7. rész

Sziasztok, tudom hogy nagyon-nagyon sokat késtem a résszel, sajnálom, nincs mentségem, egyszerűen csak nem volt ikhetem, sajnálom. Jó olvasást.

Ölel és puszil: Ewushh

Egy sikátor mellett sétálok, miközben meghallok egy női sikolyt. Elvileg sétálni jöttem, de valahogy itt lyukadtam ki. Egy fa mögé ugrok félelmemben, és onnan figyelem az eseményeket. Fél homály van, este nyolc óra felé jár az idő. Ereimben meg fagy a vér, mikor gonosz nevetést hallok meg ugyanabból az irányból.

- Nem megmondtam hogy engedelmeskedsz nekem te kurva?! - mondja, mire elkap a felismerés. Nem, az nem lehet. Pont ő, akivel ha egy légtérben vagyok, mindig kedves? Mi a francot csinál? - Szép álmokat. - hadarja el az utolsó két szót, és meghúzza a ravaszt. Az utcát bezengi a lövés hangja, majd pár másodperc múlva hűlt helye se marad a dolgoknak. Nem hiszem el, hogy képes volt meggyilkolni egy nőt. Megölte. Kész, kampec. Meghalt. Jézusom, el kell tűnnöm innen.

Futva teszem meg az utolsó lépéseket otthonomig, majd kulcsra zárom magam mögött az ajtót, és a redőnyöket is lehúzom. Félek. Félek, hogy látta hogy ott vagyok, és netalántán velem is csinál valamit. Leoltom a lámpákat, és Cathez sietek. Egytől-egyig elmondok neki mindent, mire ijedt fejet kapok válaszul.

- Hát ez kibaszott jó. A hülye haverod megöl egy csajt, és most mi vagyunk bajban, mert te láttad. Tudta egyáltalán hogy ott vagy? - áll fel az ágyról, és kezd fel-alá járkálni.

- Nem, vagyis nem tudom. Lehet hogy igen, csak nem szólt. De azt nem hiszem, akkor utánam jött volna, mert ha nem, akkor bizonyára azt feltételezné, hogy beköpöm a zsaruknak.

- Talán pont ezt kéne tenni! - kiabál az arcomba.

- Nem. Vannak olyan haverjai, akik elég durván elintéznének, még akkor is, ha közben ő a sitten rohad. - biggyesztem le ajkamat. Pár perces néma csönd áll be köztünk, mire hirtelen felugrik.

- Na jó, engem nem izgat. Te hibád, te bajod. Én nem vagyok részese a te gyilkolós történetednek. - néz rám nyugodtan, és dudorászva lép be a fürdőbe.

A fejemben még mindig víz hangzik az utolsó mondata: 'Szép álmokat.' Nagyon felkavart, hogy egy olyan ember mint ő, ilyet tett. Nem ilyennek ismertem meg. Bár nem töltöttem vele túlzottan sok időt, de ezek szerint eléggé félre ismertem, ez idő alatt.

Lebattyogok a lépcsőn, és a pultra ülve fogyasztok el egy zacskó csokis sütit, ám ezt megzavarja a csengő hangja. Kidülledt szemekkel nézem az ajtót, és nagyot nyelve indulok meg felé. Kipillantok a kicsinyke 'kukkolónak' nevezett dolgon, majd félve nyomom le a kilincset, és nyitom ki résnyire az ajtót.

- Jónapot! - morgom fogaim között, miközben erősen szorítom a kilincset.

- Én Elizabeth Clark nevű leányt keresek. - veszi le a napszemüvegét. Furcsa, hogy sötétben napszemüveget visel. Gondolkozóba esem, hiszen fogalmam sincs ki ő, és miért keresi Elizabeth-et, vagyis, engem.

- Milyen ügyben? - tárom ki kissé az ajtót, és testsúlyomat másik lábamra helyezem. Egy kis önbizalom kap el.

