11. rész

Jó olvasást, csók: Lucy. 

- Rohadj meg. - köpi oda a szavakat az ifjú lány, a már távolodó Biebernek.
Az említett személy felhúzza szemöldökét, majd tesz egy fordulatot, és kezével a lány arcát fogja szorosan, miközben hangosan ordít rá. Justin a lány fejét erőteljesen a falba vágja, amitől ő erőtlenül zuhan a földre.
Szám megremeg, lábaim pedig mintha csak földbe gyökereztek volna, meg sem mozdulnak. Minden erőmet összeszedve, fordulok meg, és futok fel a lépcsőn. Az első emeletig megállás nélkül rohanok, majd betörök az első irodába amit meglátok. Szerencsémre pont olyan emberhez rontok be, akit ismerek, így sietősen intek felé, és egy ' bocsi csak átrohanok' mondattal megyek is tovább. Magam mögött becsukom az ajtót, és immár lassacskán lépkedek a lépcsőfokon. Ez egy 'titkos' út, amit csak a személyzet használhat. Hogyha papírokat, iratokat, esetleg nehezebb cuccokat kéne felvinnünk, itt kell, nehogy megzavarjuk a vendégeket.
Meg sem állok a legutolsó lépcsőfokig. A kampót kiakasztom, és kilépek a nagy vas ajtón. Becsukom magam mögött, és elsétálok a tető széléig.. Leülök a szélére, és nézem az elém táruló csodát. A város csodája. A táj, az épületek, a tengerpart. Mind annyira mesés. Filmbe illő jelenet lehetne, ahogy itt ülök, és gondolkodom. Vagy, akár le is ugorhatnék, az még filmbe illőbb lenne.
Justin egy elmebeteg, én meg egy naiv, aki elhitte, hogy Justin a szíve mélyén jó ember. Na persze. Végül is, valakinek a tündérmesékben is hinni kell.
- Mit csinálsz itt? - suttogja a fülembe.
Szívem kihagy egy ütemet, egyrészt az ijedségtől, másrészt a félelemtől. Erősnek kell lennem!
- Nem látod? Ülök. - fordítom el a fejem, és az épületeket kezdem vizsgálgatni szememmel.
- Csatlakozhatok? - pihenteti meg állát vállamon.
- Azt csinálsz, amit akarsz. - felelem szárazon, de elbizonytalanodom.
Justinnal egy tetőn, kettesben? A mai műsora után még azt is eltudom róla képzelni hogy lelök innen.
Justin csendben leül mögém, állát ugyanott hagyva, ahol eddig volt.
- Tudom, hogy megrémültél. Tudom, hogy egy vadállatnak hiszel...és tudom, hogy egy kicsit félsz tőlem. - simítja ki arcomból a hajam. - Nézd, Elizabeth. Én, egy zűrös gyerek vagyok, zűrös ügyekkel. Nekem az ilyen esetek nem jelentenek semmit, mert  olyan emberekkel teszem azt, amit, akik nem számítanak. Jelentéktelenek.
- Lehet, hogy számodra jelentéktelen volt ez a fiatal lány odalent, vagy az a nő a sikátorban. Vagy akár.. - csuklik el a hangom. - Én. -  nyögöm ki. - De ez csak azért van, mert nem ismered őket. neked hogy esne ha valaki neked rontana, megverne, csak azért mert nem ismer olyan jól, és leszarja mi van veled? - emelem fel hangom. - Minden embernek van olyan személy az életében akinek számít hogy hogy van az említett személy. Mert Szereti. Szereti érted? Ismered azt a szót hogy Szeretet? Számít ez neked valamit? - mutogatok. - Egy vadállat vagy, egy mocskos ember érted? Még férfinak se tudlak nevezni, mert egy normális férfi nem csinál ilyet. Hiába mondod nekem hogy ilyen vagy, meg hogy neked ezek az ügyek meg se kottyannak. Én nem fogok megbocsájtani, és nem fogom megérteni miért teszed ezt. Egyszerűen, nem értem mi van veled. Mikor megismerkedtünk, szimplán csak bunkónak hittelek, aztán pedig kezdtem azt hinni hogy egy rendes srác vagy. Erre sorra halmozod fel a rossz tetteid. Nem értelek téged Justin. - suttogom fülébe az utolsó mondatot, s kezemet tenyerembe temetem.
Lábammal idegesen dobolok a földön, miközben gondolkozok. Mert valakinek azt is kell néha. Körülbelül öt perc múlva érzem hogy a zsebemben folyamatosan rezeg a telefonom, így kirángatom onnan, és megnézem a két sms-t ami időközben érkezett. Egy Harrytől:

'Liz, merre vagy, itt állunk a hallban..'

Valamint még egy, Zayntől:

'Ne mondd hogy leléptél Bieberrel!! Elizabeth hívj fel!!!'

