5. rész

Sajnálom, hogy késtem a résszel, és azt is, hogy ilyen unalmasra sikeredett. Remélem megbocsájtotok! :) Sietek a kövivel! <3

Puszil, és ölel: Ewushh

 

- Cat, ezt kidobnád? - dobom oda a sértetlen levelet barátnőmnek, aki a konyhában ügyetlenkedik.

- Ki küldte? - kérdezi, majd lassan leolvassa a rajta lévő nevet. - Liz, legalább olvasd el. Te is tudod, hogy apád szeret. Csak, neki ott jobb.

- Rohadjon meg ott ahol van. - szorítom meg idegesen a távirányítót. - Minden hónapban ez van. Kiszúrja a szemem egy rohadt levéllel. Még csak fel sem hív. Ő apa? Ő?! Ne röhögtessük már ki magunkat Caitlin.- lakótársam csöndben marad, és egy kés segítségével felbontja a levelet. Fel pattan a pultra, és belemélyül az olvasásba. Néhány másodpercig még nézi a vékony papírt, majd kezem alá nyomja. Felsóhajtva, bele-bele olvasok.

- Hogy mi?! - kiáltom el magam. - Ezt most nem gondolja komolyan.

- Nézd, ott egy telefonszám, hívd fel.

- Tudod mikor. - nézek a szemébe, és a dohányzó asztalra rakom a papírt.

- Figyelj csak. Ezzel a munkával jobban keresnél, mint a Starbucks-ban, kitudnánk fizetni a tartozásainkat, és egy csomó pénzünk maradna. - tárja szét a karját.

- Hogy dolgozzak együtt egy olyan férfival, akivel évek óta nem beszéltem, azt sem tudom, hogy, hogy néz ki. Még csak azt sem tudom neki mondani, hogy Apa.

Szememet lecsukva gondolkozok. Ide akar jönni, Los Angelesbe, hiszen apám cégje megvett valami hotelt, ahol dolgozhatnánk Cat-el.

Elképzelem magam, ahogy sürgök forgok a szobákban, esetleg a recepcióban állok. Nem, ez nem én vagyok. Imádok a kávézóban dolgozni, és nincs messze. Megszoktam a helyet, már belerázódtam. Egy új hely.. Nem is tudom. Hiszen, szinte nem is ismerem az apámat. Utoljára akkor láttam.. Mielőtt anya meghalt. Mikor anyu elhunyt, nagyon magam alatt voltam, szinte sokkolódtam. Nincs testvérem, így az nem tudott belém életet verni. Elköltöztem, és új életet kezdtem itt, Los Angelesben. Mióta itt élek, csak Caitlinre számíthatok, mintha már a testvérem lenne.

Gondolkozásomat a csengő hangja zavarja meg. Egy halk sóhajtással állok fel a puha kanapéról, és csoszogva az ajtóhoz sétálok. Megigazítom magamon a ruhám, mintha ezen változtathatnék a kinézetemen. Kinyitom az ajtót, és rá mosolygok az illetőre.

- Beszélnünk kell. - néz rám idegesen, mire arcomra fagy a mosoly. Kezében egy levelet szorongat, másik kezével orrnyergét vakargatja. Kijjebb tárom az ajtót, és odébb állok, hogy be tudjon jönni. A kanapéig sétál, majd hátra tekint rám, és leül. Leülök mellé. Köhint egy kicsit.

- Justin. Mondd. - húzom fel lábaimat, és törökülésben helyezkedek el.

- Ez mi?! - Nyitja ki a levelet, szétnyitja a papírt, majd elém rakja. Egy szöveg, rólunk. Egy kép szerepel rajta rólam!

- Ez mi?! - ismétlem meg halkan, mellettem ülő mondatát, és elolvasom a szöveget.

'Jobb ha leszállsz Elizabethről megértetted?! Hagyd békén, vagy bajod eshet! Haha...'

Csak most veszem észre, hogy Justin mindeközben azt a levelet olvassa, amit a dohányzó asztalon hagytam. Kikapom a kezéből a papírt, de fogalmam sincs hova rakjam el úgy, hogy ne vegye el, így hirtelen összegyűröm, és a számba rakom. Na jó, ez egy hülye ötlet volt, de megtettem. Hiszen semmi köze nincs hozzá, mi áll benne. Justin elkerekedett szemmel néz rám, majd előtör belőle a nevetés. Kiveszem a gyűrött papír lapot a számból, és nevetve simítom ki. Nem lett nagyon nyálas, csak egy csöppet. Ajkamba harapok, mire megérzem azt a vasas ízt.

- Szóval, szerintem egy személyre gondolunk. - mondja. Bólintok, és beszédre nyitom a szám.

- Lil.

- Caitlin. - mondjuk egyszerre a két különböző nevet, és elképedve nézünk a másikra.

- Hogy képzeled azt hogy Lil volt?! - emeli fel hangját.

- Honnan veszed hogy Cat volt?! - emelem fel én is a hangerőmet.

- Tudom hogy ő volt. - nevet fel.

- Igen?! Akkor el lehet húzni innen. Szedd a lábad! Tudod, az én barátnőm nem olyan szánalmas. Biztos vagyok benne hogy Lil volt. - állok fel

- Higgy amit akarsz, kit érdekel. - pattan fel, és felém közeledik. Automatikusan hátrálok, végül a falba ütközök. - Meg fogod bánni, hogy fenyegetett a barátnőd. - kapja el a torkom, és erősen kezdi szorítani. Szemembe néz, majd távozását az ajtó becsapódásával jelzi.

