Prológus + 1 rész.

Sziasztok! Eva vagyok. Lehet, hogy páran már ismertek a másik blogomról ---> Ha nem, kattints ide! , de lehet, hogy most hallotok rólam először. Ha tetszik a rész iratkozzatok fel, pipáljatok, kommenteljetek, mert sokat jelent! Építő kritikát elfogadok, de csakis normális stílusban! Nem is beszélek tovább, jó olvasást! 

-Ewushh

Elizabeth Clark.- Egy átlagos 18 éves lány, aki egy kávézóban dolgozik. Szülei elváltak, édesanyja néhány éve elhunyt, édesapja más országban találta meg az új szerelmet. Elizabeth nagyapja örökségéből nagy pénzre tett szert, amit hamar el is vert, így újra munkába kellett állnia. Egy közeli kávézóban tölti mindennapjait, embereket ki szolgálva. Van a tengerparton egy nagy háza, amit barátnőjével oszt meg. Egykor sok barátja volt, de lassacskán mindenki eltűnt mellőle. Egyedül kell helyt állnia a nagy világban, szinte senkire sem számíthat. Egy nap viszont beüt a ménkű, amikor minden megváltozik. Egy beszélgetés, amivel nagy fordulatot vesz az élete. Nem gondol arra, hogy egyetlen szóval mennyi mindenen tud változtatni...

2013.  Június 19.

Egy szokásos hétfői napnak nézek elébe. Nyolc órakor megcsörren az ébresztő, én pedig az ijedségtől felugrok. Lerúgom magamról a takarót, és a fürdőbe igyekszek. A hajamat lófarokba felfogom, és beállok a zuhany alá. Pár percig engedem magamra a meleg vizet, majd a tusfürdő felé nyúlok. Miután végzek a fürdőszobai tevékenységeimmel, a szekrény elé állok, és kinyitom azt. - Mit vegyek fel?! - teszem fel magamnak a kérdést. Unottan az ablakhoz sétálok, és kicsit kihajolok. Egész meleg van, bár kicsit fújdogál a szél.

Az időjárásnak megfelelően kirángatok pár cuccot a szekrényből, és fel veszem azokat. Rendbe teszem az ágyat, kicsit össze pakolok.. A telefonomat zsebre dugom, a táskámat a vállamra dobom, és becsukom magam mögött az ajtót. Átmegyek a mellettem lévő szobába, és felkeltem az éppen horkoló barátnőmet.

- Cat, kelj fel! - rázom meg egy kicsit a vállát, mire morog pár szót, és hunyorított szemmel tápászkodik fel. Felhúzom a redőnyöket, amiket nyilván tegnap este húzott le. Kinyitom az ablakot, hogy némi friss levegő töltse be a teret, és lemegyek a konyhába. Magamnak, és Catnek is csinálok reggelit, amit egymással szemben ülve fogyasztunk el.

- Nem hinném hogy ma este itthon alszom. - néz a szemembe. Megrántom a vállam, majd a két üres tányért a mosogatóba dobom. Cipőmet felhúzom a lábamra, majd a bejárati ajtóból még visszanézek.

- Hívj, ha van valami. Szia! - hagyja el a számat az utóbbi két mondat, majd becsukom hátam mögött az ajtót, és elindulok. A hidegtől kissé libabőrös leszek, de hamar el is múlik. Gyalog teszem meg azt a pár percet a kávézóig. Érkezésemkor mindenkinek köszönök, és felakasztom sárga kardigánom a fogasra. A táskámat lerakva állok be a pult mögé. Reggelente nincs sok vendégünk, ma mégis tömeg van.

- Mit adhatok? - kérdezem meg a következő vendéget.

- Egy karamellás frappuccinot, és két sajtos pogácsát kérek. - feleli.

Megkérdezem a nevét, és a filctollért nyúlok. Lil Twist. Szép név, bár szerintem kicsit furcsa. Ismerős név, de nem tudnám megmondani kitől, és mikor hallottam. Ráfirkantom a nevét dobozra, a végére írok egy mosolygós fejet, és egy 'a pogácsákat majd kiviszem' mondattal ott is hagyom. Hátra lépkedek, és szólok Sam-nek hogy két sajtos pogi kéne. Felém néz, és a hüvelykujját felmutatva el is tűnik. Még kiszolgálok pár vendéget, mikor Sam nyújt felém egy kistányéron két pogácsát. Szememmel a fiút keresem, akit hamar meg is találok, a sok ember ellenére. Lerakom elé a tányért és jó étvágyat kívánva hátat is fordítok, de elkapja a karom.

- Hé, ülj le egy kicsit.. - mondja. Szét nézek, de jelenleg nincs olyan vendég aki ne lenne kiszolgálva, úgyhogy vállat rántva huppanok le az idegennel szemben. Beszélgetünk pár percet. Titokzatos, nem mond sok mindent magáról, inkább rólam kérdezget. Kedves, de kissé különös. - Ma lesz egy buli. Nem jönnél el velem? - néz a szemembe.

- Nem érek rá. - felelem egyszerűen. Igaz, hogy semmi dolgom, és egyedül leszek egész éjszaka, egy óriási házban, de holnap dolgozom, és nem is ismerem ezt a fiút. - Dolgozom.