- Itt van, vagy nincs? - sóhajt fel egy csöppet, és órájára tekint. Nem az a tipikus gyilkolós típus, azt hiszem megnyugodhatok.

- Jöjjön be. - adom meg magam, így elállok az útból, és beengedem. Kicsit széjjelebb tekint, és csodálkozva bólint egyet. Fogalmam sincs ki ez.

Fekete bőrkabátja elrejti vézna testét, a napszemüveg a fején pedig lelapítja fekete, rövid frizuráját. Szintén fekete nadrágot, és cipőt visel, kezén pedig méregdrága órával dicsekszik. Az Apple készüléket folytonosan szorítja a kezében, és furcsa, talán pingvin járáshoz hasonlóan csoszog be a konyhába. Én is valahogy így megyek. Heh, ezek szerint elég hülyén megyek.

- Szóval, idehívná Lizt? - szemöldököm felhúzom a becézésen, hiszen így csak anyu hívott anno.

- Itt vagyok. - ülök le vele szemben egy bárszékre, kettőnk között pedig a hosszú pult helyezkedik el, amin a félig megevett sütim van. Arrébb tolom azt, és arcomat kezemmel kezdem támasztani. Alaposan végig mér, minden egyes arcvonásomat át tanulmányozza, majd mosolyogva néz szemembe.

- Ugyan olyan gyönyörű vagy mint voltál. El sem hiszem nem hogy nem ismertelek meg. - fogja kezem az övéi közé. Kidülledt szemekkel nézek rá, és húzom ki szorításából puha kézfejem. Hátrálok egy kicsit, és nagyot nézve nézek ismét szemébe.

- Honnan ismer maga? - dadogom

- Meg sem ismersz kicsim? - szája fülig ér, szemei úgy csillognak mint a gyémánt.

Ragyogó szemek, fekete haj, csoszogó járás. Na ne! Ugye nem?!

Gondolkozás menetemet kopogás szakítja meg. Kopog párat, majd belép az ajtón. Jól tudom, hogy Justin az, hiszen csak ő szokott így kopogni. Szememmel követem mozdulatait, majd ideér, nyom egy gyors puszit a számra, amin meglepődök, majd a hűtőből ki vesz egy doboz narancslét, és nem zavartatva magát, iszik bele a dobozba. Ezt szokta ha itt van, én meg sem lepődöm nem úgy mint.. Igen, rá gondolok, aki pár másodperccel ezelőtt kicsimnek hívott.

- Egyébként csak egy cipőmért jöttem, azt akarom felvenni holnap, de mivel otthon nem találtam, biztos itt van valahol. - rántja meg Bieber a vállát, és Rá néz. - Oh, üdv. - nyújtja felé a kezét. - Justin vagyok. Folytassa csak amit elkezdett. - mosolyog, és rám néz. Nyelek egy nagyot. Szívem hevesen ver Justin miatt.

- Mit keresel itt? - nézek komoran édesapámra.

- Drágám, hát nem olvastad a levelem? - áll fel, mire automatikusan tolatni kezdek, majd Justin mögött megtorpanok.

- Nem érdekel a leveled. Tűnj el. Én új életet kezdtem, amiben te nem szerepelsz. Leszarom a szállodád, a pénzed, de legfőképpen a nőd! - vágom hozzá durván, némi mutogatással megspékelve, majd elé állok. - Nem vagy az apám. - mondom ki halkan, mire a szeméből eltűnik a csillogás, és harag ül ki tekintetére.

- Hogy mered ezt mondani azok után, hogy felneveltelek, és megadtam neked mindent, amit tudtam? - suttogja ugyan azon a szinten, mint én. Hangján szomorúságot vélek fel.

