7. rész

Sziasztok, tudom hogy nagyon-nagyon sokat késtem a résszel, sajnálom, nincs mentségem, egyszerűen csak nem volt ikhetem, sajnálom. Jó olvasást.

Ölel és puszil: Ewushh

Egy sikátor mellett sétálok, miközben meghallok egy női sikolyt. Elvileg sétálni jöttem, de valahogy itt lyukadtam ki. Egy fa mögé ugrok félelmemben, és onnan figyelem az eseményeket. Fél homály van, este nyolc óra felé jár az idő. Ereimben meg fagy a vér, mikor gonosz nevetést hallok meg ugyanabból az irányból.

- Nem megmondtam hogy engedelmeskedsz nekem te kurva?! - mondja, mire elkap a felismerés. Nem, az nem lehet. Pont ő, akivel ha egy légtérben vagyok, mindig kedves? Mi a francot csinál? - Szép álmokat. - hadarja el az utolsó két szót, és meghúzza a ravaszt. Az utcát bezengi a lövés hangja, majd pár másodperc múlva hűlt helye se marad a dolgoknak. Nem hiszem el, hogy képes volt meggyilkolni egy nőt. Megölte. Kész, kampec. Meghalt. Jézusom, el kell tűnnöm innen.

Futva teszem meg az utolsó lépéseket otthonomig, majd kulcsra zárom magam mögött az ajtót, és a redőnyöket is lehúzom. Félek. Félek, hogy látta hogy ott vagyok, és netalántán velem is csinál valamit. Leoltom a lámpákat, és Cathez sietek. Egytől-egyig elmondok neki mindent, mire ijedt fejet kapok válaszul.

- Hát ez kibaszott jó. A hülye haverod megöl egy csajt, és most mi vagyunk bajban, mert te láttad. Tudta egyáltalán hogy ott vagy? - áll fel az ágyról, és kezd fel-alá járkálni.

- Nem, vagyis nem tudom. Lehet hogy igen, csak nem szólt. De azt nem hiszem, akkor utánam jött volna, mert ha nem, akkor bizonyára azt feltételezné, hogy beköpöm a zsaruknak.

- Talán pont ezt kéne tenni! - kiabál az arcomba.

- Nem. Vannak olyan haverjai, akik elég durván elintéznének, még akkor is, ha közben ő a sitten rohad. - biggyesztem le ajkamat. Pár perces néma csönd áll be köztünk, mire hirtelen felugrik.

- Na jó, engem nem izgat. Te hibád, te bajod. Én nem vagyok részese a te gyilkolós történetednek. - néz rám nyugodtan, és dudorászva lép be a fürdőbe.

A fejemben még mindig víz hangzik az utolsó mondata: 'Szép álmokat.' Nagyon felkavart, hogy egy olyan ember mint ő, ilyet tett. Nem ilyennek ismertem meg. Bár nem töltöttem vele túlzottan sok időt, de ezek szerint eléggé félre ismertem, ez idő alatt.

Lebattyogok a lépcsőn, és a pultra ülve fogyasztok el egy zacskó csokis sütit, ám ezt megzavarja a csengő hangja. Kidülledt szemekkel nézem az ajtót, és nagyot nyelve indulok meg felé. Kipillantok a kicsinyke 'kukkolónak' nevezett dolgon, majd félve nyomom le a kilincset, és nyitom ki résnyire az ajtót.

- Jónapot! - morgom fogaim között, miközben erősen szorítom a kilincset.

- Én Elizabeth Clark nevű leányt keresek. - veszi le a napszemüvegét. Furcsa, hogy sötétben napszemüveget visel. Gondolkozóba esem, hiszen fogalmam sincs ki ő, és miért keresi Elizabeth-et, vagyis, engem.

- Milyen ügyben? - tárom ki kissé az ajtót, és testsúlyomat másik lábamra helyezem. Egy kis önbizalom kap el.

- Itt van, vagy nincs? - sóhajt fel egy csöppet, és órájára tekint. Nem az a tipikus gyilkolós típus, azt hiszem megnyugodhatok.

- Jöjjön be. - adom meg magam, így elállok az útból, és beengedem. Kicsit széjjelebb tekint, és csodálkozva bólint egyet. Fogalmam sincs ki ez.

Fekete bőrkabátja elrejti vézna testét, a napszemüveg a fején pedig lelapítja fekete, rövid frizuráját. Szintén fekete nadrágot, és cipőt visel, kezén pedig méregdrága órával dicsekszik. Az Apple készüléket folytonosan szorítja a kezében, és furcsa, talán pingvin járáshoz hasonlóan csoszog be a konyhába. Én is valahogy így megyek. Heh, ezek szerint elég hülyén megyek.

- Szóval, idehívná Lizt? - szemöldököm felhúzom a becézésen, hiszen így csak anyu hívott anno.

- Itt vagyok. - ülök le vele szemben egy bárszékre, kettőnk között pedig a hosszú pult helyezkedik el, amin a félig megevett sütim van. Arrébb tolom azt, és arcomat kezemmel kezdem támasztani. Alaposan végig mér, minden egyes arcvonásomat át tanulmányozza, majd mosolyogva néz szemembe.

- Ugyan olyan gyönyörű vagy mint voltál. El sem hiszem nem hogy nem ismertelek meg. - fogja kezem az övéi közé. Kidülledt szemekkel nézek rá, és húzom ki szorításából puha kézfejem. Hátrálok egy kicsit, és nagyot nézve nézek ismét szemébe.

- Honnan ismer maga? - dadogom

- Meg sem ismersz kicsim? - szája fülig ér, szemei úgy csillognak mint a gyémánt.

Ragyogó szemek, fekete haj, csoszogó járás. Na ne! Ugye nem?!

Gondolkozás menetemet kopogás szakítja meg. Kopog párat, majd belép az ajtón. Jól tudom, hogy Justin az, hiszen csak ő szokott így kopogni. Szememmel követem mozdulatait, majd ideér, nyom egy gyors puszit a számra, amin meglepődök, majd a hűtőből ki vesz egy doboz narancslét, és nem zavartatva magát, iszik bele a dobozba. Ezt szokta ha itt van, én meg sem lepődöm nem úgy mint.. Igen, rá gondolok, aki pár másodperccel ezelőtt kicsimnek hívott.

- Egyébként csak egy cipőmért jöttem, azt akarom felvenni holnap, de mivel otthon nem találtam, biztos itt van valahol. - rántja meg Bieber a vállát, és Rá néz. - Oh, üdv. - nyújtja felé a kezét. - Justin vagyok. Folytassa csak amit elkezdett. - mosolyog, és rám néz. Nyelek egy nagyot. Szívem hevesen ver Justin miatt.

- Mit keresel itt? - nézek komoran édesapámra.

- Drágám, hát nem olvastad a levelem? - áll fel, mire automatikusan tolatni kezdek, majd Justin mögött megtorpanok.

- Nem érdekel a leveled. Tűnj el. Én új életet kezdtem, amiben te nem szerepelsz. Leszarom a szállodád, a pénzed, de legfőképpen a nőd! - vágom hozzá durván, némi mutogatással megspékelve, majd elé állok. - Nem vagy az apám. - mondom ki halkan, mire a szeméből eltűnik a csillogás, és harag ül ki tekintetére.

- Hogy mered ezt mondani azok után, hogy felneveltelek, és megadtam neked mindent, amit tudtam? - suttogja ugyan azon a szinten, mint én. Hangján szomorúságot vélek fel.

