4. rész

Sziasztok, megérkeztem egy újabb résszel, amivel már megint elkéstem! :( Sajnálom, igérem megpróbálom hamarabb felrakni őket! <3

Puszil és ölel, Ewushh!

Hi.!

Másnap:

Erőtlenül állok a nagy ház előtt, majd félénken becsengetek. Pár másodperc után nyílik az ajtó, de nem várt személy fogad.

- Justin? - kérdezem összeszűkített szemekkel. Háta mögé mutat, és beenged. Nem bírom Lilt, így nem is beszélek vele tovább, egyenesen a nappaliba tartok, ahol meg is találom a személyt, akihez eredetileg jöttem. Öltözéke egy melegítőből, és egy bő fehér pólóból áll. Gondolom, még nem öltözött fel rendesen. Fel néz rám a kanapéból, majd egy sóhaj kíséretében maga elé mutat, jelezve, hogy üljek le a vele szemben lévő fotelbe. - Reméltem, hogy nem küldesz el, mikor meglátsz. - nézek fel a plafonra egy pillanatra, majd újra a szemébe nézek. - Igazából, nincs különösebb mondanivalóm. Lil azt mondta nem vagy jó passzban, így gondoltam, eljövök.. - sütöm le a szemem.

- Aha.. Tényleg nem vagyok a toppon, de nem miattad van. Tudod, sok a munka, meg ilyenek. Elfáradtam. - mondja, majd mindketten csendben ülünk egymással szemben, amit Lil zavar meg. Nem is bánom, mert elég kínos a helyzet.

- Na, akkor ha már így itt vagyunk együtt, akkor hoztam egy kis anyagot. - nevet fel, és lerak egy adag port a dohányzó asztalra. Elkerekedett szemmel tekintek magam elé, majd Justinra. Egy biztos. Én nem fogok drogozni! - Gyerünk már gyerekek. - sietett Twist. Felnézek rá, majd Justinra, aztán újra a drogra. Gondolkozok pár másodpercig, majd felpattanok, és elhagyom a házat.

- Elizabeth! Várj! Állj már meg! - kiált utánam, mire megtorpanok, és hátra nézek. Pár másodperc múlva már csak pár cm választ el tőle, mire kicsit hátra lépek.

- Tudod. - nézek az égre. - Kibaszottul nem azért jöttem ide, hogy kora reggel drogozzak! Azért jöttem, hogy megnézzem mi van veled. Nem ismerjük egymást, mégis azt éreztem, ide kell jönnöm. Ez van Justin. - tárom szét kezem, felháborodott arccal. Elmosolyodik, és megölel. Na jó, ez már tényleg furcsa. Tegnap még közli velem, hogy nem érdeklem, és számára csak a szexre kellek, erre most meg ölelget. Mi a franc?

- Köszönöm. - néz rám. - Be jössz? Ígérem eltüntetem a drogot.

- Uhm. Nem, dolgoznom kell. - hátrálok. - Justin. - nézek vissza. - Egy szót se szólok a drogról. - mosolygok felé. - Szia. - köszönök el, majd megfordulok, és el indulok.

Fogalmam sincs, mit gondoljak. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedést. Egyszer úgy beszél velem mint a kutyával, egyszer meg mint egy közeli barátjával. Most akkor hogy van ez? Utálom, ha játszanak velem. Talán az lenne a legjobb, ha eltűnnék az életéből, és sose keresném.

Homlokomat megtörölve megyek át a zebrán. Nagyon meleg van, tűz a nap. Utam a kávézó, ugyanis ma már nincs szabadnapom, és késésben is vagyok. Az utolsó utcát futólépésben teszem meg, és már ott is vagyok a kávézó ajtajában. Illedelmesen kiengedek egy hölgyet, aki kifelé tart, majd belépve köszönök a többieknek, és hátra megyek. Váltok pár szót a főnökkel, majd egy tálcával a kezemben lépkedek a vendégek között, hogy össze szedjem az itt hagyott poharakat. Ez után letörlök valamennyi asztalt, majd a vevőket szolgálom ki. Olyan szorgosan dolgozok, hogy nem is veszem észre, amikor Sam szólítgat, pár méterre tőlem. Egy fiú keres, aki Sam elmondása szerint sálban és sapkában van. Ki az a hülye aki ilyen melegben sálat, valamint sapkát vesz fel?! Nem akarom tudni.. Legyintek egy csöppet, és folytatom a munkát. Nagy sikere van a jeges teáknak ma. Nem is csodálom, ilyen hőségben.. Kiszolgálás közben én is megiszok egy pohárral. Nagyon jól esik, kicsit felfrissít. Kapok néhány perc szünetet, így kiállok a pult mögül, és kilépek a forró levegőre. Kezemről leveszem a hajgumit, ami reggel óta tétlenkedik csuklómon, hátha szükség lesz rá alapon. Kontyba fogom hajam, és kezemmel legyezni kezdem magam. Néhány percig még odakint vagyok, rugdosom a cipőmmel a köveket, majd ránézek az órámra, és vissza állok dolgozni. Néhány percig csend uralkodik el, csupán a szél süvítése hallható, majd egy leánycsapat viharzik be.

- Fagyit lehet kapni? - néz rám az egyik, majd a barátnőire pillant.

- Jelenleg nem, de tudok ajánlani jeges teát.

- Akkor adj olyat. Négyet. - vágja flegmán felém. Felhúzom a szemöldököm, és teljesítem feladatom. Lehetne kedvesebb is, én nem a szomszéd lány vagyok, hogy így beszéljen velem. Én itt dolgozom, a beszédstílusát meg válogathatná. A nevüket inkább nem kérdezem meg, hiszen őket szerintem nem érdekli, hogy rajta van-e a nevük vagy nem.

- A nevünk hol van róla? - emeli fel a hangját.

- Elnézést. Hogy hívnak? - nyúlok unottan a filctollért, és a szemébe nézek.

- A nevem?! A kurva anyád! - röhög a képembe, mire lazán megnyomok magam mellett egy gombot, ami a főnököm irodájában jelez. Általában akkor használjuk, amikor valami gondunk van a vevőkkel. Félre állok megbeszélni vele, hogy mi történt. Kitessékeli a nagyszájú hölgyeket, az italt pedig megkapják ajándékba.

Felmosom a padlót, kicsit összepakolok a pult körül, és mehetek is haza. Hamarabb elengednek. Lassan sétálok haza táskámmal a vállamon. A nap melege simogatja arcomat, a szél lobogtatja a hajamat. Imádom a nyarat, ez a kedvenc évszakom. A házunk elé érve, kissé meglepődöm, de rá mosolygok a nem várt személyre.

- Szia! - integetek bénán, hiszen kb fél méterre áll tőlem, én mégis integetek. - Ha gondolod, gyere be. - indulok meg az ajtó felé.