veled. Mikor megismerkedtünk, szimplán csak bunkónak hittelek, aztán pedig kezdtem azt hinni hogy egy rendes srác vagy. Erre sorra halmozod fel a rossz tetteid. Nem értelek téged Justin. - suttogom fülébe az utolsó mondatot, s kezemet tenyerembe temetem.
Lábammal idegesen dobolok a földön, miközben gondolkozok. Mert valakinek azt is kell néha. Körülbelül öt perc múlva érzem hogy a zsebemben folyamatosan rezeg a telefonom, így kirángatom onnan, és megnézem a két sms-t ami időközben érkezett. Egy Harrytől:

'Liz, merre vagy, itt állunk a hallban..'

Valamint még egy, Zayntől:

'Ne mondd hogy leléptél Bieberrel!! Elizabeth hívj fel!!!'

Gyorsan vissza csúsztatom a készüléket a helyére, majd hirtelen felállok, és az ajtó felé indulok, mikor Justin vissza ránt.

- Csak azt akarom, hogy megértsd mit miért teszek. De eddig időm sem volt elmondanom. - mondja ridegen. - Lehet, hogy te egy állatnak tartasz, de nekem ettől még ugyanazok az érzelmeim irántad. - mondja, majd egy mozdulattal magához ránt, és ölel meg szorosan.

Én csak ott állok, mint egy darab fa, és az égvilágon semmit sem csinálok. Még akkor sem mozdulok, mikor gyengéden ad egy puszit homlokomra, és elenged. Állok, és.. továbbra is állok.

- Jössz? - kérdezi mire ijedten felé kapom fejem, majd észhez térek.
Na nem mintha Vele akarnék menni, csak hát. Egy kiút van innen, így kénytelen vagyok vele közlekedni.- Most azt fogjuk játszani hogy én beszélek hozzád, te meg csak meredsz magad elé, és nem szólsz egy szót se? - kérdezi nevetve, mire felé kapom tekintetem, pár másodpercre elveszek szemeiben, majd bólintok egy aprót.