- Jól figyelj. Annak az életnek vége. Szép volt, jó volt, egy bizonyos pontig. Amíg el nem jöttem. Nem akarom, hogy újra részese légy a zökkenőmentes életemnek. Ami nem éppen zökkenőmentes, de nekem így tökéletes. Nem kell, hogy most te is belépj. Kérlek, most menj el. - mutatok az ajtóra lehajtott fejjel, mire utoljára mélyen a szemembe néz, és egy sóhaj kíséretében hagyja el a házat. Összeroskadok, és menedékem a kanapé lesz, amin szétterülök. Nem sírok, félre értés ne essék, csak egy pöppet már elegem van. Na jó, nagyon elegem van. Pár nappal, esetleg egy héttel ezelőtt még átlagos, nyugalmas életet éltem. Erre minden megváltozik, és olyanokat látok, amiket/akiket nem szabadna. Ide sorolom azt, hogy láttam az egyik 'barátomat' megölni egy ártatlan nőt. Hogy megjelenik ennyi év után az apám. És hogy egy Szupersztárral haverkodok, ami talán a részemről már több is, ráadásul úgy hogy nem is ismerem rendesen, Mi történik körülöttem?! Lehet hogy kezdek becsavarodni.. Minden esetre, jó hogy van mellettem egy támasz, aki segít felállni, ha elesek a gondjaimban. Tudom, tudom. Másoknak ettől ezerszer nagyobb gondjai vannak, és azok mellett az enyéim porszemeknek tűnnek, de én nem vagyok ehhez hozzászokva..

- Öm, nagyon sajnálom, de most mennem kell. Vigyázz magadra. Majd jövök. - hangsúlyozza ki a 'majd' szót, és távozik. Itt hagyott, a legrosszabb pillanatban.. Ő barát?!

6. rész

Sziasztok, megérkeztem immáron a 6. résszel, ami remélem mindenkinek tetszeni fog! Nem jött sok komment, de gondoltam hogy hozok egy olyan részt, ahol Justin szemszögéből is írok egy csöppet, remélem örültök neki! :) Ne felejtsetek el jelezni, hogy milyen a rész.

Puszil, és ölel: Ewushh

TAKE CARE!

A fejem zakatol, és fogalmam sincs hol vagyok. Pislogok párat, majd nagyra nyitom szemeimet. Justin ölében ülök, a földön. Így aludtunk volna? Felnevetek a tényen, mire Justin mocorogni kezd.

Hunyorított szemmel néz körbe, majd végül rám pillant.

- Ohh, szia! - húzza mosolyra száját. Kócos haj, rekedtes hang. Eszméletlen.. Megbolondít, már kora reggel..

- Jó reggelt. - suttogom, majd lassan felállok. Össze húzott szemöldökkel kémlelem a helyet. Csak nem?! Itt ragadtunk a klubban? Jézus. A bár pult mögött aludtunk el. Na és Cat hol van? Sehol egy árva lélek. Csak mi ketten vagyunk itt.

- Mmm. Justin.. - nézek le rá, mire feltápászkodunk a hideg kőröl. - Azt hiszem, itt ragadtunk. - nevetek fel.

- Fantasztikus. - öleli át hátulról a nyakamat. - Szóval, egész nap itt leszünk, amíg ki nem nyitnak? - mondja, felnevetve. Rázkódó vállakkal fordulok meg. Egy pohárba öntök magamnak egy kis vizet, amit gyorsan le is gurítok.

Nem igaz, hogy nem vették észre, hogy itt ragadtunk. Caitlin biztosan aggódik értem, hol vagyok. De várjunk csak. Hisz a telefonom itt van, és nincs nem fogadott hívásom. Hah, ez szép. Le se szarja hogy hol vagyok, és kivel. Upssz. Csutkára lemerült a telefonom. Ezért nem ér el senki. Aj-aj.. Haza kéne jutni..

Bizonytalanul lépkedek a két ajtós bejárat felé. Zárva. Hát ez csodás.. Szétnézek, mire remek gondolatom támad.

- Justin! Gyere, megyünk. - szólok neki, de ő éppen..koktélt kever.?

A poharat szájához emeli, és megkóstolja, amit össze hozott. Biztos rossz volt, mert bele borzongott, és kiköpte. Száját megtörölve lép mellém, mire az ablakra mutatok. Elé állok, és kinyitom azt. Kimászok, de egy kicsit elbizonytalanodok, mert le is kéne ugrani. Nem is kicsit. Arrébb mászok a párkányon, hogy Bieber is kijusson, aki könnyedén leugrik. Én még hezitálok egy kicsit, mire Justin a nyakába kap, és könnyedén le hoz. Nevetve futunk el a környékről, és kifulladva állunk meg egy háznál. Tovább sétálunk az utcán, mikor megpillantom a házunkat. A macskaköves úton sétálok Justinnal, mezítláb. Magassarkúm a kezemben, telefonom és egyéb dolgaim a kis táskámban. Még jó, hogy nem hagytam el az éjszaka. Kulcsommal kinyitom az ajtót, mire orromat rózsa illat csapja meg, ami egész kellemes. Ledobom a cipellőt valahova a földre, és Justint magam után húzva megyek fel az emeletre. Cat szobájába igyekszem, aki a földön alszik. Gondolom, ő is benyomott, és emiatt nem veszi használatba az ágyát. Halkan zárom be az a szoba ajtaját, és sajátomba lépek. Kiveszek néhány göncöt, amivel a fürdőbe igyekszem. Gyors zuhanyt veszek, és felveszem a tiszta ruhákat.

Rakok fel egy kis alap sminket, utoljára belenézek a tükörbe, és kilépek az ajtón. Justin a polcom előtt áll, és egy képet tart a kezében. Ez az egyetlen emlékem van anyuról, és a családról. Ezt a képet dobtam hirtelen a táskámba, mielőtt eljöttem otthonról.

Végig simítom a képen ujjaimat, majd Justinra pillantok.

- Sajnálom... - suttogja, és visszahelyezi a képet a kissé poros polcra. - Elmeséled mi történt? - néz a szemembe félénken. Szerintem azt várja, hogy kiboruljak és elküldjem, vagy netalántán kiabáljak vele. Szótlanul bólintok egyet, és leülök az ágyra.

- Miamiban születtem. Egyke vagyok, nincs testvérem. Boldogan nőttem, és nőttem, míg végül 16 éves koromban bekövetkezett egy olyan dolog, amire nem számítottam. Haza felé jöttünk anyuval. Nyugodtan vezetett, csendben voltunk, nem beszélgettünk. Meg láttam az út szélén egy kiskutyát. Rögtön haza akartam vinni. - nevetek fel csöppet. - Lelassítottunk, anyutól pedig kértem, hogy nézzen le rá. Mutogattam hogy milyen aranyos, és hogy ez meg az milyen édes rajta. Anyu le sem vette róla a szemét, de nem álltunk meg. Beborultunk egy árokba, az autó fejre állt. Én megmenekültem, de anyát már nem tudták megmenteni az orvosok. Magamba fordultam, egész nap zokogtam. Nem tudott senki sem megnyugtatni. Bőgtem, üvöltöttem. Nem tudtam tovább ott lakni, mindenről ő jutott eszembe, bármire is néztem. Miattam halt meg... Összepakoltam a legfontosabb dolgaimat, hagytam apunak egy üzenetet a pulton, és egy táskával a kezemben indultam a repülőtérre. Itt ismerkedtem össze Caitlinnel, nála laktam. Míg egyszer csak kaptam egy hívást a nagyitól, hogy nagypapa rám hagyta az örökségét. Elárultam neki a címemet, tudtam, hogy nem mondja el se apának, se senkinek. Elmondta mi van apuval, és hogy ő is tovább állt. A házunk üresen áll azóta is, nem akarta eladni. Elvertem a pénzt, mindenféle hülyeséget vettem belőle. Az egyetlen értelmes dolog talán ez a ház. Megvettem, és átköltöztünk Cattel ide... - nézek körbe. - Szóval, ez történt. - rántom meg szipogva vállam.

Előjött pár könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem. Justin megölelt, és fejét vállára hajtottam.