- Jól figyelj. Annak az életnek vége. Szép volt, jó volt, egy bizonyos pontig. Amíg el nem jöttem. Nem akarom, hogy újra részese légy a zökkenőmentes életemnek. Ami nem éppen zökkenőmentes, de nekem így tökéletes. Nem kell, hogy most te is belépj. Kérlek, most menj el. - mutatok az ajtóra lehajtott fejjel, mire utoljára mélyen a szemembe néz, és egy sóhaj kíséretében hagyja el a házat. Összeroskadok, és menedékem a kanapé lesz, amin szétterülök. Nem sírok, félre értés ne essék, csak egy pöppet már elegem van. Na jó, nagyon elegem van. Pár nappal, esetleg egy héttel ezelőtt még átlagos, nyugalmas életet éltem. Erre minden megváltozik, és olyanokat látok, amiket/akiket nem szabadna. Ide sorolom azt, hogy láttam az egyik 'barátomat' megölni egy ártatlan nőt. Hogy megjelenik ennyi év után az apám. És hogy egy Szupersztárral haverkodok, ami talán a részemről már több is, ráadásul úgy hogy nem is ismerem rendesen, Mi történik körülöttem?! Lehet hogy kezdek becsavarodni.. Minden esetre, jó hogy van mellettem egy támasz, aki segít felállni, ha elesek a gondjaimban. Tudom, tudom. Másoknak ettől ezerszer nagyobb gondjai vannak, és azok mellett az enyéim porszemeknek tűnnek, de én nem vagyok ehhez hozzászokva..

- Öm, nagyon sajnálom, de most mennem kell. Vigyázz magadra. Majd jövök. - hangsúlyozza ki a 'majd' szót, és távozik. Itt hagyott, a legrosszabb pillanatban.. Ő barát?!

6. rész

Sziasztok, megérkeztem immáron a 6. résszel, ami remélem mindenkinek tetszeni fog! Nem jött sok komment, de gondoltam hogy hozok egy olyan részt, ahol Justin szemszögéből is írok egy csöppet, remélem örültök neki! :) Ne felejtsetek el jelezni, hogy milyen a rész.

Puszil, és ölel: Ewushh

TAKE CARE!

A fejem zakatol, és fogalmam sincs hol vagyok. Pislogok párat, majd nagyra nyitom szemeimet. Justin ölében ülök, a földön. Így aludtunk volna? Felnevetek a tényen, mire Justin mocorogni kezd.

Hunyorított szemmel néz körbe, majd végül rám pillant.

- Ohh, szia! - húzza mosolyra száját. Kócos haj, rekedtes hang. Eszméletlen.. Megbolondít, már kora reggel..

- Jó reggelt. - suttogom, majd lassan felállok. Össze húzott szemöldökkel kémlelem a helyet. Csak nem?! Itt ragadtunk a klubban? Jézus. A bár pult mögött aludtunk el. Na és Cat hol van? Sehol egy árva lélek. Csak mi ketten vagyunk itt.

- Mmm. Justin.. - nézek le rá, mire feltápászkodunk a hideg kőröl. - Azt hiszem, itt ragadtunk. - nevetek fel.

- Fantasztikus. - öleli át hátulról a nyakamat. - Szóval, egész nap itt leszünk, amíg ki nem nyitnak? - mondja, felnevetve. Rázkódó vállakkal fordulok meg. Egy pohárba öntök magamnak egy kis vizet, amit gyorsan le is gurítok.

Nem igaz, hogy nem vették észre, hogy itt ragadtunk. Caitlin biztosan aggódik értem, hol vagyok. De várjunk csak. Hisz a telefonom itt van, és nincs nem fogadott hívásom. Hah, ez szép. Le se szarja hogy hol vagyok, és kivel. Upssz. Csutkára lemerült a telefonom. Ezért nem ér el senki. Aj-aj.. Haza kéne jutni..

Bizonytalanul lépkedek a két ajtós bejárat felé. Zárva. Hát ez csodás.. Szétnézek, mire remek gondolatom támad.