Gyorsan vissza csúsztatom a készüléket a helyére, majd hirtelen felállok, és az ajtó felé indulok, mikor Justin vissza ránt.

- Csak azt akarom, hogy megértsd mit miért teszek. De eddig időm sem volt elmondanom. - mondja ridegen. - Lehet, hogy te egy állatnak tartasz, de nekem ettől még ugyanazok az érzelmeim irántad. - mondja, majd egy mozdulattal magához ránt, és ölel meg szorosan.

Én csak ott állok, mint egy darab fa, és az égvilágon semmit sem csinálok. Még akkor sem mozdulok, mikor gyengéden ad egy puszit homlokomra, és elenged. Állok, és.. továbbra is állok.

- Jössz? - kérdezi mire ijedten felé kapom fejem, majd észhez térek.
Na nem mintha Vele akarnék menni, csak hát. Egy kiút van innen, így kénytelen vagyok vele közlekedni.- Most azt fogjuk játszani hogy én beszélek hozzád, te meg csak meredsz magad elé, és nem szólsz egy szót se? - kérdezi nevetve, mire felé kapom tekintetem, pár másodpercre elveszek szemeiben, majd bólintok egy aprót.

Erre jóízűen kuncog, majd fejét rázva lép egy újabb, majd újabb lépcsőfokot.
Már a két smst olvasva is tudtam, hogy a többiek kicsit idegesek lesznek a hirtelen eltűnésünk miatt. Illetve, eltűnésem miatt, mert Biebernek nem mondtam hogy jöjjön utánam. Vagyis.. Én megyek utána. Na mindegy..
Csendben szelem a lépcsőfokokat, bár a vádlim már kezd görcsbe állni. Nem is értem miért nincs itt lift..
- Ti meg hol voltatok? - néz rám Zayn rosszallóan.
Ügyet sem vetve kérdésére megindulok a kijárat felé, és automatikusan balra fordulok, hogy gyalog induljak haza. Na de nem sétálhatok fényes nappal a One Direction fiúkkal, meg Justin Bieberrel. Szóval veszek egy újabb nagy fordulatot, így sikeresen beleütközök Louisba. Nevetve kérek elnézést, majd egy üresen álló taxira mutatok, mire mindenkinek leesik szándékom. Igen, eddig szerintem, azon töprengtek hogy miért fordulgatok oda-vissza, és miért megyek neki Louisnak.
- Nyugi nem szoktam sokáig készülődni. - legyintek, majd kinézek az ablakon, és csendben figyelem az embereket, akik ráérősen sétálnak az utcán.
- Nem gond, még elég sok időnk van, még így is hogy nekünk hamarabb le kell lépni tőletek. - mutatja meg über cuki mosolyát Niall.
Válaszul csak vadul bólogatok, majd a mellettem lévő Liamre nézek, aki folyamatosan nevet.. De min is? Oh, igen, mint mindig most is a telefonján lóg, és mindenkit értesít a twitteren hogy mit csinál. Gyermekded lélek...
Mivel nem fértünk be mindannyian a taxiba, így én Niallel, és Liammel utazok, míg a másik taxiban Zayn, Harry, Louis és Justin jön mögöttünk. Remélem minden oké velük. Mióta Zayn tud mindenről, nem kifejezetten bírja Biebert. Meg tudom érteni..
Miután sikeresen megérkezünk a házunkhoz, ijedten kapom a fejem a mögénk beálló kocsihoz, ahol éppen Zayn magyaráz Jusnak, kissé hangosabban a kelleténél.
- Nem érted? Egyszerűen nem érdekelnek ezek a dolgok. - mutogat Zayn, majd vadul kezd nyomkodni a telefonján, és pár másodpercen belül Justin arcába nyomja a készüléket. - Látod, ez sokkal jobb. - húzza ki magát büszkén, mire Bieber őrületes nevetésbe kezd, és vigyorogva magyarázza hogy szerinte ez nagyon gáz, de mindentől eltekintve nagyon feldobódott.
Milyen jó neki, haha..
Sikeresen bejutok a házba, de már az ajtó nyílásakor érzem, hogy itt elég rég volt szellőztetve. Igen, rég voltam itthon. Gyorsan elhúzom a függönyöket, és minden ablakot kinyitok, hogy friss oxigén juthasson be. A fiúk egyből szét terülnek a kanapén. Legalábbis ez volt a tervük amíg ki nem küldtem őket hogy azonnal vegyék le a cipőjüket. Egy embernek nem kellett elmagyaráznom, jártas már a házban, így már az ajtónál lerúgta magáról a magas szárú cipőjét. Szerintem mindenki tudja ki az.
Zayn, Liam a kanapéra telepszenek, míg Louis a televíziót kapcsolgatja, Harry pedig utánam jön a konyhába, mert szomjas. Miután mindenkit elláttam inni-, és ennivalóval, felszaladok a lépcsőn, és a szobámba indulok. Felhúzott szemöldökkel nézek a nyitott ajtóra. Ez zárva volt.. Ám hamar rá jövök, miért van nyitva. A szobámba lépve tekintetem az ágyra téved, ahol Justin fekszik, betakarózva, hason feküdve. Egyik keze a párna alá van csúsztatva másik maga mellett. Ha nem ismerném azt mondanám, hogy mennyire helyes, és alvás közben mennyire nagyon cuki... De ismerem, így csak legyintek egyet a semmibe, és a szekrényem felé fordulok. Végül nagy nehezen kiválasztok egy szoknyát, de a többi még kérdéses.
- Ezt veszed fel? - ölel át hátulról. Esküszöm megölöm!