- Igazán sajnálom. - mondja ki pár perc múlva. Erőt vettem magamon, és egy mosoly kíséretében álltam fel. Ami inkább hasonlított vicsorgásra mint mosolyra. - Buli? - néz felém nevetve, mire halvány vigyorral az arcomon megráztam a fejem. - Akkor mit csináljunk?! Egész nap szabad vagyok. - tárja szét karjait, mire nagy gondolkozásba esek.

Fejem felett szinte észre lehetett venni a villany körtét, mikor beugrott az ötlet. Film. Én, Justin, és Cat! Nem kell mindennap költeni a pénzt, és leinni magunkat..

- Nekem mindegy, úgy is bealszok a film felénél. Nézzetek amit akartok. - legyintett Cat, akin kissé látszott a másnaposság jele. Pedig ő HAZA jött, és nem aludt ott a buli HELYSZÍNÉN!..

- Valami vicceset. - ugrált körülöttem Justin, mint egy öt éves. Megőrül a filmekért... - Megvan! - kiált fel egy kis idő után, amitől a szív infarktus kerülget. - Ötven első randi! - mint egy őrült fogja keze közé arcom, és nyom a számra egy cuppanósat. - Ezt nézzük! - rakja be gyorsan a filmet, és ül le a kanapéra. Felhúzott szemöldökkel indulok a konyha felé, hogy hozzak egy kis pop-cornt.

Kissé aggaszt még, hogy miért viselkedik így, de úgy érzem az együtt töltött idő alatt egyre jobban meg szerettem. Nem érdekelne, hogy mit mondanak a rajongók, sem hogy mit írnának az újságok. Csak mi tudjuk, hogy mi van köztünk. Bár, jelenleg semmi. Maximum sex. Számára csak egy játék vagyok. De akkor miért van mindig velem? Biztosan érez valamit, hiszen máskülönben nem maradna itt velem, hanem menne a dolgára.. Ah, össze-vissza gondolok mindent. Azt hiszem megőrültem..

Körülbelül a film háromnegyedénél elaludtam. Utolsó emlékem hogy a fejem Justin ölében van, simogatja az arcom, de mindeközben igyekszik követni a film történéseit.

Justin szemszöge

Elizabeth édesen szuszog mellettem. A film véget ért, de nem akarom felkelteni Lizt, aki rajtam fekszik, így nem állok fel. Caitlin is kidőlt, de ő szerintem már akkor elaludt, mikor még el sem kezdődött a film..

Nem tudom, mit gondoljak. Elizabeth nagyon édes, de a dolgok össze kuszálódtak körülöttem. A Selenával való szakításom után egy lányt sem kedveltem még így, mint őt. Neki is csak egy egy éjszakás kalandnak kéne lennie, még is azt érzem, hogy ez annál sokkal több. Ha nem vagyok vele, csak ő jár az eszemben. Mit csinál, hol van, és kivel. Kezdem megkedvelni, pedig nem lehetne. Selena után nem akarok még egy lányt magam mellett tudni. De ő, olyan más. Ah, miről beszélek, hiszen nem érzek semmit. Vagy mégis?!

- Elizabeth! - nézek le rá, mire megrebegteti szempilláit és álmosan néz rám. - Most mennem kell. Azt hiszem, pár napig nem jövök, sok dolgom lesz. - vakarom meg tarkómat, mire szomorúan néz szemeimben, és megölel. Az ajtóhoz sétálok, és egy puszi kíséretében megölelem.

- Vigyázz magadra! - suttogja fülembe, majd fejét vállamon kezdi pihentetni.

- Te is drága Elizabeth. Majd hívlak. - nyomok egy utolsó puszit homlokára, és távozok a házból. Ez a puszi inkább volt gyengéd, és szeretetteljes, mint a többi. De hiszen, én nem szerethetem őt...!

5. rész

Sajnálom, hogy késtem a résszel, és azt is, hogy ilyen unalmasra sikeredett. Remélem megbocsájtotok! :) Sietek a kövivel! <3

Puszil, és ölel: Ewushh

 

- Cat, ezt kidobnád? - dobom oda a sértetlen levelet barátnőmnek, aki a konyhában ügyetlenkedik.

- Ki küldte? - kérdezi, majd lassan leolvassa a rajta lévő nevet. - Liz, legalább olvasd el. Te is tudod, hogy apád szeret. Csak, neki ott jobb.

- Rohadjon meg ott ahol van. - szorítom meg idegesen a távirányítót. - Minden hónapban ez van. Kiszúrja a szemem egy rohadt levéllel. Még csak fel sem hív. Ő apa? Ő?! Ne röhögtessük már ki magunkat Caitlin.- lakótársam csöndben marad, és egy kés segítségével felbontja a levelet. Fel pattan a pultra, és belemélyül az olvasásba. Néhány másodpercig még nézi a vékony papírt, majd kezem alá nyomja. Felsóhajtva, bele-bele olvasok.

- Hogy mi?! - kiáltom el magam. - Ezt most nem gondolja komolyan.

- Nézd, ott egy telefonszám, hívd fel.

- Tudod mikor. - nézek a szemébe, és a dohányzó asztalra rakom a papírt.

- Figyelj csak. Ezzel a munkával jobban keresnél, mint a Starbucks-ban, kitudnánk fizetni a tartozásainkat, és egy csomó pénzünk maradna. - tárja szét a karját.

- Hogy dolgozzak együtt egy olyan férfival, akivel évek óta nem beszéltem, azt sem tudom, hogy, hogy néz ki. Még csak azt sem tudom neki mondani, hogy Apa.

Szememet lecsukva gondolkozok. Ide akar jönni, Los Angelesbe, hiszen apám cégje megvett valami hotelt, ahol dolgozhatnánk Cat-el.

Elképzelem magam, ahogy sürgök forgok a szobákban, esetleg a recepcióban állok. Nem, ez nem én vagyok. Imádok a kávézóban dolgozni, és nincs messze. Megszoktam a helyet, már belerázódtam. Egy új hely.. Nem is tudom. Hiszen, szinte nem is ismerem az apámat. Utoljára akkor láttam.. Mielőtt anya meghalt. Mikor anyu elhunyt, nagyon magam alatt voltam, szinte sokkolódtam. Nincs testvérem, így az nem tudott belém életet verni. Elköltöztem, és új életet kezdtem itt, Los Angelesben. Mióta itt élek, csak Caitlinre számíthatok, mintha már a testvérem lenne.

Gondolkozásomat a csengő hangja zavarja meg. Egy halk sóhajtással állok fel a puha kanapéról, és csoszogva az ajtóhoz sétálok. Megigazítom magamon a ruhám, mintha ezen változtathatnék a kinézetemen. Kinyitom az ajtót, és rá mosolygok az illetőre.

- Beszélnünk kell. - néz rám idegesen, mire arcomra fagy a mosoly. Kezében egy levelet szorongat, másik kezével orrnyergét vakargatja. Kijjebb tárom az ajtót, és odébb állok, hogy be tudjon jönni. A kanapéig sétál, majd hátra tekint rám, és leül. Leülök mellé. Köhint egy kicsit.

- Justin. Mondd. - húzom fel lábaimat, és törökülésben helyezkedek el.

- Ez mi?! - Nyitja ki a levelet, szétnyitja a papírt, majd elém rakja. Egy szöveg, rólunk. Egy kép szerepel rajta rólam!

- Ez mi?! - ismétlem meg halkan, mellettem ülő mondatát, és elolvasom a szöveget.

'Jobb ha leszállsz Elizabethről megértetted?! Hagyd békén, vagy bajod eshet! Haha...'