- A buli este lesz. Gyere már el velem, ígérem, hogy jól fogod érezni magad. Eljössz? - kérdezi ismét. Pár másodpercig csak nézek rá, majd ismét megtagadom kérését.

-Nem hinném.

- Biztosítom a jó kedvet számodra. Elég gáz lenne ha egyedül mennék, és ahogy itt üldögéltem, eszembe jutott hogy te tökéletes lennél mellettem. Bár, már így is az vagy. - kacsint rám. - Na, mit mondasz?

- Najó, legyen, Elmegyek. - végül is, miért ne mehetnék? Hamar lelépek, hogy aludni is tudjak még munka előtt. Legalább lesz néhány barátom. Úgy sincs sok, szinte senki.

- 9-re itt vagyok. - mondja, majd bekapja az utolsó falatot, leküzdi az utolsó csepp italt, és elmegy.

Felhúzott szemöldökkel állok fel, és a székeket betolva viszem ki a tányért. A nap további része gyorsan elmegy, van munka. Elköszönök Samtől, és a többiektől, majd ugyancsak gyalog indulok haza, a tengerparton. A gyerekek rohangálnak, a felnőttek még a nap utolsó sugaraival próbálnak barnulni, vagy éppen úsznak. Naplemente van, sok szerelmespár van ilyenkor kint megnézni ahogy megy le a nap. Hazaérve ledobom a táskámat a pultra, és felsétálok a lépcsőn. Belépek a szobába, és gyorsan ablakot is nyitok, amit nyilván Cat zárt be. Leöltözök, és a szennyesbe dobálom a ruhadarabokat amiket ma viseltem. Nem tudom hova visz, milyen buliba, így azt sem tudom mit vegyek fel. Mi van ha túl kiöltözök? És ha az ellenkezője?!

Végül a választásom egy azték mintás, masnis ruhára esik, amibe gyorsan bele is bújok. Kisminkelem magam, megcsinálom a hajam, majd a cipőt is felhúzom a lábamra. Fél kilenc után egy kicsivel, a sötétben indulok el, a szokásos úton. Bár már sötét van, ilyenkor is van élet a tengerparton, sokan jönnek ki ilyenkor is. A kivilágított utcán tipegek végig a magassarkúmban, vigyázva, el ne essek. Még kilenc előtt ott vagyok, és meg állok a kávézó előtt. Nevető tinik jönnek el előttem, akik nyilván a tengerpartra mennek. Kezükben egy üveg pezsgő, és hangosan vihognak. Pár perc múlva egy Ferrari kanyarodik be az utcába, és megáll előttem. Kinyitódik az ajtó, és Lil száll ki. Kinyitja nekem az ajtót, megvárja míg kényelembe helyezem magam, majd be zárja, és ő is beül. Csodálkozva nézek szét. Életemben először Ferrariban ülök. Az utat csendben tesszük meg, nem szólunk egymáshoz. Én leginkább az ablakon nézek ki, míg ő a vezetésre koncentrál. Egy óriási ház előtt állunk meg, ahonnan kihallatszik az őrületesen hangos zene. Az emberek száguldoznak be a házba, de néhányan a ház előtt ücsörögnek, beszélgetnek, esetleg a medencében ugrálnak. Sokan már most be vannak rúgva, azt sem tudva hol vannak, és mit csinálnak. Átkarolom Lilt, és szorosan mellette megyek. Belépünk a házba, ahol még hangosabb a zene. Szinte kiszakad a dobhártyám, de kis idő után megszokom. A pulthoz megyünk, ahol én helyet foglalok, és italt kérek magamnak, kísérőm pedig otthagy pár percre, mondván megkeres valakit. Nagyon jó a hangulat, sok kedves ember van itt. Épp az egyik lánnyal nevetek, mikor Lil bök oldalba. Hátra nézek. Twist mellet egy tőle kicsit magasabb, és megjegyzem helyesebb fiú áll. Haja tökéletesen van megcsinálva, szeme mogyoróbarna, és a stílusa is kiváló. Olyan szerelem első látásra. Amíg meg nem szólalt.

- Haladjunk már Lil nincs kedvem itt ácsorogni. Szia, Justin vagyok, biztos ismersz bla bla bla. Mehetünk?! - mutatkozik be, majd visszanéz Lilre. Felhúzott szemöldökkel nézek mindkettőjükre.

- Szia, Elizabeth Clark. Nem, nem ismerlek. Kéne?! - kérdezem meg a kezemet nyújtva, mire lazán belecsap, és szemét forgatva válaszol.

- Hát, kéne. - vakargatja tarkóját.

- Bieber. Liz. Eredjetek táncolni. - állít fel, és szabályosan neki lök Justinnak. Elvegyülünk a tömegben, és táncolni kezdünk.

- Csinos vagy. - szólal fel nevetve, mire csak megforgatom szemeim, és eldünnyögök egy köszönömöt. Egy barom, de legalább álcázza magát ilyesfajta bókokkal. Már egy jó ideje táncolunk. Na meg iszunk. Lil fél percenként jön koccintani.
Épp egy üveg pezsgővel a kezemben nevetek rajtuk, mire enyhén meginogok. Kicsit szédülök, és forog velem a világ. Egy pillanatra elsötétül minden, majd valaki karjába zuhanok.