10. rész

Sziasztok, vissza tértem, új ötletekkel, új designnel (Corrinne W. készítette), és új részekkel. Ez a rész tele van párbeszéddel, de pont így akartam. Remélem tetszeni fog a rész, jelezzétek felém mindenképp! 

Csók, Lucy.

- Szóval ti most együtt vagytok? - szólal meg a kínos csend után Zayn.

- Nem. - válaszolok tömören

- Szóval csak együtt voltatok. - állapítja meg.

- Nem. - állok fel - Csak. Kavartunk. Meg, haverkodtunk. Azt hiszem. - sütöm le a szemem.

- És mi lesz most? Folytatjátok, ahol abbahagytátok? - emeli fel a fejem, az államnál fogva.

- Nem. Azt nem akarom. Hülyeség volt, hogy lefeküdtünk. Sikerült magam mögött tudni. Épp hogy sikerült túl tennem magam azon amiket tett, megint belép az életembe. Mikor minden sínen lenne, akkor jön ő. Olyan, mint egy pattanás. Sikerül eltüntetned, de egy idő múlva megint ott van. - mondom szomorúan, mire Zayn csak röhög az ágyon.

- Ez jó volt. De, ha nem akarsz vele megint 'haverkodni', akkor ne tedd.

- Nem ismered őt. Eléri a céljait. Bármit és bárkit megszerez. - húzom a szám.

- De nem téged kis csaj. Ha nem akarod magad mellett tudni, semmilyen értelemben sem, akkor nem kell. Ne figyelj rá, ne hallgass rá. - mondja, majd feláll és elém lép. - Mondd csak, félsz tőle? - hunyorítja össze a szemét.

- Én. - kezdem, majd elhalkulok egy pillanatra. - Azt hiszem, egy kicsit. - indulok a lift felé. - Alapjába véve tud aranyos lenni, de mikor először a falnak szorított a nyakamnál fogva, megijesztett. Aztán láttam, ahogy azt a nőt. Meg-megöli. Akkor nagyon féltem. Nem mondtam el neki akkor, hogy láttam. Nem mertem. - szipogom. Elő törnek az érzelmek, amik egykor elbújtak a szívem mélyén.

- Semmi baj. - mondja, majd megölel. - Tudod, sok ismert személynél előfordul, hogy elszalad vele a ló. Alapjában véve jó emberek, csak.. Tudod. A ló. - kuncog fel.

Zayn vállára hajtva fejem, gondolkodok. Újra itt van, és nem hiszem hogy egy hamar elmenne. Az a lány, talán a barátnője. Vajon, vele is csinált olyat mint velem, vagy őt a tenyerén hordozza? És mit keresnek itt? Miért ide jött? Ott van a háza. Ennyi idő után, nehéz újra látni. Két hónap nem olyan sok, de nem is kevés. Épp elég arra, hogy elfelejtsünk egy olyan embert, akit el akarunk. El akartam. Már majdnem hogy teljesen kivertem a fejemből. Nem gondoltam rá, csak hébe-hóba. Ha megláttam egy pólóját vagy pulcsiját a szobámban. Beleszippantottam, és megéreztem az illatát. Vissza emlékeztem az együtt töltött időre..

De ennek véget vetettem.
Lassan lépek ki a liftből és lépkedek Zayn után. Ma szabadnapos vagyok, és a kávézó is zárva tart egy hétig, szabadságon van mindenki. Este elmegyek a 1D koncertre, legalább ott kikapcsolódhatok.

~*~

- És egy, két, há. - hallom meg a kiszűrődő hangokat az ajtón. Kint ülök a folyosón, sajnos nem mehettem be a próbára.

- Szia. - jön egy hang mellőlem. Ajkaim ketté nyílnak, mikor meglátom. A testem minden porcikája beleremeg lépéseibe, amiket felém tesz.

- Mit keresel itt? - fúrom tekintetem övébe.

- Jöttem próbára. De úgy hallom foglalt a terem. - biccent fejével az ajtó felé, ahonnan kihallatszik a zene.

- Értem. - hajtom le a fejem, mikor leül mellém. - Miért jöttél a mi hotelünkbe?