Erre jóízűen kuncog, majd fejét rázva lép egy újabb, majd újabb lépcsőfokot.
Már a két smst olvasva is tudtam, hogy a többiek kicsit idegesek lesznek a hirtelen eltűnésünk miatt. Illetve, eltűnésem miatt, mert Biebernek nem mondtam hogy jöjjön utánam. Vagyis.. Én megyek utána. Na mindegy..
Csendben szelem a lépcsőfokokat, bár a vádlim már kezd görcsbe állni. Nem is értem miért nincs itt lift..
- Ti meg hol voltatok? - néz rám Zayn rosszallóan.
Ügyet sem vetve kérdésére megindulok a kijárat felé, és automatikusan balra fordulok, hogy gyalog induljak haza. Na de nem sétálhatok fényes nappal a One Direction fiúkkal, meg Justin Bieberrel. Szóval veszek egy újabb nagy fordulatot, így sikeresen beleütközök Louisba. Nevetve kérek elnézést, majd egy üresen álló taxira mutatok, mire mindenkinek leesik szándékom. Igen, eddig szerintem, azon töprengtek hogy miért fordulgatok oda-vissza, és miért megyek neki Louisnak.
- Nyugi nem szoktam sokáig készülődni. - legyintek, majd kinézek az ablakon, és csendben figyelem az embereket, akik ráérősen sétálnak az utcán.
- Nem gond, még elég sok időnk van, még így is hogy nekünk hamarabb le kell lépni tőletek. - mutatja meg über cuki mosolyát Niall.
Válaszul csak vadul bólogatok, majd a mellettem lévő Liamre nézek, aki folyamatosan nevet.. De min is? Oh, igen, mint mindig most is a telefonján lóg, és mindenkit értesít a twitteren hogy mit csinál. Gyermekded lélek...
Mivel nem fértünk be mindannyian a taxiba, így én Niallel, és Liammel utazok, míg a másik taxiban Zayn, Harry, Louis és Justin jön mögöttünk. Remélem minden oké velük. Mióta Zayn tud mindenről, nem kifejezetten bírja Biebert. Meg tudom érteni..
Miután sikeresen megérkezünk a házunkhoz, ijedten kapom a fejem a mögénk beálló kocsihoz, ahol éppen Zayn magyaráz Jusnak, kissé hangosabban a kelleténél.
- Nem érted? Egyszerűen nem érdekelnek ezek a dolgok. - mutogat Zayn, majd vadul kezd nyomkodni a telefonján, és pár másodpercen belül Justin arcába nyomja a készüléket. - Látod, ez sokkal jobb. - húzza ki magát büszkén, mire Bieber őrületes nevetésbe kezd, és vigyorogva magyarázza hogy szerinte ez nagyon gáz, de mindentől eltekintve nagyon feldobódott.
Milyen jó neki, haha..
Sikeresen bejutok a házba, de már az ajtó nyílásakor érzem, hogy itt elég rég volt szellőztetve. Igen, rég voltam itthon. Gyorsan elhúzom a függönyöket, és minden ablakot kinyitok, hogy friss oxigén juthasson be. A fiúk egyből szét terülnek a kanapén. Legalábbis ez volt a tervük amíg ki nem küldtem őket hogy azonnal vegyék le a cipőjüket. Egy embernek nem kellett elmagyaráznom, jártas már a házban, így már az ajtónál lerúgta magáról a magas szárú cipőjét. Szerintem mindenki tudja ki az.
Zayn, Liam a kanapéra telepszenek, míg Louis a televíziót kapcsolgatja, Harry pedig utánam jön a konyhába, mert szomjas. Miután mindenkit elláttam inni-, és ennivalóval, felszaladok a lépcsőn, és a szobámba indulok. Felhúzott szemöldökkel nézek a nyitott ajtóra. Ez zárva volt.. Ám hamar rá jövök, miért van nyitva. A szobámba lépve tekintetem az ágyra téved, ahol Justin fekszik, betakarózva, hason feküdve. Egyik keze a párna alá van csúsztatva másik maga mellett. Ha nem ismerném azt mondanám, hogy mennyire helyes, és alvás közben mennyire nagyon cuki... De ismerem, így csak legyintek egyet a semmibe, és a szekrényem felé fordulok. Végül nagy nehezen kiválasztok egy szoknyát, de a többi még kérdéses.
- Ezt veszed fel? - ölel át hátulról. Esküszöm megölöm!

10. rész

Sziasztok, vissza tértem, új ötletekkel, új designnel (Corrinne W. készítette), és új részekkel. Ez a rész tele van párbeszéddel, de pont így akartam. Remélem tetszeni fog a rész, jelezzétek felém mindenképp! 

Csók, Lucy.

- Szóval ti most együtt vagytok? - szólal meg a kínos csend után Zayn.

- Nem. - válaszolok tömören

- Szóval csak együtt voltatok. - állapítja meg.

- Nem. - állok fel - Csak. Kavartunk. Meg, haverkodtunk. Azt hiszem. - sütöm le a szemem.

- És mi lesz most? Folytatjátok, ahol abbahagytátok? - emeli fel a fejem, az államnál fogva.

- Nem. Azt nem akarom. Hülyeség volt, hogy lefeküdtünk. Sikerült magam mögött tudni. Épp hogy sikerült túl tennem magam azon amiket tett, megint belép az életembe. Mikor minden sínen lenne, akkor jön ő. Olyan, mint egy pattanás. Sikerül eltüntetned, de egy idő múlva megint ott van. - mondom szomorúan, mire Zayn csak röhög az ágyon.

- Ez jó volt. De, ha nem akarsz vele megint 'haverkodni', akkor ne tedd.

- Nem ismered őt. Eléri a céljait. Bármit és bárkit megszerez. - húzom a szám.