Csak most veszem észre, hogy Justin mindeközben azt a levelet olvassa, amit a dohányzó asztalon hagytam. Kikapom a kezéből a papírt, de fogalmam sincs hova rakjam el úgy, hogy ne vegye el, így hirtelen összegyűröm, és a számba rakom. Na jó, ez egy hülye ötlet volt, de megtettem. Hiszen semmi köze nincs hozzá, mi áll benne. Justin elkerekedett szemmel néz rám, majd előtör belőle a nevetés. Kiveszem a gyűrött papír lapot a számból, és nevetve simítom ki. Nem lett nagyon nyálas, csak egy csöppet. Ajkamba harapok, mire megérzem azt a vasas ízt.

- Szóval, szerintem egy személyre gondolunk. - mondja. Bólintok, és beszédre nyitom a szám.

- Lil.

- Caitlin. - mondjuk egyszerre a két különböző nevet, és elképedve nézünk a másikra.

- Hogy képzeled azt hogy Lil volt?! - emeli fel hangját.

- Honnan veszed hogy Cat volt?! - emelem fel én is a hangerőmet.

- Tudom hogy ő volt. - nevet fel.

- Igen?! Akkor el lehet húzni innen. Szedd a lábad! Tudod, az én barátnőm nem olyan szánalmas. Biztos vagyok benne hogy Lil volt. - állok fel

- Higgy amit akarsz, kit érdekel. - pattan fel, és felém közeledik. Automatikusan hátrálok, végül a falba ütközök. - Meg fogod bánni, hogy fenyegetett a barátnőd. - kapja el a torkom, és erősen kezdi szorítani. Szemembe néz, majd távozását az ajtó becsapódásával jelzi.

Hogy mit tett ellene a bejárati ajtót? Igazán semmit.. Viszont ez a kisebb fojtogatás nyomot fog hagyni maga után. Félek. Félek, hogy bántani fog. Nem értem Justint. Egyik percben jó pofizik, másikban meg fojtogat!? Nem tudom épp ésszel felfogni, hogy mi történik körülöttem. Az életem fenekestül felfordult egy ideje, mióta bejött a képe ez a két jómadár.

Feltrappolok a lépcsőn, és szobám ajtaját erőteljesen becsapom magam után. Úgy látszik szegény ajtóknak ma rossz napja van... Széttúrom a szépen megágyazott ágyat, és a párnát a fejemre rakom, és lenyomom azt. Félre értés ne essék, nem sírok, csak kicsit elegem van.. Mindenből. Mérhetetlen düh halmozódott fel bennem az utóbbi percekben. Egyetlen szó miatt történt meg minden. Igent mondtam Lilnek, mikor elhívott bulizni. Ha nemet mondok, most nem lenne ez.

- Pattanj ki az ágyból! - nyit rám Cat. - Dolgunk van. - jön oda, és szedi le rólam a párnát. Gardróbom elé áll, és ruháim közt kezd el válogatni. Felülök az ágyban, és körülbelül úgy nézek rá, mint aki most kelt fel egy két hetes alvásból. - Tessék, vedd fel, utána megcsinálom a sminked, és a hajad. Ugyanis tudom, hogy te képes lennél ilyen torzon-borz hajjal eljönni. - dobja oda a fekete ruhát, ami alig takar valamit. Esküszöm életemben nem láttam még.

- Azt sem tudom hova megyünk. - morgok orrom alatt, és a fürdőbe igyekezve felveszem a ruhát. Nem igazán tetszik. Azt sem tudtam, hogy van ilyen ruhám. Kilépve a fürdőből barátnőm egyből leültet, és megcsinálja a hajam, illetve a sminkem.

- Gyönyörű lettél. - néz rám Cat mosolyogva. Ő is elképesztően szép volt. - Na, akkor hozd a telefonod, meg pénzt. Meg a lakáskulcsot. Mindjárt itt a taxi. - tapsol egyet. Mehetnénk gyalog is, ugyanis nincs sok pénzünk.. Felkapom a fekete magassarkúmat, és letipegek a lépcsőn. Néhány másodpercet állunk odakint a sötétben, majd egy taxi gördül be az utcába. Beszállunk, és Cat elhadarja a címet. Night Club. Ismerem azt a helyet, a nagy arcok járnak oda. Mindenki picsa részegen távozik, kísérőjével az oldalán, vagy egy kurvával, akik nem mennek be bulizni, egész este kint állnak, és várnak.

Kiszállunk a járműből, és félve megyek egy lépést előre. Cat ruháját igazítja, amíg én oldalra pillantok.

- Liz, szia! - fut oda hozzám Justin. - Hmm, de csinos ma este valaki. - kacsint rám kaján vigyorral. Félve nézek szemébe, hirtelen nyakamhoz nyúlok.

- Ne, ne gyere közelebb. Félek tőled Justin. - sütöm le a szemem és hátrálok.

- Hé, csak bulizni jöttem a haverokkal. - néz szét. - De fogalmam sincs hol vannak. - nevetve megrántja a vállát, ami mosolygásra késztet. - Sajnálom a mait, elgurult az agyam, nem kell tartanod tőlem. Sajnálom.

Hátra pillantok, de Catnek nyoma sincs. Felhúzott tekintettel nézek vissza Justinra, aki felém mosolyog, majd megfogja csuklómat, és behúz a Clubba. Kér nekünk italt, amit bárszéken ülve fogyasztunk el. Kicsit belém száll az ital, elég erős. A tánc parkett felé húz, és valahol középen megállunk. Nagy a tömeg, mindenki a másikhoz simulva táncol. Mi is ezt tesszük. Nagyon jól érzem magam vele, kedves és törődő. Nem értem a mait. Nem hozza fel, úgy tesz, mintha meg se történt volna. Nem értem... Egész este csak mosolyog rám. Persze ez nagyon kedves, meg minden, csak hát különös.. Egyre jobban kedvelem őt, nagyon megszerettem. Dehogy szerettem meg, ez az ital hatása. Biztos vagyok benne, hogy tettek bele valamit.

Bár.... Elég helyes.. Miket beszélek itt össze-vissza. Tuti hogy az itallal együtt valami drogot is bevittem a szervezetembe.

Lerakja az üres poharunkat egy tálcára, majd a mosdó felé húz. Ügyet sem vesz, a 'Női mosdó' táblára, simán belép rajta, és felültet a pultra. Heves csókolózásba kezdünk, mire épp hogy pofon vágom, kezemet leszorítja, és nem enged el. Eléggé berúgtunk, ennek egyik oka, hogy homályosan látok, és mindenen nevetek

- Justin. Mi volt ez a mai? - fogom meg tarkóját, ugyanis ő nyakamat lepi be apró csókokkal.

- Sajnálom, már tudom ki volt az, ne félj elintéztem. - suttogja szinte számba. Egy tű sem férne el köztünk. Megcsókol, mire újra mámorba esek, és ajkaim elnyílnak. Bele mosolyog csókunkba, de folytatja. Levegő hiány miatt kicsit eltávolodunk egymástól. Lepattanok a pultról, most én irányítok. Falnak döntöm, és mosolyogva simítom végig kezemet kockáin. Kicsit még rá is feszít. Ajkamba harapok, majd neki esek. Fogalmam sincs miért csinálom ezt, tudat alatt tudom hogy megfogom bánni. Épp hogy becsukom a szemem egy hangot hallok meg magam mögött. 

4. rész

Sziasztok, megérkeztem egy újabb résszel, amivel már megint elkéstem! :( Sajnálom, igérem megpróbálom hamarabb felrakni őket! <3

Puszil és ölel, Ewushh!

Hi.!

Másnap:

Erőtlenül állok a nagy ház előtt, majd félénken becsengetek. Pár másodperc után nyílik az ajtó, de nem várt személy fogad.