- Hidd el, nem direkt. Ez volt a legközelebbi. Tudod, szüneten vagyok. Utazgatok ide-oda. De mindig vissza jövök ide. - nevet fel. - Figyelj. Tudom hogy, kicsit tartasz tőlem, de hidd el nem kell. - rakja kezét combomra. - Nem bántalak. Nem bántanálak. Egyszer már elvesztettem az eszem, nem tenném meg megint.

- Ezt nem itt kéne megbeszélnünk. Sőt, sehol. - állok fel. - Justin. - veszek egy mély levegőt. - Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtselek. Már majdnem sikerült, mikor újra megjelentél.

- Ez kedves. Figyelj. Tudom hogy sok fájdalmat okoztam. De. Ilyen vagyok. Nem tudok sokáig az aranyos és cuki Justin lenni. Másokkal szemben eléggé bunkó vagyok Elizabeth. Miattad erőltettem meg magam. Hogy egy kicsit kedvesebb legyek. Nem lehet mindenki egy herceg, fehér lovon.

-Főleg te nem. Te egy bunkó vagy pisztollyal a kezedben. - motyogom mire kipattannak a szemei. Kényes témához értünk..

- Te Liz. - áll elém. - Honnan tudsz erről az ügyről? Őszintén.
- Miért érdekel? - indulok meg a női wc felé. Talán nem jön utánam. - Tudok, és kész.
Pechemre utánam jön. Sőt, még a mosdóba is rezzenéstelenül jön be.
- Elnézést ez egy női wc fiatalember. - ront ránk egy néni.
- Kit érdekel. Dolgom van. Ha végzett akkor ki lehet menni. - mondja, mire a szegény néni ijedten fordult felém, majd sietősen lelép. - Mit keresnek itt öregek? - néz a plafonra Jus. - Mindegy. Szóval. Honnan tudsz róla? - jön felém.
Lassan hátrálok, de érzem hogy a falnak fogok ütközni. Hopp, igen, itt a fal. Elég hideg.
- Ott voltam. - fordítom oldalra a fejem, majd a csapot kezdem kémlelni. - Sétálni mentem. Egy sikátornál lyukadtam ki, fogalmam sincs hogyan, és hallottam a hangod. Elbújtam a fa mögött, és vártam mi lesz. Aztán láttam, ahogyan.. Szóval.. - keresem a szavakat, de egyszerűen képtelenség szépíteni azt a tényt, hogy Justin megölt valakit.
- Nem önszántából tettem azt, amit. Csúnya dolgokat tett az a nő. Nem én mondtam hogy, hmm öljük már meg, mert miért ne? Liz, neked az az élet amit én élek, brutális lenne. Hidd el nekem, hogy nem vagyok egy körözött bűnöző, akit csak hébe-hóba látnak felbukkanni sikátorokban, amint embereket öl. - nevet fel. - Tudom, hogy átfutnak az agyadon ilyen gondolatok is.
- Igen, ebben igazad van. - kuncogok.
- Engedd meg hogy bebizonyítsam hogy nem kell félned tőlem. - ölel át, mire én csak nyelek egy nagyot, és köré fonom karjaim.
Védelmezően szorít, arcom pedig nyakába fúrom. Az illata megbabonáz. Ám ezzel még nincs vége. Nem fogok a karjaiba omlani mint egy hülye. Várjunk csak. Épp ezt teszem most is. Én idióta..
- Ettől még nem lettünk puszi pajtások. Mi történt veled, azóta az este óta? - húzódok el.
- Már mondtam. Elmentem utazni. - mondja majd kihúz a mosdóból, és kifelé veszi az irányt, mire én vissza fordulok, és az épp ajtón kijövő Zayn elé lépek, és megbeszélem vele, hogy Justin hagy tartson velünk.

Rosszallóan néz felé, mire ő oldalra önti a fejét, és kiskutya szemekkel néz felénk. Mindenki elneveti magát, és elindulunk kifelé. Együtt. Bár, Jusnak még lett volna egy próbája. Bevallom, nem látom nagy jövőjét a kapcsolatunknak, de meg lehet próbálni. Maximum, ha felidegesítem megöl. Na jó, ez viccnek is rossz volt.
A hotelba megyünk, átöltöznek a srácok, és átmegyünk hozzánk, hogy én is átöltözzek a koncertre, majd a 1D tagjai az arénába mennek készülődni meg ilyesmi. Mi meg majd oda megyünk, mikor kinyitják a kapukat. Bár hátul megyünk be, de nem baj.
A hotelbe érve, mindenki megy a dolgára. A 1D fiúk átöltözni, Justin összepakolni néhány cuccát ami kelleni fog ma, én pedig csak lézengek a hallban. Nem akarom a jelenlétemmel zavarni a többieket.
Már egy ideje sétálgatok a lift és a bejárat közötti szakaszon, mikor meghallom az ismerős hangot.
- Mit nem értesz azon, hogy majd hívlak? Dolgom van. Érted? Nem érek rá se most, se este, se holnap reggel. Felfoglak hívni. Tudod. Telefonon. Ismered azt a tárgyat? - mutogat a kezével, hüvely és kisujját kinyújtva, amit füléhez tesz, mintha telefonálna.
- Szemét láda. - és puff, csattan is a pofon Justin arcán.
- Mit képzelsz magadról te kis.. - kezdi mire elkapja a lány karját, és közel húzza magához. Valamit suttog a fülébe, majd idegesen indul meg felém.