- Justin! Gyere, megyünk. - szólok neki, de ő éppen..koktélt kever.?

A poharat szájához emeli, és megkóstolja, amit össze hozott. Biztos rossz volt, mert bele borzongott, és kiköpte. Száját megtörölve lép mellém, mire az ablakra mutatok. Elé állok, és kinyitom azt. Kimászok, de egy kicsit elbizonytalanodok, mert le is kéne ugrani. Nem is kicsit. Arrébb mászok a párkányon, hogy Bieber is kijusson, aki könnyedén leugrik. Én még hezitálok egy kicsit, mire Justin a nyakába kap, és könnyedén le hoz. Nevetve futunk el a környékről, és kifulladva állunk meg egy háznál. Tovább sétálunk az utcán, mikor megpillantom a házunkat. A macskaköves úton sétálok Justinnal, mezítláb. Magassarkúm a kezemben, telefonom és egyéb dolgaim a kis táskámban. Még jó, hogy nem hagytam el az éjszaka. Kulcsommal kinyitom az ajtót, mire orromat rózsa illat csapja meg, ami egész kellemes. Ledobom a cipellőt valahova a földre, és Justint magam után húzva megyek fel az emeletre. Cat szobájába igyekszem, aki a földön alszik. Gondolom, ő is benyomott, és emiatt nem veszi használatba az ágyát. Halkan zárom be az a szoba ajtaját, és sajátomba lépek. Kiveszek néhány göncöt, amivel a fürdőbe igyekszem. Gyors zuhanyt veszek, és felveszem a tiszta ruhákat.

Rakok fel egy kis alap sminket, utoljára belenézek a tükörbe, és kilépek az ajtón. Justin a polcom előtt áll, és egy képet tart a kezében. Ez az egyetlen emlékem van anyuról, és a családról. Ezt a képet dobtam hirtelen a táskámba, mielőtt eljöttem otthonról.

Végig simítom a képen ujjaimat, majd Justinra pillantok.

- Sajnálom... - suttogja, és visszahelyezi a képet a kissé poros polcra. - Elmeséled mi történt? - néz a szemembe félénken. Szerintem azt várja, hogy kiboruljak és elküldjem, vagy netalántán kiabáljak vele. Szótlanul bólintok egyet, és leülök az ágyra.

- Miamiban születtem. Egyke vagyok, nincs testvérem. Boldogan nőttem, és nőttem, míg végül 16 éves koromban bekövetkezett egy olyan dolog, amire nem számítottam. Haza felé jöttünk anyuval. Nyugodtan vezetett, csendben voltunk, nem beszélgettünk. Meg láttam az út szélén egy kiskutyát. Rögtön haza akartam vinni. - nevetek fel csöppet. - Lelassítottunk, anyutól pedig kértem, hogy nézzen le rá. Mutogattam hogy milyen aranyos, és hogy ez meg az milyen édes rajta. Anyu le sem vette róla a szemét, de nem álltunk meg. Beborultunk egy árokba, az autó fejre állt. Én megmenekültem, de anyát már nem tudták megmenteni az orvosok. Magamba fordultam, egész nap zokogtam. Nem tudott senki sem megnyugtatni. Bőgtem, üvöltöttem. Nem tudtam tovább ott lakni, mindenről ő jutott eszembe, bármire is néztem. Miattam halt meg... Összepakoltam a legfontosabb dolgaimat, hagytam apunak egy üzenetet a pulton, és egy táskával a kezemben indultam a repülőtérre. Itt ismerkedtem össze Caitlinnel, nála laktam. Míg egyszer csak kaptam egy hívást a nagyitól, hogy nagypapa rám hagyta az örökségét. Elárultam neki a címemet, tudtam, hogy nem mondja el se apának, se senkinek. Elmondta mi van apuval, és hogy ő is tovább állt. A házunk üresen áll azóta is, nem akarta eladni. Elvertem a pénzt, mindenféle hülyeséget vettem belőle. Az egyetlen értelmes dolog talán ez a ház. Megvettem, és átköltöztünk Cattel ide... - nézek körbe. - Szóval, ez történt. - rántom meg szipogva vállam.