- Justin? - kérdezem összeszűkített szemekkel. Háta mögé mutat, és beenged. Nem bírom Lilt, így nem is beszélek vele tovább, egyenesen a nappaliba tartok, ahol meg is találom a személyt, akihez eredetileg jöttem. Öltözéke egy melegítőből, és egy bő fehér pólóból áll. Gondolom, még nem öltözött fel rendesen. Fel néz rám a kanapéból, majd egy sóhaj kíséretében maga elé mutat, jelezve, hogy üljek le a vele szemben lévő fotelbe. - Reméltem, hogy nem küldesz el, mikor meglátsz. - nézek fel a plafonra egy pillanatra, majd újra a szemébe nézek. - Igazából, nincs különösebb mondanivalóm. Lil azt mondta nem vagy jó passzban, így gondoltam, eljövök.. - sütöm le a szemem.

- Aha.. Tényleg nem vagyok a toppon, de nem miattad van. Tudod, sok a munka, meg ilyenek. Elfáradtam. - mondja, majd mindketten csendben ülünk egymással szemben, amit Lil zavar meg. Nem is bánom, mert elég kínos a helyzet.

- Na, akkor ha már így itt vagyunk együtt, akkor hoztam egy kis anyagot. - nevet fel, és lerak egy adag port a dohányzó asztalra. Elkerekedett szemmel tekintek magam elé, majd Justinra. Egy biztos. Én nem fogok drogozni! - Gyerünk már gyerekek. - sietett Twist. Felnézek rá, majd Justinra, aztán újra a drogra. Gondolkozok pár másodpercig, majd felpattanok, és elhagyom a házat.

- Elizabeth! Várj! Állj már meg! - kiált utánam, mire megtorpanok, és hátra nézek. Pár másodperc múlva már csak pár cm választ el tőle, mire kicsit hátra lépek.

- Tudod. - nézek az égre. - Kibaszottul nem azért jöttem ide, hogy kora reggel drogozzak! Azért jöttem, hogy megnézzem mi van veled. Nem ismerjük egymást, mégis azt éreztem, ide kell jönnöm. Ez van Justin. - tárom szét kezem, felháborodott arccal. Elmosolyodik, és megölel. Na jó, ez már tényleg furcsa. Tegnap még közli velem, hogy nem érdeklem, és számára csak a szexre kellek, erre most meg ölelget. Mi a franc?

- Köszönöm. - néz rám. - Be jössz? Ígérem eltüntetem a drogot.

- Uhm. Nem, dolgoznom kell. - hátrálok. - Justin. - nézek vissza. - Egy szót se szólok a drogról. - mosolygok felé. - Szia. - köszönök el, majd megfordulok, és el indulok.

Fogalmam sincs, mit gondoljak. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedést. Egyszer úgy beszél velem mint a kutyával, egyszer meg mint egy közeli barátjával. Most akkor hogy van ez? Utálom, ha játszanak velem. Talán az lenne a legjobb, ha eltűnnék az életéből, és sose keresném.

Homlokomat megtörölve megyek át a zebrán. Nagyon meleg van, tűz a nap. Utam a kávézó, ugyanis ma már nincs szabadnapom, és késésben is vagyok. Az utolsó utcát futólépésben teszem meg, és már ott is vagyok a kávézó ajtajában. Illedelmesen kiengedek egy hölgyet, aki kifelé tart, majd belépve köszönök a többieknek, és hátra megyek. Váltok pár szót a főnökkel, majd egy tálcával a kezemben lépkedek a vendégek között, hogy össze szedjem az itt hagyott poharakat. Ez után letörlök valamennyi asztalt, majd a vevőket szolgálom ki. Olyan szorgosan dolgozok, hogy nem is veszem észre, amikor Sam szólítgat, pár méterre tőlem. Egy fiú keres, aki Sam elmondása szerint sálban és sapkában van. Ki az a hülye aki ilyen melegben sálat, valamint sapkát vesz fel?! Nem akarom tudni.. Legyintek egy csöppet, és folytatom a munkát. Nagy sikere van a jeges teáknak ma. Nem is csodálom, ilyen hőségben.. Kiszolgálás közben én is megiszok egy pohárral. Nagyon jól esik, kicsit felfrissít. Kapok néhány perc szünetet, így kiállok a pult mögül, és kilépek a forró levegőre. Kezemről leveszem a hajgumit, ami reggel óta tétlenkedik csuklómon, hátha szükség lesz rá alapon. Kontyba fogom hajam, és kezemmel legyezni kezdem magam. Néhány percig még odakint vagyok, rugdosom a cipőmmel a köveket, majd ránézek az órámra, és vissza állok dolgozni. Néhány percig csend uralkodik el, csupán a szél süvítése hallható, majd egy leánycsapat viharzik be.

- Fagyit lehet kapni? - néz rám az egyik, majd a barátnőire pillant.

- Jelenleg nem, de tudok ajánlani jeges teát.

- Akkor adj olyat. Négyet. - vágja flegmán felém. Felhúzom a szemöldököm, és teljesítem feladatom. Lehetne kedvesebb is, én nem a szomszéd lány vagyok, hogy így beszéljen velem. Én itt dolgozom, a beszédstílusát meg válogathatná. A nevüket inkább nem kérdezem meg, hiszen őket szerintem nem érdekli, hogy rajta van-e a nevük vagy nem.

- A nevünk hol van róla? - emeli fel a hangját.

- Elnézést. Hogy hívnak? - nyúlok unottan a filctollért, és a szemébe nézek.

- A nevem?! A kurva anyád! - röhög a képembe, mire lazán megnyomok magam mellett egy gombot, ami a főnököm irodájában jelez. Általában akkor használjuk, amikor valami gondunk van a vevőkkel. Félre állok megbeszélni vele, hogy mi történt. Kitessékeli a nagyszájú hölgyeket, az italt pedig megkapják ajándékba.

Felmosom a padlót, kicsit összepakolok a pult körül, és mehetek is haza. Hamarabb elengednek. Lassan sétálok haza táskámmal a vállamon. A nap melege simogatja arcomat, a szél lobogtatja a hajamat. Imádom a nyarat, ez a kedvenc évszakom. A házunk elé érve, kissé meglepődöm, de rá mosolygok a nem várt személyre.

- Szia! - integetek bénán, hiszen kb fél méterre áll tőlem, én mégis integetek. - Ha gondolod, gyere be. - indulok meg az ajtó felé.

3. rész

Jó olvasást kívánok a részhez! :)

-Ewushh

- Haza megyek. - mondja, felszedve a ruháit. Egy újabb éjszakát töltöttem vele, amit ismét bánok.

- Meddig fogjuk ezt játszani Justin? - kérdezem vissza húzva az ágyra. - Minden nap egymás ágyában kötünk majd ki? - teszem fel a kérdést, mire sóhajt egy nagyot, és mélyen a szemembe néz.

- Figyelj. Számomra semmit nem jelentesz! Egy vagy a sok közül. Most éppen veled voltam, és vagyok. Fogd fel, nem akarok tőled semmi komolyat. Persze ha nekem esel, hagyom magam. Fiúból vagyok. - nevet fel az utolsó mondatán, majd felhúzva a nadrágját a tükör elé áll, és a haját igazgatja. Elönt a düh, és felpattanok a puha takaró közül.

- Akkor tűnés! - kiabálok rá. - Egy utolsó szemét vagy, sajnálom hogy megismertelek! Élj a sztárvilágodban, feküdj le mindennap mással. Hibát követtünk el, tudom. Azt is tudom, hogy sohasem leszek része az idilli életednek, fel fogtam! Nem is akarok, egy seggfej vagy Justin. Egy barom. Azt hittem, végre szerzek barátokat azon az este. Erre meg egy idiótával veszekszek kora reggel. Húzz innen Bieber! - hadarom el, majd a végére annyira felidegesítem magam, hogy még egy pofont is adok neki. Felhúzza a szemöldökét, és az ágyra dönt. A takarók közé esek, és mire feleszmélek, már rajtam ül, és felém hajol. - Takarodj innen, mielőtt még én raklak ki! -  suttogom.