9. rész

*Két hónappal később*

- Beth, a 103-ban ki kell cserélned a törülközőket, valamint tiszta ágyneműt kell húznod, és rendet kéne rakni. - állít meg nagy rohanásomban Kyle.

Nos, igen. Megvalósult a hotel. Megvett egyet. Beadtam a derekam, elvállaltam a munkát, de apával továbbra sem beszélek, maximum a munkáról. Be kell vallanom, élvezem. Luxus hotel, így megszállnak nálunk szupersztárok, elnökök is. Persze a kávézót is imádom, majdnem minden második nap bemegyek segíteni. Ráérek, hiszen nincsen kötött munkaidőm. Az apámé ez a hely, nem kell időre jönnöm. Persze mindig itt vagyok. Nem élek vissza ezzel a lehetőséggel. Cat nem dolgozik itt, sőt elköltözött a házunkból. Jobban mondva, a cuccai ott vannak, csak egy hónapja otthon sem volt. Justinnal a díjátadó óta nem beszéltem. Aznap este lelépett egy lánnyal, azóta se híre se hamva.

- Megyek. - mondom, majd sietve a liftbe lépek, és felmegyek vele pár emeletet, majd belépek a lakosztályba. - Úristen, egy hadsereg lakik itt? - kuncogok magamba, mikor meglátom a rendetlenséget.

A koszos törülközőket bedobom a kis szennyes kocsimba, és helyükre tiszta, illatos darabokat akasztok.

Lehúzom a mocskos, foltos ágyneműket, és a hófehér helyett, színeset rakok, amin mindenféle minta terjeng.

Felkapkodom a földön hagyott szemetet, a távirányítókat a helyükre rakom, elrendezem a többi tárgyat is, amit elmozdítottak. A konyhában a helyükre rakom a tiszta poharakat, a többit elmosom, eltörölgetem, és úgy szint a oda helyezem, ahova valóak. Bár ez nem tartozik a munkámhoz, de a szétdobált ruhadarabokat is felveszem össze hajtom, és egy bőröndre helyezem. Ha jól értesültem többen laknak itt jelenleg. Pár napig szállnak meg, valami fontos emberek. A kis 'furgonomat' kitolom az ajtó elé, majd vissza megyek, és elintézek még pár dolgot. A konyhából kilépve veszem észre hogy pár felső a földön hever.

- De hát már elraktam ezeket egyszer..- mondom magamnak, majd felveszem és össze hajtom. A hátam mögül kuncogást hallok ezért megfordulok.

- Elizabeth?

- Harry? Zayn? Niall? Louis? Liam? Mit kerestek ti itt? - futok oda hozzájuk és ugrok nyakukba.

Még a díjátadón ismerkedtem meg velük személyesen mint Justin barátja. Azóta tartjuk a kapcsolatot.

- Hát, jelenleg itt lakunk.

- Áh, értem már a nagy kupit. Én meg itt dolgozom. Az apámé ez a hely. - nézek körbe mosolyogva, majd ismét megölelgetem őket sorban. - Uhm Niall. Isteni illatod van. Mi ez?

- Ezzel csábítok. - néz rám kaján vigyorral.

- Úristen. - nevetek fel. - Na jól van, ne csináljatok nagy rumlit. - kacsintok rájuk.

- Hé, kell egy kis borravaló? - nevet fel Zayn.

- Tartsd meg. - mosolygok vissza rá az ajtóból, majd lemegyek a személyzeti lifttel a hallba, onnan pedig a mosóba.

A szennyest bedobálom a másik sokkal nagyobb kocsiba, majd mindkettőt ott hagyva lépek ki az ajtón. Oda bent leveszem a kis fehér 'kötényt' is magamról, így megint normális ruhában tudhatom magam. Egy óra múlt, így utam az étteremhez vezet, ahol ingyen ehetek. Nyilván mert itt dolgozom, valamint, az apámé minden. Szóval szerintem nem kell kétszer mondani, hogy mit miért csinálhatok.

Kérek magamnak egy kis salátát, amit hamar meg is kapok és el is kezdek falatozni. Imádom a húsos kajákat, de ilyenkor csak ilyen mennyiségű ételeket tudok enni, mert rövid ideig van ebéd szünet.

Amint végzek, sietősen távozok, majd utam a recepciós pulthoz vezet. Beülök a pult mögé, ezzel kiszorítva a másik kollégát, aki mosolyogva veszi tudomásul hogy itt már nincs dolga. Az összes dolog közül amit itt csinálok ez a kedvencem. Nem nagy meló, és nem kell hozzá nagy testmozgás sem.