Előjött pár könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem. Justin megölelt, és fejét vállára hajtottam.

- Igazán sajnálom. - mondja ki pár perc múlva. Erőt vettem magamon, és egy mosoly kíséretében álltam fel. Ami inkább hasonlított vicsorgásra mint mosolyra. - Buli? - néz felém nevetve, mire halvány vigyorral az arcomon megráztam a fejem. - Akkor mit csináljunk?! Egész nap szabad vagyok. - tárja szét karjait, mire nagy gondolkozásba esek.

Fejem felett szinte észre lehetett venni a villany körtét, mikor beugrott az ötlet. Film. Én, Justin, és Cat! Nem kell mindennap költeni a pénzt, és leinni magunkat..

- Nekem mindegy, úgy is bealszok a film felénél. Nézzetek amit akartok. - legyintett Cat, akin kissé látszott a másnaposság jele. Pedig ő HAZA jött, és nem aludt ott a buli HELYSZÍNÉN!..

- Valami vicceset. - ugrált körülöttem Justin, mint egy öt éves. Megőrül a filmekért... - Megvan! - kiált fel egy kis idő után, amitől a szív infarktus kerülget. - Ötven első randi! - mint egy őrült fogja keze közé arcom, és nyom a számra egy cuppanósat. - Ezt nézzük! - rakja be gyorsan a filmet, és ül le a kanapéra. Felhúzott szemöldökkel indulok a konyha felé, hogy hozzak egy kis pop-cornt.

Kissé aggaszt még, hogy miért viselkedik így, de úgy érzem az együtt töltött idő alatt egyre jobban meg szerettem. Nem érdekelne, hogy mit mondanak a rajongók, sem hogy mit írnának az újságok. Csak mi tudjuk, hogy mi van köztünk. Bár, jelenleg semmi. Maximum sex. Számára csak egy játék vagyok. De akkor miért van mindig velem? Biztosan érez valamit, hiszen máskülönben nem maradna itt velem, hanem menne a dolgára.. Ah, össze-vissza gondolok mindent. Azt hiszem megőrültem..

Körülbelül a film háromnegyedénél elaludtam. Utolsó emlékem hogy a fejem Justin ölében van, simogatja az arcom, de mindeközben igyekszik követni a film történéseit.

Justin szemszöge

Elizabeth édesen szuszog mellettem. A film véget ért, de nem akarom felkelteni Lizt, aki rajtam fekszik, így nem állok fel. Caitlin is kidőlt, de ő szerintem már akkor elaludt, mikor még el sem kezdődött a film..

Nem tudom, mit gondoljak. Elizabeth nagyon édes, de a dolgok össze kuszálódtak körülöttem. A Selenával való szakításom után egy lányt sem kedveltem még így, mint őt. Neki is csak egy egy éjszakás kalandnak kéne lennie, még is azt érzem, hogy ez annál sokkal több. Ha nem vagyok vele, csak ő jár az eszemben. Mit csinál, hol van, és kivel. Kezdem megkedvelni, pedig nem lehetne. Selena után nem akarok még egy lányt magam mellett tudni. De ő, olyan más. Ah, miről beszélek, hiszen nem érzek semmit. Vagy mégis?!

- Elizabeth! - nézek le rá, mire megrebegteti szempilláit és álmosan néz rám. - Most mennem kell. Azt hiszem, pár napig nem jövök, sok dolgom lesz. - vakarom meg tarkómat, mire szomorúan néz szemeimben, és megölel. Az ajtóhoz sétálok, és egy puszi kíséretében megölelem.

- Vigyázz magadra! - suttogja fülembe, majd fejét vállamon kezdi pihentetni.