- De nem téged kis csaj. Ha nem akarod magad mellett tudni, semmilyen értelemben sem, akkor nem kell. Ne figyelj rá, ne hallgass rá. - mondja, majd feláll és elém lép. - Mondd csak, félsz tőle? - hunyorítja össze a szemét.

- Én. - kezdem, majd elhalkulok egy pillanatra. - Azt hiszem, egy kicsit. - indulok a lift felé. - Alapjába véve tud aranyos lenni, de mikor először a falnak szorított a nyakamnál fogva, megijesztett. Aztán láttam, ahogy azt a nőt. Meg-megöli. Akkor nagyon féltem. Nem mondtam el neki akkor, hogy láttam. Nem mertem. - szipogom. Elő törnek az érzelmek, amik egykor elbújtak a szívem mélyén.

- Semmi baj. - mondja, majd megölel. - Tudod, sok ismert személynél előfordul, hogy elszalad vele a ló. Alapjában véve jó emberek, csak.. Tudod. A ló. - kuncog fel.

Zayn vállára hajtva fejem, gondolkodok. Újra itt van, és nem hiszem hogy egy hamar elmenne. Az a lány, talán a barátnője. Vajon, vele is csinált olyat mint velem, vagy őt a tenyerén hordozza? És mit keresnek itt? Miért ide jött? Ott van a háza. Ennyi idő után, nehéz újra látni. Két hónap nem olyan sok, de nem is kevés. Épp elég arra, hogy elfelejtsünk egy olyan embert, akit el akarunk. El akartam. Már majdnem hogy teljesen kivertem a fejemből. Nem gondoltam rá, csak hébe-hóba. Ha megláttam egy pólóját vagy pulcsiját a szobámban. Beleszippantottam, és megéreztem az illatát. Vissza emlékeztem az együtt töltött időre..

De ennek véget vetettem.
Lassan lépek ki a liftből és lépkedek Zayn után. Ma szabadnapos vagyok, és a kávézó is zárva tart egy hétig, szabadságon van mindenki. Este elmegyek a 1D koncertre, legalább ott kikapcsolódhatok.

~*~

- És egy, két, há. - hallom meg a kiszűrődő hangokat az ajtón. Kint ülök a folyosón, sajnos nem mehettem be a próbára.

- Szia. - jön egy hang mellőlem. Ajkaim ketté nyílnak, mikor meglátom. A testem minden porcikája beleremeg lépéseibe, amiket felém tesz.

- Mit keresel itt? - fúrom tekintetem övébe.

- Jöttem próbára. De úgy hallom foglalt a terem. - biccent fejével az ajtó felé, ahonnan kihallatszik a zene.

- Értem. - hajtom le a fejem, mikor leül mellém. - Miért jöttél a mi hotelünkbe?

- Hidd el, nem direkt. Ez volt a legközelebbi. Tudod, szüneten vagyok. Utazgatok ide-oda. De mindig vissza jövök ide. - nevet fel. - Figyelj. Tudom hogy, kicsit tartasz tőlem, de hidd el nem kell. - rakja kezét combomra. - Nem bántalak. Nem bántanálak. Egyszer már elvesztettem az eszem, nem tenném meg megint.

- Ezt nem itt kéne megbeszélnünk. Sőt, sehol. - állok fel. - Justin. - veszek egy mély levegőt. - Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtselek. Már majdnem sikerült, mikor újra megjelentél.

- Ez kedves. Figyelj. Tudom hogy sok fájdalmat okoztam. De. Ilyen vagyok. Nem tudok sokáig az aranyos és cuki Justin lenni. Másokkal szemben eléggé bunkó vagyok Elizabeth. Miattad erőltettem meg magam. Hogy egy kicsit kedvesebb legyek. Nem lehet mindenki egy herceg, fehér lovon.

-Főleg te nem. Te egy bunkó vagy pisztollyal a kezedben. - motyogom mire kipattannak a szemei. Kényes témához értünk..