Hogy mit tett ellene a bejárati ajtót? Igazán semmit.. Viszont ez a kisebb fojtogatás nyomot fog hagyni maga után. Félek. Félek, hogy bántani fog. Nem értem Justint. Egyik percben jó pofizik, másikban meg fojtogat!? Nem tudom épp ésszel felfogni, hogy mi történik körülöttem. Az életem fenekestül felfordult egy ideje, mióta bejött a képe ez a két jómadár.

Feltrappolok a lépcsőn, és szobám ajtaját erőteljesen becsapom magam után. Úgy látszik szegény ajtóknak ma rossz napja van... Széttúrom a szépen megágyazott ágyat, és a párnát a fejemre rakom, és lenyomom azt. Félre értés ne essék, nem sírok, csak kicsit elegem van.. Mindenből. Mérhetetlen düh halmozódott fel bennem az utóbbi percekben. Egyetlen szó miatt történt meg minden. Igent mondtam Lilnek, mikor elhívott bulizni. Ha nemet mondok, most nem lenne ez.

- Pattanj ki az ágyból! - nyit rám Cat. - Dolgunk van. - jön oda, és szedi le rólam a párnát. Gardróbom elé áll, és ruháim közt kezd el válogatni. Felülök az ágyban, és körülbelül úgy nézek rá, mint aki most kelt fel egy két hetes alvásból. - Tessék, vedd fel, utána megcsinálom a sminked, és a hajad. Ugyanis tudom, hogy te képes lennél ilyen torzon-borz hajjal eljönni. - dobja oda a fekete ruhát, ami alig takar valamit. Esküszöm életemben nem láttam még.

- Azt sem tudom hova megyünk. - morgok orrom alatt, és a fürdőbe igyekezve felveszem a ruhát. Nem igazán tetszik. Azt sem tudtam, hogy van ilyen ruhám. Kilépve a fürdőből barátnőm egyből leültet, és megcsinálja a hajam, illetve a sminkem.

- Gyönyörű lettél. - néz rám Cat mosolyogva. Ő is elképesztően szép volt. - Na, akkor hozd a telefonod, meg pénzt. Meg a lakáskulcsot. Mindjárt itt a taxi. - tapsol egyet. Mehetnénk gyalog is, ugyanis nincs sok pénzünk.. Felkapom a fekete magassarkúmat, és letipegek a lépcsőn. Néhány másodpercet állunk odakint a sötétben, majd egy taxi gördül be az utcába. Beszállunk, és Cat elhadarja a címet. Night Club. Ismerem azt a helyet, a nagy arcok járnak oda. Mindenki picsa részegen távozik, kísérőjével az oldalán, vagy egy kurvával, akik nem mennek be bulizni, egész este kint állnak, és várnak.

Kiszállunk a járműből, és félve megyek egy lépést előre. Cat ruháját igazítja, amíg én oldalra pillantok.

- Liz, szia! - fut oda hozzám Justin. - Hmm, de csinos ma este valaki. - kacsint rám kaján vigyorral. Félve nézek szemébe, hirtelen nyakamhoz nyúlok.

- Ne, ne gyere közelebb. Félek tőled Justin. - sütöm le a szemem és hátrálok.

- Hé, csak bulizni jöttem a haverokkal. - néz szét. - De fogalmam sincs hol vannak. - nevetve megrántja a vállát, ami mosolygásra késztet. - Sajnálom a mait, elgurult az agyam, nem kell tartanod tőlem. Sajnálom.

Hátra pillantok, de Catnek nyoma sincs. Felhúzott tekintettel nézek vissza Justinra, aki felém mosolyog, majd megfogja csuklómat, és behúz a Clubba. Kér nekünk italt, amit bárszéken ülve fogyasztunk el. Kicsit belém száll az ital, elég erős. A tánc parkett felé húz, és valahol középen megállunk. Nagy a tömeg, mindenki a másikhoz simulva táncol. Mi is ezt tesszük. Nagyon jól érzem magam vele, kedves és törődő. Nem értem a mait. Nem hozza fel, úgy tesz, mintha meg se történt volna. Nem értem... Egész este csak mosolyog rám. Persze ez nagyon kedves, meg minden, csak hát különös.. Egyre jobban kedvelem őt, nagyon megszerettem. Dehogy szerettem meg, ez az ital hatása. Biztos vagyok benne, hogy tettek bele valamit.

Bár.... Elég helyes.. Miket beszélek itt össze-vissza. Tuti hogy az itallal együtt valami drogot is bevittem a szervezetembe.

Lerakja az üres poharunkat egy tálcára, majd a mosdó felé húz. Ügyet sem vesz, a 'Női mosdó' táblára, simán belép rajta, és felültet a pultra. Heves csókolózásba kezdünk, mire épp hogy pofon vágom, kezemet leszorítja, és nem enged el. Eléggé berúgtunk, ennek egyik oka, hogy homályosan látok, és mindenen nevetek

- Justin. Mi volt ez a mai? - fogom meg tarkóját, ugyanis ő nyakamat lepi be apró csókokkal.

- Sajnálom, már tudom ki volt az, ne félj elintéztem. - suttogja szinte számba. Egy tű sem férne el köztünk. Megcsókol, mire újra mámorba esek, és ajkaim elnyílnak. Bele mosolyog csókunkba, de folytatja. Levegő hiány miatt kicsit eltávolodunk egymástól. Lepattanok a pultról, most én irányítok. Falnak döntöm, és mosolyogva simítom végig kezemet kockáin. Kicsit még rá is feszít. Ajkamba harapok, majd neki esek. Fogalmam sincs miért csinálom ezt, tudat alatt tudom hogy megfogom bánni. Épp hogy becsukom a szemem egy hangot hallok meg magam mögött.