Nem enged a szorításából. Ajkát nyakamhoz nyomja, és érzem ahogy kifújja a levegőt. - Utoljára mondom. Tűnj el.

Egy lenéző pillantást vett rám, és becsapja az ajtót maga mögött. Fejemet párnámba fúrom, és mélyet szippantok az illatából. Utálom, mégis imádom. Az illata isteni. Ő maga is isteni. Mégis utálom. Gyűlölöm. Létezik ilyen? Mint embert utálom, de viszont valami megfog benne. Pedig egy idióta barom. Fogalmam sincs mit kezdjek ezzel. Nem szaladhatok utána, mint tegnap. Maximum átgondolja a dolgot, és vissza jön. Igen, így lesz a legjobb. Békén hagyom, nem keresem, nem kutatok utána. Ha nem keres, akkor nem keres. Nem érdekel sem a pénze, sem a hírneve. Bár nagyon megbántott, mégsem tudok ellenállni neki.

Erőtlenül csoszogok a nappaliban, a távirányítót kutatva. Szabad napos vagyok, Cat sincs itthon, így nincs más ötletem, mint tévét nézni. Szeretek lustálkodni, és pizsiben tévét nézni. Általában ezt teszem, mikor egyedül vagyok.

A tegnapi buli nyomai még látszódnak, mivel nem nagyon takarított fel senki. Mindenhol piás üvegek, néhol eltört poharak, esetleg tárgyak. Soha többet nem engedem be ezeket az ismeretleneket a házamba. Miután meggyőződök arról, hogy semmi érdekes nem megy, felállok, és felkapdosom az üvegeket. Kidobom azokat, és felseprem a szilánkokat, valamint mindent, amit a földön találok, majd a kukába borítom. A fáradságtól ásítok egy csöppet, így tehát ledőlök a kanapéra, kicsit szundítani.

. . .

- Megyek már! - kiabálom az ismeretlennek, aki körülbelül egy perce nyomja a csengőt. Kinyitom az ajtót, de nem várt vendéget találok magam előtt. - Mit akarsz Lil?! - nézek rá összeszűkített szemekkel.

- Bemehetnék? - néz rám, mire bólintok csöppet, és a nappali felé indul, ahol helyet foglal az egyik fotelben. Én a kanapén foglalok helyet, térdemet felhúzva, és államat azon támasztva figyelek. - Voltam Justinnál. Nagyon ki van. Szerintem menj el hozzá.

- Nem kell a segítséged, sem a tanácsod. Pont te vagy az aki miatt ez az egész megtörtént. Úgyhogy szerintem állj fel, és menj el. Ha jól tudom pont Te voltál az, aki leitatott mindkettőnket. Rosszul gondolom? Amúgy is, három napja 'ismerlek' titeket, mi közöm van nekem ahhoz hogy mi baja? Oldja meg.

- Nem.. - hajtja le a fejét. - De én csak.. - kezdi mire közbevágok.

- Nincs de Lil. Mindent elrontottál. Átlagos napjaim voltak, erre be jöttél a képbe te, na meg a haverod. Nem akartam ezt. Egyszerűen csak egy jó estét akartam, na meg barátokat szerezni. Ez volt minden. Szépen elrontottad te is, meg Bieber is. Persze ebben én is hibás vagyok, nem tagadom.. Szerintem az lenne a legjobb, ha most elmennél. - nézek rá, mire feláll, de az ajtóból még visszafordul.

- Gondold át amit mondtam. Menj el hozzá. - mondja majd a kilincset lenyomva kinyitja az ajtót, és elhagyja a házat. Kezemet ökölbe szorítom, és beleütök a falba, mire kezem elgyengül, és lüktetni kezd. Cipőt húzok lábamra, telefonomat zsebre dugom, és kilépek a házból. Mélyet szívok a levegőből, és a macskaköves úton kezdek el sétálni. Igen, pizsamában. A tengerpartnál lefordulok az útról, és a homokban lépkedek tovább, majd a homokban foglalok helyet. Nézem, ahogy gyerekek rohangálnak a vízben, esetleg a parton játszanak egymással. Az idősebbek napoznak, olvasnak, valamint a vízben vannak a barátaikkal, párjukkal. Én pedig itt ülök egy magamban, ahelyett, hogy felhívjam Cat-et, és elmenjünk valahova kikapcsolódni. Esetleg hallgathatnék Lilre, és ellátogathatnék Justinhoz, de miért tenném meg, ha úgy is el küld?! Nem akar látni, sem beszélni velem. Minden kilőve, fogalmam sincs mit kezdjek magammal ma este.

- Szia, egyedül vagy? - ül le mellém egy lány.

- Sajnos igen. - fújtatok csöppet.

- Értem. Sophie vagyok, és te?

- Elizabeth Clark. - rázok kezet vele mosolyogva.

- Sajnálom, hogy megzavartalak, de most költöztem ide, és senkit nem ismerek. - néz rám félénken az ismeretlen, mire mosolyra húzódik a szám. - Szabad kérdeznem hogy miért ülsz pizsiben itt?

- Hát Sophie. Én régóta lakom itt, de nincs sok barátom. Az egyetlen barátnőm a lakótársam. Mindenkit ismerek a környéken, de őket nem sorolom a barátaim közé, mert nem beszélek velük túl sokat.. Hogy miért vagyok pizsiben? Na az egy jó kérdés - nézek a szemébe nevetve, majd lassacskán felállok, lesöpröm magamról a homokot, és karon ragadva húzom magam után a lányt.

2. rész

Sziasztok, itt vagyok a következő résszel, köszönöm a sok támogatást itt, és a Facebookon is! <3 Páran kérdeztétek, hogy hány részes lesz a blog. Nos, sokat gondolkodtam, de nem szeretném túl hosszúra, úgyhogy körülberül 20-25 rész lesz fent, valamint az Epilógus! Következő résszel lehet hogy hét közben, de lehet hogy csak hétvégén jövök! Puszi!

- Ewushh

LOS ANGELES BABY!..

Reggel van, amitől kisebb ijedség, és félelem uralkodik el rajtam. Fogalmam sincs hogy hol vagyok, és kivel. Én nem ilyen vagyok. Normális, és átlagos lány vagyok. Nem szoktam napról-napra más ágyában kelni, főleg nem mással. Ez nem Elizabeth Clark. Nincsenek barátaim, és megszoktam ezt. Nem járok bulikba, és főleg nem bulizom olyanokkal mint ez a hülye Justin Bieber. Egyáltalán, mit keresek én itt, meztelenül? Legszívesebben bele verném a fejem a falba. Nem feküdhettem le vele! Én nem vagyok egy szajha, aki mindenkivel ágyba bújik. Ha Lil nem itat le mindkettőnket, nem lennék most itt, és nem feküdtünk volna le. Otthon lennék, és épp munkába indulnék! És most?! Itt fekszek egy sztár ágyában, akiről semmit se tudok. Soha nem érdekelt Justin, csak a tévében hallgattam meg hébe-hóba egy, két számát. Biztos vagyok benne, hogy ha nem iszik annyit, nem feküdt volna le velem. Ez egyértelmű!

Fáj a fejem, ami nyilván a másnaposság jele. Ha nem ittam meg egyedül minimum 2 üveg pezsgőt, akkor egyet sem. Plusz a többi ki tudja milyen ital. Nem emlékszem sok mindenre, az utolsó ami beugrik, hogy Justinnal táncolok, valamilyen itallal a kezemben. Innen se kép, se hang. Oldalra fordítom a fejem, és mikor megbizonyosodom róla hogy a szupersztár alszik, felkapom a cuccaimat, és kimegyek a szobából. Fürdőt keresve járom végig a házat, majd mikor megtalálom, kifésülöm a hajam, és tovább kutatok. Szájvízzel átöblítem a számat, hogy azért ne így menjek munkába. A fogkeféjéhez hozzá sem érek, az pofátlanság lenne, és számomra undorító is. Felkapok pár ruhát a székről, és fel is veszem azokat. Fekete ülepes nadrág, fehér atléta, és egy fekete Supra. A cipőt kicsit meghúzom, mert elég nagy rám, mint ahogy a többi cucc is. Lemegyek a konyhába, és egy papírra a következőt írom:

'Hazudnék ha azt mondanám hogy örülök hogy megismertelek, szóval.. Az este kissé berúgtam (szerintem te is). Felkaptam néhány cuccod, majd Lillel vissza juttatom. Senkinek sem mondok egy szót sem! - Elizabeth Clark!'