- Te Liz. - áll elém. - Honnan tudsz erről az ügyről? Őszintén.
- Miért érdekel? - indulok meg a női wc felé. Talán nem jön utánam. - Tudok, és kész.
Pechemre utánam jön. Sőt, még a mosdóba is rezzenéstelenül jön be.
- Elnézést ez egy női wc fiatalember. - ront ránk egy néni.
- Kit érdekel. Dolgom van. Ha végzett akkor ki lehet menni. - mondja, mire a szegény néni ijedten fordult felém, majd sietősen lelép. - Mit keresnek itt öregek? - néz a plafonra Jus. - Mindegy. Szóval. Honnan tudsz róla? - jön felém.
Lassan hátrálok, de érzem hogy a falnak fogok ütközni. Hopp, igen, itt a fal. Elég hideg.
- Ott voltam. - fordítom oldalra a fejem, majd a csapot kezdem kémlelni. - Sétálni mentem. Egy sikátornál lyukadtam ki, fogalmam sincs hogyan, és hallottam a hangod. Elbújtam a fa mögött, és vártam mi lesz. Aztán láttam, ahogyan.. Szóval.. - keresem a szavakat, de egyszerűen képtelenség szépíteni azt a tényt, hogy Justin megölt valakit.
- Nem önszántából tettem azt, amit. Csúnya dolgokat tett az a nő. Nem én mondtam hogy, hmm öljük már meg, mert miért ne? Liz, neked az az élet amit én élek, brutális lenne. Hidd el nekem, hogy nem vagyok egy körözött bűnöző, akit csak hébe-hóba látnak felbukkanni sikátorokban, amint embereket öl. - nevet fel. - Tudom, hogy átfutnak az agyadon ilyen gondolatok is.
- Igen, ebben igazad van. - kuncogok.
- Engedd meg hogy bebizonyítsam hogy nem kell félned tőlem. - ölel át, mire én csak nyelek egy nagyot, és köré fonom karjaim.
Védelmezően szorít, arcom pedig nyakába fúrom. Az illata megbabonáz. Ám ezzel még nincs vége. Nem fogok a karjaiba omlani mint egy hülye. Várjunk csak. Épp ezt teszem most is. Én idióta..
- Ettől még nem lettünk puszi pajtások. Mi történt veled, azóta az este óta? - húzódok el.
- Már mondtam. Elmentem utazni. - mondja majd kihúz a mosdóból, és kifelé veszi az irányt, mire én vissza fordulok, és az épp ajtón kijövő Zayn elé lépek, és megbeszélem vele, hogy Justin hagy tartson velünk.

Rosszallóan néz felé, mire ő oldalra önti a fejét, és kiskutya szemekkel néz felénk. Mindenki elneveti magát, és elindulunk kifelé. Együtt. Bár, Jusnak még lett volna egy próbája. Bevallom, nem látom nagy jövőjét a kapcsolatunknak, de meg lehet próbálni. Maximum, ha felidegesítem megöl. Na jó, ez viccnek is rossz volt.
A hotelba megyünk, átöltöznek a srácok, és átmegyünk hozzánk, hogy én is átöltözzek a koncertre, majd a 1D tagjai az arénába mennek készülődni meg ilyesmi. Mi meg majd oda megyünk, mikor kinyitják a kapukat. Bár hátul megyünk be, de nem baj.
A hotelbe érve, mindenki megy a dolgára. A 1D fiúk átöltözni, Justin összepakolni néhány cuccát ami kelleni fog ma, én pedig csak lézengek a hallban. Nem akarom a jelenlétemmel zavarni a többieket.
Már egy ideje sétálgatok a lift és a bejárat közötti szakaszon, mikor meghallom az ismerős hangot.
- Mit nem értesz azon, hogy majd hívlak? Dolgom van. Érted? Nem érek rá se most, se este, se holnap reggel. Felfoglak hívni. Tudod. Telefonon. Ismered azt a tárgyat? - mutogat a kezével, hüvely és kisujját kinyújtva, amit füléhez tesz, mintha telefonálna.
- Szemét láda. - és puff, csattan is a pofon Justin arcán.
- Mit képzelsz magadról te kis.. - kezdi mire elkapja a lány karját, és közel húzza magához. Valamit suttog a fülébe, majd idegesen indul meg felém.