- Jó napot kívánok Mark Price néven foglaltam egy lakosztályt. - áll meg egy magas férfi a pult előtt. Arcát kalappal takarja, és a kapucnija is a fején van. Furcsa.

- Mindjárt megnézzük. - mondom, majd a képernyőre sasolok, és beírom a nevet. - Igen, az 537-es az. Itt is van a mágneskártya, gondolom tudja használni. Itt kérnék egy aláírást. - rakom elé a papírt, majd a lap aljára mutatok. - Csak hogy itt volt és elvette a kártyát. Sajnos muszáj mindenkivel aláíratni. - dumálok, majd időközben elveszem a papírt amit aláfirkantott, és én is aláírom.

- Köszönjük hogy a Clark hotelben száll meg.

- Mi-milyen hotelben?- dadogja az illető.

- Clark hotel. - a férfi csak felkapja a kártyát, és sietősen a liftbe száll. Fura alak. Előkapom az Apple cuccom, és felmegyek twitterre. Zayn posztolt egy képet a többiekről, amint az ágyban fetrengenek, és minden össze van gányolva.

' Azt hiszem sok dolgod lesz itt @ElizabethClark. Haha, szeretünk <3 ! '

Úristen, mindent szét szedtek. Őrültek, persze jó értelemben. A nap hamar elmegy, ma elég sokan jönnek, így gyorsan letelik a műszak, és indulhatok is haza.

- Liz, szia! - állít meg Harry - Asszem az 537-es szobában, fogalmam sincs melyikben de szerintem abban, hogyha jól láttam, épp kiabál egymással két velünk egy idős, és tárgyakat törnek.

- Rohanok! - rémülök meg, majd magam után húzva a fiút beszállok be a liftbe, és nyomogatom a gombot folytonosan, hátha így gyorsabban megy.

Mikor kiszállunk a liftből, már hallom a ricsajt. Valamint, nehéz lett volna nem észre venni a vázát ami kirepült az ajtón, neki a falnak, és darabokban hullott a földre. Futólépésben megyek az ajtó felé, majd berontok a nyitott ajtón keresztül, vigyázva bele ne lépjek valamibe.

- Hé, hé, hé! Mi folyik itt? Ez egy hotel, drága bútorokkal és kiegészítőkkel! Hogy gondolják hogy dobálják, és összetörik azokat? A gondjaikat nem így kell levezetni! - kiabálok a  két jómadárra. A lány lesüti a szemét és leül a kanapéra, míg a fiú továbbra is csak kekeckedik.

- Mit szólsz bele? Mi dolgunk nem? Ki fogom fizetni a károkat. Mégis ki vagy te, hogy dirigálj itt? - emeli fel hangját

- Elizabeth Clark, személyesen! - nyújtom ki gúnyosan a kezem. - A hotel az apámé seggfej, úgyhogy ne dobáld a cuccokat megértetted? - nézek szemébe, amit épp hogy nem takar el egy kapucni amit megérkezésünkkor húzott fel gyorsan.. Szemében felismerést látok, és egy apró csillogást. Gyönyörű, barna szemei mámorba ejtenek. Mintha, mintha már láttam volna ezeket a szemeket.

- E-E-Elizabeth? - suttogja magának, majd a kapucnit lerángatja a fejéről, megigazítja haját, és ismét rám néz.

- Te. Hogy? És, miért? Mit keresel itt? - ordítok

- Én, sajnálom. - néz a plafonra, majd tekintetét újból rám szegezi.

- Mi az hogy sajnálod? Mit gondoltál, mit mondok, hogy semmi baj? Mi a szart keresel itt? Ajánlom hogy holnapra ne legyél itt, vagy rád hívom a biztonságiakat, és velük cipeltetlek ki te bunkó! - dobbantok egyet a földön lábammal, majd szememmel a még épp vázára nézek, és gondolkozás nélkül az arcába vágom a benne lévő vizet, és virágot. - Miért Justin? Miért? Miért pont ide jöttél? Tudtad hogy kié ez a hely! Oh, várjunk csak. Mr. Price. Gyűlöllek. Gyűlöllek érted? - sziszegem az utolsó két mondatot arcába. Harry rángat ki a szobából. Idegesen trappolok el a liftig, ahonnan ki más lép ki, hogy ha nem Pattie Malette?