- Te is drága Elizabeth. Majd hívlak. - nyomok egy utolsó puszit homlokára, és távozok a házból. Ez a puszi inkább volt gyengéd, és szeretetteljes, mint a többi. De hiszen, én nem szerethetem őt...!

5. rész

Sajnálom, hogy késtem a résszel, és azt is, hogy ilyen unalmasra sikeredett. Remélem megbocsájtotok! :) Sietek a kövivel! <3

Puszil, és ölel: Ewushh

 

- Cat, ezt kidobnád? - dobom oda a sértetlen levelet barátnőmnek, aki a konyhában ügyetlenkedik.

- Ki küldte? - kérdezi, majd lassan leolvassa a rajta lévő nevet. - Liz, legalább olvasd el. Te is tudod, hogy apád szeret. Csak, neki ott jobb.

- Rohadjon meg ott ahol van. - szorítom meg idegesen a távirányítót. - Minden hónapban ez van. Kiszúrja a szemem egy rohadt levéllel. Még csak fel sem hív. Ő apa? Ő?! Ne röhögtessük már ki magunkat Caitlin.- lakótársam csöndben marad, és egy kés segítségével felbontja a levelet. Fel pattan a pultra, és belemélyül az olvasásba. Néhány másodpercig még nézi a vékony papírt, majd kezem alá nyomja. Felsóhajtva, bele-bele olvasok.

- Hogy mi?! - kiáltom el magam. - Ezt most nem gondolja komolyan.

- Nézd, ott egy telefonszám, hívd fel.

- Tudod mikor. - nézek a szemébe, és a dohányzó asztalra rakom a papírt.

- Figyelj csak. Ezzel a munkával jobban keresnél, mint a Starbucks-ban, kitudnánk fizetni a tartozásainkat, és egy csomó pénzünk maradna. - tárja szét a karját.

- Hogy dolgozzak együtt egy olyan férfival, akivel évek óta nem beszéltem, azt sem tudom, hogy, hogy néz ki. Még csak azt sem tudom neki mondani, hogy Apa.

Szememet lecsukva gondolkozok. Ide akar jönni, Los Angelesbe, hiszen apám cégje megvett valami hotelt, ahol dolgozhatnánk Cat-el.

Elképzelem magam, ahogy sürgök forgok a szobákban, esetleg a recepcióban állok. Nem, ez nem én vagyok. Imádok a kávézóban dolgozni, és nincs messze. Megszoktam a helyet, már belerázódtam. Egy új hely.. Nem is tudom. Hiszen, szinte nem is ismerem az apámat. Utoljára akkor láttam.. Mielőtt anya meghalt. Mikor anyu elhunyt, nagyon magam alatt voltam, szinte sokkolódtam. Nincs testvérem, így az nem tudott belém életet verni. Elköltöztem, és új életet kezdtem itt, Los Angelesben. Mióta itt élek, csak Caitlinre számíthatok, mintha már a testvérem lenne.

Gondolkozásomat a csengő hangja zavarja meg. Egy halk sóhajtással állok fel a puha kanapéról, és csoszogva az ajtóhoz sétálok. Megigazítom magamon a ruhám, mintha ezen változtathatnék a kinézetemen. Kinyitom az ajtót, és rá mosolygok az illetőre.

- Beszélnünk kell. - néz rám idegesen, mire arcomra fagy a mosoly. Kezében egy levelet szorongat, másik kezével orrnyergét vakargatja. Kijjebb tárom az ajtót, és odébb állok, hogy be tudjon jönni. A kanapéig sétál, majd hátra tekint rám, és leül. Leülök mellé. Köhint egy kicsit.

- Justin. Mondd. - húzom fel lábaimat, és törökülésben helyezkedek el.

- Ez mi?! - Nyitja ki a levelet, szétnyitja a papírt, majd elém rakja. Egy szöveg, rólunk. Egy kép szerepel rajta rólam!