9. rész

*Két hónappal később*

- Beth, a 103-ban ki kell cserélned a törülközőket, valamint tiszta ágyneműt kell húznod, és rendet kéne rakni. - állít meg nagy rohanásomban Kyle.

Nos, igen. Megvalósult a hotel. Megvett egyet. Beadtam a derekam, elvállaltam a munkát, de apával továbbra sem beszélek, maximum a munkáról. Be kell vallanom, élvezem. Luxus hotel, így megszállnak nálunk szupersztárok, elnökök is. Persze a kávézót is imádom, majdnem minden második nap bemegyek segíteni. Ráérek, hiszen nincsen kötött munkaidőm. Az apámé ez a hely, nem kell időre jönnöm. Persze mindig itt vagyok. Nem élek vissza ezzel a lehetőséggel. Cat nem dolgozik itt, sőt elköltözött a házunkból. Jobban mondva, a cuccai ott vannak, csak egy hónapja otthon sem volt. Justinnal a díjátadó óta nem beszéltem. Aznap este lelépett egy lánnyal, azóta se híre se hamva.

- Megyek. - mondom, majd sietve a liftbe lépek, és felmegyek vele pár emeletet, majd belépek a lakosztályba. - Úristen, egy hadsereg lakik itt? - kuncogok magamba, mikor meglátom a rendetlenséget.

A koszos törülközőket bedobom a kis szennyes kocsimba, és helyükre tiszta, illatos darabokat akasztok.

Lehúzom a mocskos, foltos ágyneműket, és a hófehér helyett, színeset rakok, amin mindenféle minta terjeng.

Felkapkodom a földön hagyott szemetet, a távirányítókat a helyükre rakom, elrendezem a többi tárgyat is, amit elmozdítottak. A konyhában a helyükre rakom a tiszta poharakat, a többit elmosom, eltörölgetem, és úgy szint a oda helyezem, ahova valóak. Bár ez nem tartozik a munkámhoz, de a szétdobált ruhadarabokat is felveszem össze hajtom, és egy bőröndre helyezem. Ha jól értesültem többen laknak itt jelenleg. Pár napig szállnak meg, valami fontos emberek. A kis 'furgonomat' kitolom az ajtó elé, majd vissza megyek, és elintézek még pár dolgot. A konyhából kilépve veszem észre hogy pár felső a földön hever.

- De hát már elraktam ezeket egyszer..- mondom magamnak, majd felveszem és össze hajtom. A hátam mögül kuncogást hallok ezért megfordulok.

- Elizabeth?

- Harry? Zayn? Niall? Louis? Liam? Mit kerestek ti itt? - futok oda hozzájuk és ugrok nyakukba.

Még a díjátadón ismerkedtem meg velük személyesen mint Justin barátja. Azóta tartjuk a kapcsolatot.

- Hát, jelenleg itt lakunk.

- Áh, értem már a nagy kupit. Én meg itt dolgozom. Az apámé ez a hely. - nézek körbe mosolyogva, majd ismét megölelgetem őket sorban. - Uhm Niall. Isteni illatod van. Mi ez?

- Ezzel csábítok. - néz rám kaján vigyorral.

- Úristen. - nevetek fel. - Na jól van, ne csináljatok nagy rumlit. - kacsintok rájuk.

- Hé, kell egy kis borravaló? - nevet fel Zayn.

- Tartsd meg. - mosolygok vissza rá az ajtóból, majd lemegyek a személyzeti lifttel a hallba, onnan pedig a mosóba.