- Elizabeth, szia! De rég láttalak. - mosolyog felém

- Mi az hogy rég láttál? Pattie, fel tudod fogni mit tett velem a fiad? Arra jövök fel, hogy törnek zúznak, erre mit észre veszek észre? A nagy Justin Bieberrel állok szemben. Igen, az a Justin Bieber aki kihasznált, aztán otthagyott egy magamban! Az, aki egykor a falnak szorítva fojtogatott, majd mintha semmi se történt volna bulizott velem. - mondom. Mindeközben a 'főszereplő' is kitántorgott a szobából, és anyja mellett állva hallgatta a műsort. - Ja. - nevetek fel - Ennél még jobb sztori is van. Mikor kegyetlen módon, egy sikátorban meggyilkolt egy hölgyet, minden félelem vagy emberiség nélkül. - nevetek a képébe, mire ráeszmélek mit mondtam. Biebernek eddigre ökölbe szorul mindkét keze, én pedig ijedten futok el. Futok, egyenesen a lépcsők felé, és olyan szélsebesen száguldok lefelé, mint még sohasem. Érzem hogy utánam eredt, és hallom ahogy trappol lefelé a lépcsőn. Az egyik lépcsőfokban felbukok, és megállás nélkül zuhanok le a lépcsőn körülbelül egy emeletnyit. Testem a falnak lökődik, fejemet pedig beverem a kemény falba. Ijedten fekszek a földön, mindeközben pedig a fejem is sajog. Csukott szemmel próbálom magam nyugtatni, miközben mindenem lüktet.

- Elizabeth! - kiált fel Justin, aki elől menekültem.

- Ne, kérlek ne bánts. - suttogom erőtlenül. Kinyitom szemeimet, mire az övéivel kerülök szembe. Farkas szemet nézünk egy ideig, majd idegességében a falba boxol, aminek hatására a falból leesik pár festék darab a falról, ami egyenesen a szemeimbe esik. Fájlalva törölgetem meg azokat, és könnyeket potyogtatva fordulok meg a kemény padlón. Hátamon feküdve körülnézek kicsit. Pattie, Harry és az ismeretlen lány állnak körül, bár kicsit távolabb állnak mint Justin. Ő a földön ül mellettem, és mindeközben kezét a homlokomra simította.

- Téged, nem lenne szívem bántani. - dadogja erőtlenül

- Mégis megtetted. - hunyom le szemem

- Olykor elborul az agyam. - mondja - Annyira, sajnálom. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. - jön közelebb, és az utolsó mondatot alig hallhatóan suttogja fülembe.

8. rész

Sziasztok, újra itt vagyok, de azt nagyon sajnálom, hogy nem jött komment. Jó olvasást!

Puszil és ölel: Ewushh

9 nappal később:

Hate, or love?!

- Kibaszottul elegem van belőled! - csapom le a telefont.

Második napja csinálja ezt. Iszik, drogozik, bulizik, és még sorolhatnám. Ez nem az igazi Caitlin. Felmegy bennem a pumpa. Az utóbbi időben minden rossz. Már csak ez kellett...

Egy parkban ülök, és halkan dobolok a lábammal a földön. Itt volt megbeszélve a találkozó, de nem jön el, mert ki van a tegnapi party miatt. Gondolhattam volna, hogy másnaposan nem jön el. Nem is tudtam volna így normálisan beszélni vele. Az elmúlt napokban nem találkoztam vele, szinte nem is jár haza. Talán egy kurvához tudnám hasonlítani. Mindennap más ágyában köt ki. Persze szeretem meg minden, de azért kicsit túlzásba viszi.. Haha, és ezt pont én mondom. Vicces... Apropó Justin. Mióta apám beállított hozzám, azóta nem láttam egyikőjüket sem. Se egy sms, se egy telefonhívás..

Lassacskán felállok a napsütötte fapadról, és táskámat vállamra téve indulok el. Néhol szerelmes párok üldögélnek, néhol kisgyerekek rohangálnak akik mosolyt csalnak arcomra. Ma nem kell dolgoznom, sőt egész héten szabad vagyok, mert zárva van a kávézó. A főnök nyaralni megy, és nem hagyja ránk a boltot. Persze ez azt jelenti hogy kevesebb lesz a fizetésünk is. Remek... Épp a park kapuján lépek ki, mikor halk kuncogást hallok meg magam mellől, de ahhoz elég hangos hogy meghalljam az ismerős hangot. Justin?! Egy gyönyörű lány ül mellette, és fejét vállára hajtva nevet. Bieber pedig egy puszit nyom arcára. Hmm, értem én. Ezért nem láttam már egy ideje.. Előkapom a telefonom, és egy fa mögé bújva tárcsázom a számot.

- Justin, szia! Épp szabad vagyok, nem lenne kedved találkozni?! - térek rá a témára, és összehúzott szemekkel figyelem őket. Felemeli egyik szemöldökét, majd feláll a lány mellől, és kicsit odébb megy.

- Mondtam hogy csörgök ha ráérek. Ebből mit nem értesz? Dolgom van. - mondja mire csak nyelek egyet. - Tudod a szórakozáson kívül más dolgok is léteznek, mint például a munka. Egy dalon dolgozom a stúdióban, nem érek rá. - sóhajt egyet a telefonba, mire előjövök a fa mögül, és mivel háttal áll nekem, mögé állok.