Becsukom magam mögött az ajtót, és taxit hívok. A munkahelyem felé irányítom, ahova hamar megérkezünk. 1 óra késés után toppanok be, ahol mint mindig most is nagy sor áll. Mosolyt erőltetek arcomra, és kedvesen köszöntöm a vendégeket. A főnököm hamar észre vesz, és idegesen közelít felém.

- Hol voltál? 1 órája itt kellene lenned! Ne is magyarázkodj, örülj hogy nem küldelek haza. Mi ez a ruha? Elizabeth, ez egy munkahely, ide normálisan öltözz! Gyerünk, nagy a sor, ne várasd meg az embereket! Hopp-hopp! - kiabál rám idegesen, majd gyorsan el is tűnik. Erős fejfájással szolgálok ki mindenkit, majd mikor kapok néhány perc szünetet, be is veszek egy fájdalomcsillapítót. Rá se bírok nézni az alkoholra. Sokat ihattam..

. . .

Felmosom a padlót, összepakolok, bezárom az ajtót, és a szeles időben indulok haza. Világos van, de elég kihalt az utca. Az okát nem tudom, de eddig még egy lelket sem láttam, pedig ez egy mozgalmas utca. Haza érve ledobom a cuccaimat, és felfutva a lépcsőn benyitok a szobámba. Átöltözök, és a ruhákat, valamint a cipőt egy szatyorba rakom, hogy majd vissza adjam a tulajdonosnak. Átnézek a barátnőmhöz, akit a gép előtt találok.

- Hol voltál? - néz fel egy pillanatra.

- Egy munkatársammal voltam, csak nagyon késő volt, így ott maradtam éjszakára. - füllentek, mire megszólal a csengő.

Barátnőm felpattan, és leszalad. Vár valakit? Sikításokat hallok lentről, mire én is lerohanok. Mindenhol emberek vannak, akik ellepik a házat.

- Cat, ez a te műved? - ordítok rá, mire ő csak ijedten a fejét rázza.

Az emberek özönlenek, és nem tudjuk őket elküldeni. Zenét kapcsolnak, inni kezdenek, és táncolnak. Kik ezek?! Az ajtó elé állok, hogy ne tudjon több ember bejönni. Fellöknek, átgázolnak rajtam, végig taposnak. Sajog mindenem, viszont magam előtt egy segítő kezet vélek felfedezni. Felállok, mire ő óvatosan leporol, megigazítja a ruhám, és a csuklómat fogva megyünk fel a lépcsőn. Rámutatok a szobámra, mire lassan kinyitja az ajtót, amit be is zár magunk mögött. Leül az ágyamra, mire észbe kapok, és a szatyrot nyújtom felé, amiben a ruhái találhatóak. - Kik ezek az emberek?! Miért jöttek ide? Nem ismerek innen senkit, téged kivéve. Egyáltalán, hogy kerülsz ide Bieber?! Honnan tudod hogy itt lakok? - árasztom el kérdésekkel.

- Hiszen te hívtál meg mindenkit! -néz rám tágra nyílt szemekkel.

- Mi? - kérdezek vissza automatikusan, mire nevetve megrázza a fejét.

- Tudod, vicces hogy semmire nem emlékszel. Megengedted Lilnek, hogy mindennap itt bulizzon ő, és mindenki akit magával hoz. Nekem is sok mindent ígértél, köztük azt is hogy szerzel nekem drogot, de ezt inkább mellőzzük oké? - röhög fel hangosan.

- Drogozol? - kérdezem meglepetten. A nagy világsztár drogozik.

- Nem tartozik rád. Egyébként. Azt ugye tudod, hogy senki nem tudhatja meg soha, hogy köztünk valaha is volt valami? Nem is ismerjük egymást oké? Bár, tényleg nem ismerlek.. - néz rám, majd kezébe veszi a szatyrot, és az ajtóhoz lép. - Ne keress. Soha! - mondja kiemelve az utolsó szót, és kilép.

Szememet össze szűkítem, és az ágyamba zuhanok. Nem mintha tartani akarnám vele a kapcsolatot, de azért szebben is meg mondhatta volna, hogy nem akar többet látni. Nem voltam magamnál, ő pedig szépen lefektetett! Hölgyeim és uraim, ez vagyok én! Felpattanok, és az ajtót feltépve rohanok utána. A ház előtt áll, zsebre dugott kézzel.

- Justin! - kiabálok rá messziről, mire megfordul, és szemével követ, míg oda nem érek. Ránézek, mire hirtelen minden düh elszáll, ami bennem volt. Közelebb lép hozzám, mire én hátrálok egy kicsit, de gyorsabb, és ajkaink összeérnek.

Prológus + 1 rész.

Sziasztok! Eva vagyok. Lehet, hogy páran már ismertek a másik blogomról ---> Ha nem, kattints ide! , de lehet, hogy most hallotok rólam először. Ha tetszik a rész iratkozzatok fel, pipáljatok, kommenteljetek, mert sokat jelent! Építő kritikát elfogadok, de csakis normális stílusban! Nem is beszélek tovább, jó olvasást! 

-Ewushh

Elizabeth Clark.- Egy átlagos 18 éves lány, aki egy kávézóban dolgozik. Szülei elváltak, édesanyja néhány éve elhunyt, édesapja más országban találta meg az új szerelmet. Elizabeth nagyapja örökségéből nagy pénzre tett szert, amit hamar el is vert, így újra munkába kellett állnia. Egy közeli kávézóban tölti mindennapjait, embereket ki szolgálva. Van a tengerparton egy nagy háza, amit barátnőjével oszt meg. Egykor sok barátja volt, de lassacskán mindenki eltűnt mellőle. Egyedül kell helyt állnia a nagy világban, szinte senkire sem számíthat. Egy nap viszont beüt a ménkű, amikor minden megváltozik. Egy beszélgetés, amivel nagy fordulatot vesz az élete. Nem gondol arra, hogy egyetlen szóval mennyi mindenen tud változtatni...

2013.  Június 19.

Egy szokásos hétfői napnak nézek elébe. Nyolc órakor megcsörren az ébresztő, én pedig az ijedségtől felugrok. Lerúgom magamról a takarót, és a fürdőbe igyekszek. A hajamat lófarokba felfogom, és beállok a zuhany alá. Pár percig engedem magamra a meleg vizet, majd a tusfürdő felé nyúlok. Miután végzek a fürdőszobai tevékenységeimmel, a szekrény elé állok, és kinyitom azt. - Mit vegyek fel?! - teszem fel magamnak a kérdést. Unottan az ablakhoz sétálok, és kicsit kihajolok. Egész meleg van, bár kicsit fújdogál a szél.

Az időjárásnak megfelelően kirángatok pár cuccot a szekrényből, és fel veszem azokat. Rendbe teszem az ágyat, kicsit össze pakolok.. A telefonomat zsebre dugom, a táskámat a vállamra dobom, és becsukom magam mögött az ajtót. Átmegyek a mellettem lévő szobába, és felkeltem az éppen horkoló barátnőmet.