A szennyest bedobálom a másik sokkal nagyobb kocsiba, majd mindkettőt ott hagyva lépek ki az ajtón. Oda bent leveszem a kis fehér 'kötényt' is magamról, így megint normális ruhában tudhatom magam. Egy óra múlt, így utam az étteremhez vezet, ahol ingyen ehetek. Nyilván mert itt dolgozom, valamint, az apámé minden. Szóval szerintem nem kell kétszer mondani, hogy mit miért csinálhatok.

Kérek magamnak egy kis salátát, amit hamar meg is kapok és el is kezdek falatozni. Imádom a húsos kajákat, de ilyenkor csak ilyen mennyiségű ételeket tudok enni, mert rövid ideig van ebéd szünet.

Amint végzek, sietősen távozok, majd utam a recepciós pulthoz vezet. Beülök a pult mögé, ezzel kiszorítva a másik kollégát, aki mosolyogva veszi tudomásul hogy itt már nincs dolga. Az összes dolog közül amit itt csinálok ez a kedvencem. Nem nagy meló, és nem kell hozzá nagy testmozgás sem.

- Jó napot kívánok Mark Price néven foglaltam egy lakosztályt. - áll meg egy magas férfi a pult előtt. Arcát kalappal takarja, és a kapucnija is a fején van. Furcsa.

- Mindjárt megnézzük. - mondom, majd a képernyőre sasolok, és beírom a nevet. - Igen, az 537-es az. Itt is van a mágneskártya, gondolom tudja használni. Itt kérnék egy aláírást. - rakom elé a papírt, majd a lap aljára mutatok. - Csak hogy itt volt és elvette a kártyát. Sajnos muszáj mindenkivel aláíratni. - dumálok, majd időközben elveszem a papírt amit aláfirkantott, és én is aláírom.

- Köszönjük hogy a Clark hotelben száll meg.

- Mi-milyen hotelben?- dadogja az illető.

- Clark hotel. - a férfi csak felkapja a kártyát, és sietősen a liftbe száll. Fura alak. Előkapom az Apple cuccom, és felmegyek twitterre. Zayn posztolt egy képet a többiekről, amint az ágyban fetrengenek, és minden össze van gányolva.

' Azt hiszem sok dolgod lesz itt @ElizabethClark. Haha, szeretünk <3 ! '

Úristen, mindent szét szedtek. Őrültek, persze jó értelemben. A nap hamar elmegy, ma elég sokan jönnek, így gyorsan letelik a műszak, és indulhatok is haza.

- Liz, szia! - állít meg Harry - Asszem az 537-es szobában, fogalmam sincs melyikben de szerintem abban, hogyha jól láttam, épp kiabál egymással két velünk egy idős, és tárgyakat törnek.

- Rohanok! - rémülök meg, majd magam után húzva a fiút beszállok be a liftbe, és nyomogatom a gombot folytonosan, hátha így gyorsabban megy.

Mikor kiszállunk a liftből, már hallom a ricsajt. Valamint, nehéz lett volna nem észre venni a vázát ami kirepült az ajtón, neki a falnak, és darabokban hullott a földre. Futólépésben megyek az ajtó felé, majd berontok a nyitott ajtón keresztül, vigyázva bele ne lépjek valamibe.

- Hé, hé, hé! Mi folyik itt? Ez egy hotel, drága bútorokkal és kiegészítőkkel! Hogy gondolják hogy dobálják, és összetörik azokat? A gondjaikat nem így kell levezetni! - kiabálok a  két jómadárra. A lány lesüti a szemét és leül a kanapéra, míg a fiú továbbra is csak kekeckedik.

- Mit szólsz bele? Mi dolgunk nem? Ki fogom fizetni a károkat. Mégis ki vagy te, hogy dirigálj itt? - emeli fel hangját

- Elizabeth Clark, személyesen! - nyújtom ki gúnyosan a kezem. - A hotel az apámé seggfej, úgyhogy ne dobáld a cuccokat megértetted? - nézek szemébe, amit épp hogy nem takar el egy kapucni amit megérkezésünkkor húzott fel gyorsan.. Szemében felismerést látok, és egy apró csillogást. Gyönyörű, barna szemei mámorba ejtenek. Mintha, mintha már láttam volna ezeket a szemeket.

