3. rész

Jó olvasást kívánok a részhez! :)

-Ewushh

- Haza megyek. - mondja, felszedve a ruháit. Egy újabb éjszakát töltöttem vele, amit ismét bánok.

- Meddig fogjuk ezt játszani Justin? - kérdezem vissza húzva az ágyra. - Minden nap egymás ágyában kötünk majd ki? - teszem fel a kérdést, mire sóhajt egy nagyot, és mélyen a szemembe néz.

- Figyelj. Számomra semmit nem jelentesz! Egy vagy a sok közül. Most éppen veled voltam, és vagyok. Fogd fel, nem akarok tőled semmi komolyat. Persze ha nekem esel, hagyom magam. Fiúból vagyok. - nevet fel az utolsó mondatán, majd felhúzva a nadrágját a tükör elé áll, és a haját igazgatja. Elönt a düh, és felpattanok a puha takaró közül.

- Akkor tűnés! - kiabálok rá. - Egy utolsó szemét vagy, sajnálom hogy megismertelek! Élj a sztárvilágodban, feküdj le mindennap mással. Hibát követtünk el, tudom. Azt is tudom, hogy sohasem leszek része az idilli életednek, fel fogtam! Nem is akarok, egy seggfej vagy Justin. Egy barom. Azt hittem, végre szerzek barátokat azon az este. Erre meg egy idiótával veszekszek kora reggel. Húzz innen Bieber! - hadarom el, majd a végére annyira felidegesítem magam, hogy még egy pofont is adok neki. Felhúzza a szemöldökét, és az ágyra dönt. A takarók közé esek, és mire feleszmélek, már rajtam ül, és felém hajol. - Takarodj innen, mielőtt még én raklak ki! -  suttogom.

Nem enged a szorításából. Ajkát nyakamhoz nyomja, és érzem ahogy kifújja a levegőt. - Utoljára mondom. Tűnj el.

Egy lenéző pillantást vett rám, és becsapja az ajtót maga mögött. Fejemet párnámba fúrom, és mélyet szippantok az illatából. Utálom, mégis imádom. Az illata isteni. Ő maga is isteni. Mégis utálom. Gyűlölöm. Létezik ilyen? Mint embert utálom, de viszont valami megfog benne. Pedig egy idióta barom. Fogalmam sincs mit kezdjek ezzel. Nem szaladhatok utána, mint tegnap. Maximum átgondolja a dolgot, és vissza jön. Igen, így lesz a legjobb. Békén hagyom, nem keresem, nem kutatok utána. Ha nem keres, akkor nem keres. Nem érdekel sem a pénze, sem a hírneve. Bár nagyon megbántott, mégsem tudok ellenállni neki.

Erőtlenül csoszogok a nappaliban, a távirányítót kutatva. Szabad napos vagyok, Cat sincs itthon, így nincs más ötletem, mint tévét nézni. Szeretek lustálkodni, és pizsiben tévét nézni. Általában ezt teszem, mikor egyedül vagyok.

A tegnapi buli nyomai még látszódnak, mivel nem nagyon takarított fel senki. Mindenhol piás üvegek, néhol eltört poharak, esetleg tárgyak. Soha többet nem engedem be ezeket az ismeretleneket a házamba. Miután meggyőződök arról, hogy semmi érdekes nem megy, felállok, és felkapdosom az üvegeket. Kidobom azokat, és felseprem a szilánkokat, valamint mindent, amit a földön találok, majd a kukába borítom. A fáradságtól ásítok egy csöppet, így tehát ledőlök a kanapéra, kicsit szundítani.

. . .

- Megyek már! - kiabálom az ismeretlennek, aki körülbelül egy perce nyomja a csengőt. Kinyitom az ajtót, de nem várt vendéget találok magam előtt. - Mit akarsz Lil?! - nézek rá összeszűkített szemekkel.

- Bemehetnék? - néz rám, mire bólintok csöppet, és a nappali felé indul, ahol helyet foglal az egyik fotelben. Én a kanapén foglalok helyet, térdemet felhúzva, és államat azon támasztva figyelek. - Voltam Justinnál. Nagyon ki van. Szerintem menj el hozzá.

- Nem kell a segítséged, sem a tanácsod. Pont te vagy az aki miatt ez az egész megtörtént. Úgyhogy szerintem állj fel, és menj el. Ha jól tudom pont Te voltál az, aki leitatott mindkettőnket. Rosszul gondolom? Amúgy is, három napja 'ismerlek' titeket, mi közöm van nekem ahhoz hogy mi baja? Oldja meg.

- Nem.. - hajtja le a fejét. - De én csak.. - kezdi mire közbevágok.

- Nincs de Lil. Mindent elrontottál. Átlagos napjaim voltak, erre be jöttél a képbe te, na meg a haverod. Nem akartam ezt. Egyszerűen csak egy jó estét akartam, na meg barátokat szerezni. Ez volt minden. Szépen elrontottad te is, meg Bieber is. Persze ebben én is hibás vagyok, nem tagadom.. Szerintem az lenne a legjobb, ha most elmennél. - nézek rá, mire feláll, de az ajtóból még visszafordul.

- Gondold át amit mondtam. Menj el hozzá. - mondja majd a kilincset lenyomva kinyitja az ajtót, és elhagyja a házat. Kezemet ökölbe szorítom, és beleütök a falba, mire kezem elgyengül, és lüktetni kezd. Cipőt húzok lábamra, telefonomat zsebre dugom, és kilépek a házból. Mélyet szívok a levegőből, és a macskaköves úton kezdek el sétálni. Igen, pizsamában. A tengerpartnál lefordulok az útról, és a homokban lépkedek tovább, majd a homokban foglalok helyet. Nézem, ahogy gyerekek rohangálnak a vízben, esetleg a parton játszanak egymással. Az idősebbek napoznak, olvasnak, valamint a vízben vannak a barátaikkal, párjukkal. Én pedig itt ülök egy magamban, ahelyett, hogy felhívjam Cat-et, és elmenjünk valahova kikapcsolódni. Esetleg hallgathatnék Lilre, és ellátogathatnék Justinhoz, de miért tenném meg, ha úgy is el küld?! Nem akar látni, sem beszélni velem. Minden kilőve, fogalmam sincs mit kezdjek magammal ma este.

- Szia, egyedül vagy? - ül le mellém egy lány.

- Sajnos igen. - fújtatok csöppet.

- Értem. Sophie vagyok, és te?

- Elizabeth Clark. - rázok kezet vele mosolyogva.

- Sajnálom, hogy megzavartalak, de most költöztem ide, és senkit nem ismerek. - néz rám félénken az ismeretlen, mire mosolyra húzódik a szám. - Szabad kérdeznem hogy miért ülsz pizsiben itt?

- Hát Sophie. Én régóta lakom itt, de nincs sok barátom. Az egyetlen barátnőm a lakótársam. Mindenkit ismerek a környéken, de őket nem sorolom a barátaim közé, mert nem beszélek velük túl sokat.. Hogy miért vagyok pizsiben? Na az egy jó kérdés - nézek a szemébe nevetve, majd lassacskán felállok, lesöpröm magamról a homokot, és karon ragadva húzom magam után a lányt.