- Ez mi?! - ismétlem meg halkan, mellettem ülő mondatát, és elolvasom a szöveget.

'Jobb ha leszállsz Elizabethről megértetted?! Hagyd békén, vagy bajod eshet! Haha...'

Csak most veszem észre, hogy Justin mindeközben azt a levelet olvassa, amit a dohányzó asztalon hagytam. Kikapom a kezéből a papírt, de fogalmam sincs hova rakjam el úgy, hogy ne vegye el, így hirtelen összegyűröm, és a számba rakom. Na jó, ez egy hülye ötlet volt, de megtettem. Hiszen semmi köze nincs hozzá, mi áll benne. Justin elkerekedett szemmel néz rám, majd előtör belőle a nevetés. Kiveszem a gyűrött papír lapot a számból, és nevetve simítom ki. Nem lett nagyon nyálas, csak egy csöppet. Ajkamba harapok, mire megérzem azt a vasas ízt.

- Szóval, szerintem egy személyre gondolunk. - mondja. Bólintok, és beszédre nyitom a szám.

- Lil.

- Caitlin. - mondjuk egyszerre a két különböző nevet, és elképedve nézünk a másikra.

- Hogy képzeled azt hogy Lil volt?! - emeli fel hangját.

- Honnan veszed hogy Cat volt?! - emelem fel én is a hangerőmet.

- Tudom hogy ő volt. - nevet fel.

- Igen?! Akkor el lehet húzni innen. Szedd a lábad! Tudod, az én barátnőm nem olyan szánalmas. Biztos vagyok benne hogy Lil volt. - állok fel

- Higgy amit akarsz, kit érdekel. - pattan fel, és felém közeledik. Automatikusan hátrálok, végül a falba ütközök. - Meg fogod bánni, hogy fenyegetett a barátnőd. - kapja el a torkom, és erősen kezdi szorítani. Szemembe néz, majd távozását az ajtó becsapódásával jelzi.

Hogy mit tett ellene a bejárati ajtót? Igazán semmit.. Viszont ez a kisebb fojtogatás nyomot fog hagyni maga után. Félek. Félek, hogy bántani fog. Nem értem Justint. Egyik percben jó pofizik, másikban meg fojtogat!? Nem tudom épp ésszel felfogni, hogy mi történik körülöttem. Az életem fenekestül felfordult egy ideje, mióta bejött a képe ez a két jómadár.

Feltrappolok a lépcsőn, és szobám ajtaját erőteljesen becsapom magam után. Úgy látszik szegény ajtóknak ma rossz napja van... Széttúrom a szépen megágyazott ágyat, és a párnát a fejemre rakom, és lenyomom azt. Félre értés ne essék, nem sírok, csak kicsit elegem van.. Mindenből. Mérhetetlen düh halmozódott fel bennem az utóbbi percekben. Egyetlen szó miatt történt meg minden. Igent mondtam Lilnek, mikor elhívott bulizni. Ha nemet mondok, most nem lenne ez.

- Pattanj ki az ágyból! - nyit rám Cat. - Dolgunk van. - jön oda, és szedi le rólam a párnát. Gardróbom elé áll, és ruháim közt kezd el válogatni. Felülök az ágyban, és körülbelül úgy nézek rá, mint aki most kelt fel egy két hetes alvásból. - Tessék, vedd fel, utána megcsinálom a sminked, és a hajad. Ugyanis tudom, hogy te képes lennél ilyen torzon-borz hajjal eljönni. - dobja oda a fekete ruhát, ami alig takar valamit. Esküszöm életemben nem láttam még.

- Azt sem tudom hova megyünk. - morgok orrom alatt, és a fürdőbe igyekezve felveszem a ruhát. Nem igazán tetszik. Azt sem tudtam, hogy van ilyen ruhám. Kilépve a fürdőből barátnőm egyből leültet, és megcsinálja a hajam, illetve a sminkem.