- Cat, kelj fel! - rázom meg egy kicsit a vállát, mire morog pár szót, és hunyorított szemmel tápászkodik fel. Felhúzom a redőnyöket, amiket nyilván tegnap este húzott le. Kinyitom az ablakot, hogy némi friss levegő töltse be a teret, és lemegyek a konyhába. Magamnak, és Catnek is csinálok reggelit, amit egymással szemben ülve fogyasztunk el.

- Nem hinném hogy ma este itthon alszom. - néz a szemembe. Megrántom a vállam, majd a két üres tányért a mosogatóba dobom. Cipőmet felhúzom a lábamra, majd a bejárati ajtóból még visszanézek.

- Hívj, ha van valami. Szia! - hagyja el a számat az utóbbi két mondat, majd becsukom hátam mögött az ajtót, és elindulok. A hidegtől kissé libabőrös leszek, de hamar el is múlik. Gyalog teszem meg azt a pár percet a kávézóig. Érkezésemkor mindenkinek köszönök, és felakasztom sárga kardigánom a fogasra. A táskámat lerakva állok be a pult mögé. Reggelente nincs sok vendégünk, ma mégis tömeg van.

- Mit adhatok? - kérdezem meg a következő vendéget.

- Egy karamellás frappuccinot, és két sajtos pogácsát kérek. - feleli.

Megkérdezem a nevét, és a filctollért nyúlok. Lil Twist. Szép név, bár szerintem kicsit furcsa. Ismerős név, de nem tudnám megmondani kitől, és mikor hallottam. Ráfirkantom a nevét dobozra, a végére írok egy mosolygós fejet, és egy 'a pogácsákat majd kiviszem' mondattal ott is hagyom. Hátra lépkedek, és szólok Sam-nek hogy két sajtos pogi kéne. Felém néz, és a hüvelykujját felmutatva el is tűnik. Még kiszolgálok pár vendéget, mikor Sam nyújt felém egy kistányéron két pogácsát. Szememmel a fiút keresem, akit hamar meg is találok, a sok ember ellenére. Lerakom elé a tányért és jó étvágyat kívánva hátat is fordítok, de elkapja a karom.

- Hé, ülj le egy kicsit.. - mondja. Szét nézek, de jelenleg nincs olyan vendég aki ne lenne kiszolgálva, úgyhogy vállat rántva huppanok le az idegennel szemben. Beszélgetünk pár percet. Titokzatos, nem mond sok mindent magáról, inkább rólam kérdezget. Kedves, de kissé különös. - Ma lesz egy buli. Nem jönnél el velem? - néz a szemembe.

- Nem érek rá. - felelem egyszerűen. Igaz, hogy semmi dolgom, és egyedül leszek egész éjszaka, egy óriási házban, de holnap dolgozom, és nem is ismerem ezt a fiút. - Dolgozom.

- A buli este lesz. Gyere már el velem, ígérem, hogy jól fogod érezni magad. Eljössz? - kérdezi ismét. Pár másodpercig csak nézek rá, majd ismét megtagadom kérését.

-Nem hinném.

- Biztosítom a jó kedvet számodra. Elég gáz lenne ha egyedül mennék, és ahogy itt üldögéltem, eszembe jutott hogy te tökéletes lennél mellettem. Bár, már így is az vagy. - kacsint rám. - Na, mit mondasz?

- Najó, legyen, Elmegyek. - végül is, miért ne mehetnék? Hamar lelépek, hogy aludni is tudjak még munka előtt. Legalább lesz néhány barátom. Úgy sincs sok, szinte senki.

- 9-re itt vagyok. - mondja, majd bekapja az utolsó falatot, leküzdi az utolsó csepp italt, és elmegy.

Felhúzott szemöldökkel állok fel, és a székeket betolva viszem ki a tányért. A nap további része gyorsan elmegy, van munka. Elköszönök Samtől, és a többiektől, majd ugyancsak gyalog indulok haza, a tengerparton. A gyerekek rohangálnak, a felnőttek még a nap utolsó sugaraival próbálnak barnulni, vagy éppen úsznak. Naplemente van, sok szerelmespár van ilyenkor kint megnézni ahogy megy le a nap. Hazaérve ledobom a táskámat a pultra, és felsétálok a lépcsőn. Belépek a szobába, és gyorsan ablakot is nyitok, amit nyilván Cat zárt be. Leöltözök, és a szennyesbe dobálom a ruhadarabokat amiket ma viseltem. Nem tudom hova visz, milyen buliba, így azt sem tudom mit vegyek fel. Mi van ha túl kiöltözök? És ha az ellenkezője?!

Végül a választásom egy azték mintás, masnis ruhára esik, amibe gyorsan bele is bújok. Kisminkelem magam, megcsinálom a hajam, majd a cipőt is felhúzom a lábamra. Fél kilenc után egy kicsivel, a sötétben indulok el, a szokásos úton. Bár már sötét van, ilyenkor is van élet a tengerparton, sokan jönnek ki ilyenkor is. A kivilágított utcán tipegek végig a magassarkúmban, vigyázva, el ne essek. Még kilenc előtt ott vagyok, és meg állok a kávézó előtt. Nevető tinik jönnek el előttem, akik nyilván a tengerpartra mennek. Kezükben egy üveg pezsgő, és hangosan vihognak. Pár perc múlva egy Ferrari kanyarodik be az utcába, és megáll előttem. Kinyitódik az ajtó, és Lil száll ki. Kinyitja nekem az ajtót, megvárja míg kényelembe helyezem magam, majd be zárja, és ő is beül. Csodálkozva nézek szét. Életemben először Ferrariban ülök. Az utat csendben tesszük meg, nem szólunk egymáshoz. Én leginkább az ablakon nézek ki, míg ő a vezetésre koncentrál. Egy óriási ház előtt állunk meg, ahonnan kihallatszik az őrületesen hangos zene. Az emberek száguldoznak be a házba, de néhányan a ház előtt ücsörögnek, beszélgetnek, esetleg a medencében ugrálnak. Sokan már most be vannak rúgva, azt sem tudva hol vannak, és mit csinálnak. Átkarolom Lilt, és szorosan mellette megyek. Belépünk a házba, ahol még hangosabb a zene. Szinte kiszakad a dobhártyám, de kis idő után megszokom. A pulthoz megyünk, ahol én helyet foglalok, és italt kérek magamnak, kísérőm pedig otthagy pár percre, mondván megkeres valakit. Nagyon jó a hangulat, sok kedves ember van itt. Épp az egyik lánnyal nevetek, mikor Lil bök oldalba. Hátra nézek. Twist mellet egy tőle kicsit magasabb, és megjegyzem helyesebb fiú áll. Haja tökéletesen van megcsinálva, szeme mogyoróbarna, és a stílusa is kiváló. Olyan szerelem első látásra. Amíg meg nem szólalt.

- Haladjunk már Lil nincs kedvem itt ácsorogni. Szia, Justin vagyok, biztos ismersz bla bla bla. Mehetünk?! - mutatkozik be, majd visszanéz Lilre. Felhúzott szemöldökkel nézek mindkettőjükre.

- Szia, Elizabeth Clark. Nem, nem ismerlek. Kéne?! - kérdezem meg a kezemet nyújtva, mire lazán belecsap, és szemét forgatva válaszol.

- Hát, kéne. - vakargatja tarkóját.

- Bieber. Liz. Eredjetek táncolni. - állít fel, és szabályosan neki lök Justinnak. Elvegyülünk a tömegben, és táncolni kezdünk.

- Csinos vagy. - szólal fel nevetve, mire csak megforgatom szemeim, és eldünnyögök egy köszönömöt. Egy barom, de legalább álcázza magát ilyesfajta bókokkal. Már egy jó ideje táncolunk. Na meg iszunk. Lil fél percenként jön koccintani.
Épp egy üveg pezsgővel a kezemben nevetek rajtuk, mire enyhén meginogok. Kicsit szédülök, és forog velem a világ. Egy pillanatra elsötétül minden, majd valaki karjába zuhanok.