- E-E-Elizabeth? - suttogja magának, majd a kapucnit lerángatja a fejéről, megigazítja haját, és ismét rám néz.

- Te. Hogy? És, miért? Mit keresel itt? - ordítok

- Én, sajnálom. - néz a plafonra, majd tekintetét újból rám szegezi.

- Mi az hogy sajnálod? Mit gondoltál, mit mondok, hogy semmi baj? Mi a szart keresel itt? Ajánlom hogy holnapra ne legyél itt, vagy rád hívom a biztonságiakat, és velük cipeltetlek ki te bunkó! - dobbantok egyet a földön lábammal, majd szememmel a még épp vázára nézek, és gondolkozás nélkül az arcába vágom a benne lévő vizet, és virágot. - Miért Justin? Miért? Miért pont ide jöttél? Tudtad hogy kié ez a hely! Oh, várjunk csak. Mr. Price. Gyűlöllek. Gyűlöllek érted? - sziszegem az utolsó két mondatot arcába. Harry rángat ki a szobából. Idegesen trappolok el a liftig, ahonnan ki más lép ki, hogy ha nem Pattie Malette?

- Elizabeth, szia! De rég láttalak. - mosolyog felém

- Mi az hogy rég láttál? Pattie, fel tudod fogni mit tett velem a fiad? Arra jövök fel, hogy törnek zúznak, erre mit észre veszek észre? A nagy Justin Bieberrel állok szemben. Igen, az a Justin Bieber aki kihasznált, aztán otthagyott egy magamban! Az, aki egykor a falnak szorítva fojtogatott, majd mintha semmi se történt volna bulizott velem. - mondom. Mindeközben a 'főszereplő' is kitántorgott a szobából, és anyja mellett állva hallgatta a műsort. - Ja. - nevetek fel - Ennél még jobb sztori is van. Mikor kegyetlen módon, egy sikátorban meggyilkolt egy hölgyet, minden félelem vagy emberiség nélkül. - nevetek a képébe, mire ráeszmélek mit mondtam. Biebernek eddigre ökölbe szorul mindkét keze, én pedig ijedten futok el. Futok, egyenesen a lépcsők felé, és olyan szélsebesen száguldok lefelé, mint még sohasem. Érzem hogy utánam eredt, és hallom ahogy trappol lefelé a lépcsőn. Az egyik lépcsőfokban felbukok, és megállás nélkül zuhanok le a lépcsőn körülbelül egy emeletnyit. Testem a falnak lökődik, fejemet pedig beverem a kemény falba. Ijedten fekszek a földön, mindeközben pedig a fejem is sajog. Csukott szemmel próbálom magam nyugtatni, miközben mindenem lüktet.

- Elizabeth! - kiált fel Justin, aki elől menekültem.

- Ne, kérlek ne bánts. - suttogom erőtlenül. Kinyitom szemeimet, mire az övéivel kerülök szembe. Farkas szemet nézünk egy ideig, majd idegességében a falba boxol, aminek hatására a falból leesik pár festék darab a falról, ami egyenesen a szemeimbe esik. Fájlalva törölgetem meg azokat, és könnyeket potyogtatva fordulok meg a kemény padlón. Hátamon feküdve körülnézek kicsit. Pattie, Harry és az ismeretlen lány állnak körül, bár kicsit távolabb állnak mint Justin. Ő a földön ül mellettem, és mindeközben kezét a homlokomra simította.

- Téged, nem lenne szívem bántani. - dadogja erőtlenül

- Mégis megtetted. - hunyom le szemem

- Olykor elborul az agyam. - mondja - Annyira, sajnálom. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. - jön közelebb, és az utolsó mondatot alig hallhatóan suttogja fülembe.