- Gyönyörű lettél. - néz rám Cat mosolyogva. Ő is elképesztően szép volt. - Na, akkor hozd a telefonod, meg pénzt. Meg a lakáskulcsot. Mindjárt itt a taxi. - tapsol egyet. Mehetnénk gyalog is, ugyanis nincs sok pénzünk.. Felkapom a fekete magassarkúmat, és letipegek a lépcsőn. Néhány másodpercet állunk odakint a sötétben, majd egy taxi gördül be az utcába. Beszállunk, és Cat elhadarja a címet. Night Club. Ismerem azt a helyet, a nagy arcok járnak oda. Mindenki picsa részegen távozik, kísérőjével az oldalán, vagy egy kurvával, akik nem mennek be bulizni, egész este kint állnak, és várnak.

Kiszállunk a járműből, és félve megyek egy lépést előre. Cat ruháját igazítja, amíg én oldalra pillantok.

- Liz, szia! - fut oda hozzám Justin. - Hmm, de csinos ma este valaki. - kacsint rám kaján vigyorral. Félve nézek szemébe, hirtelen nyakamhoz nyúlok.

- Ne, ne gyere közelebb. Félek tőled Justin. - sütöm le a szemem és hátrálok.

- Hé, csak bulizni jöttem a haverokkal. - néz szét. - De fogalmam sincs hol vannak. - nevetve megrántja a vállát, ami mosolygásra késztet. - Sajnálom a mait, elgurult az agyam, nem kell tartanod tőlem. Sajnálom.

Hátra pillantok, de Catnek nyoma sincs. Felhúzott tekintettel nézek vissza Justinra, aki felém mosolyog, majd megfogja csuklómat, és behúz a Clubba. Kér nekünk italt, amit bárszéken ülve fogyasztunk el. Kicsit belém száll az ital, elég erős. A tánc parkett felé húz, és valahol középen megállunk. Nagy a tömeg, mindenki a másikhoz simulva táncol. Mi is ezt tesszük. Nagyon jól érzem magam vele, kedves és törődő. Nem értem a mait. Nem hozza fel, úgy tesz, mintha meg se történt volna. Nem értem... Egész este csak mosolyog rám. Persze ez nagyon kedves, meg minden, csak hát különös.. Egyre jobban kedvelem őt, nagyon megszerettem. Dehogy szerettem meg, ez az ital hatása. Biztos vagyok benne, hogy tettek bele valamit.

Bár.... Elég helyes.. Miket beszélek itt össze-vissza. Tuti hogy az itallal együtt valami drogot is bevittem a szervezetembe.

Lerakja az üres poharunkat egy tálcára, majd a mosdó felé húz. Ügyet sem vesz, a 'Női mosdó' táblára, simán belép rajta, és felültet a pultra. Heves csókolózásba kezdünk, mire épp hogy pofon vágom, kezemet leszorítja, és nem enged el. Eléggé berúgtunk, ennek egyik oka, hogy homályosan látok, és mindenen nevetek

- Justin. Mi volt ez a mai? - fogom meg tarkóját, ugyanis ő nyakamat lepi be apró csókokkal.

- Sajnálom, már tudom ki volt az, ne félj elintéztem. - suttogja szinte számba. Egy tű sem férne el köztünk. Megcsókol, mire újra mámorba esek, és ajkaim elnyílnak. Bele mosolyog csókunkba, de folytatja. Levegő hiány miatt kicsit eltávolodunk egymástól. Lepattanok a pultról, most én irányítok. Falnak döntöm, és mosolyogva simítom végig kezemet kockáin. Kicsit még rá is feszít. Ajkamba harapok, majd neki esek. Fogalmam sincs miért csinálom ezt, tudat alatt tudom hogy megfogom bánni. Épp hogy becsukom a szemem egy hangot hallok meg magam mögött.