- Tényleg? - szorongatom kezem között a készüléket, ami majdnem összetörik kezem között. Ijedten megfordul, mire egy pofont kap tőlem. - Akkor dolgozz csak tovább. - szűröm ki fogaim között, és egy utolsó pillantást vetek rá, majd gyors léptekkel tűnök el. Utálom. Nagyon utálom! Utánam ered, és elkapja a karom, ezzel maga felé fordít.

- Mi bajod van?! - suttogja.

- Az, hogy hazudsz. Napok óta le se szarsz, fel se hívsz. Ennyire kellettem, hogy kiéld magad rajtam?! Akkor menj vissza a kurvádhoz és hagyj békén. Örökre. - mondom halkan az utolsó szót. Meglepődve néz rám, majd arcom keze közé fogja, és megcsókol. Erőszakosan magához húz, majd észbe kap, elhúzódik, és még egy utolsó puszit nyom a számra.

- Ma este, kilenckor legyél ugyanitt. - suttogja fülembe, majd egy csókot nyom nyakamra, és mit sem törődve a lánnyal, akivel van, haza felé veszi az irányt. Mérgemben dobbantok egyet a földön, és a lány felé vetek egy lenéző pillantást, aki nevetve feláll, és felém jön.

- Úgy fogsz járni mint a többi. - megy el mellettem, halk kacajjal. Ökölbe szorítom a kezem, megfordulok, majd becsukott szemmel fordulok vissza, és igyekszek hazafelé.

Fejhallgatómat feltolom, és telefonom beindítom kedvenc számomat. Halkan dúdolom, míg mások úgy néznek felém, mintha még nem láttak volna fehér embert.. Hazaérve becsapom magam mögött az ajtót, és az emeletre sietek. Laptopom tetejét felhajtom, és lehuppanok a puha székre. Kezemmel az asztalon dobolok, míg be nem töltődik az elektronikai eszköz. Szemem a lila lávalámpára téved, ami porosan, és magányosan áll. Régóta nem használom, egyszerűen nincs időm magamra. Csak a munka maradt nekem, vagy ha nincs az, akkor takarítok, vagy nagy részben alszok.

Mindeközben rákattintottam a Facebookra, emelett pedig a telefonomat nézegettem, ami az imént csipogott.

' Mit szólnál ahhoz, hogyha ma lefújnánk a kilenc órási találkozót? Van helyette egy sokkal jobb program, amire én hivatalos vagyok, és jöhetnél velem. Nem bánod meg, jól fogod magad érezni. Ígérem! Hétre ott vagyok! Öltözz ki ha lehet. Puszil, JB. ' - olvastam fel magamban a szöveget. Hát jó, akkor kiteszek magamért. Laptopomat cserben hagyva állok fel, és kutatok szekrényemben.

Bámulva és száj tátva tartom kezem közt a fotót, amin én vagyok egy meseszép ruhában. Ez még egy régi kép, Cattel voltunk valahol. Kikotrom a ruhát a szekrény mélyéről, és finoman az ágyra rakom. Gyorsan lezuhanyzok, és felhívom Cat húgát. Igen, neki ilyenje is van. Szerencsére épp rá ér, így beugrik hozzám. Tíz perc múlva mosolyogva nyitok neki ajtót, mire felszalad hálószobámba, és keze közé kaparintja a hajvasalót, és maga elé ültet. Kicsinosítgat, és hát mit ne mondjak, tényleg nagyon jó munkát végzett. A hajam, és a sminkem is brutálisan jó lett. Büszke vagyok rá.

-          - Jólvan, most már csak a nővéredet neveld meg. Te értelmesebb vagy. – nézek rá széles mosollyal az arcomon, miközben a szemem a laptopom kijelzőjére téved, ami folyamatosan csipog. Közelebb megyek hozzá, és lehajolok. Pár üzenet Caitlintől, miszerint ma este sem alszik itthon, mert elmondása szerint egy hiper szuper über buliba megy.. Fantasztikus. A falon lévő órára tekintek, mi szerint hat óra tizenegy perc. Szótlanul sétálunk a tengerparton Cat hugával, míg ő csodálva nézi a tengert, én a homokot kémlelem és gondolkodom. Vajon hova visz, hogy így ki kellett tennem magamért? Orrnyergemet simogatva ülök le a házunk előtti padra, és nyomkodom telefonom. Már is késik. Épp felállnék, hogy bemenjek a házba, mivel kicsit hűvös van, mikor egy fehér Mercedes áll meg a sarkon, és belőle egy eszméletlen szexi fiú száll ki, és felém sétál.

- Indulhatunk, Elizabeth? - fogja meg a kezem Justin, és lassan elindul a jármű felé.

- Jaj, ha már késtél haladjunk. Miért ott álltál meg, ide már nehéz lett volna el jönni? Hova megyünk? - állok meg az autó előtt, mire se szó se beszéd, kinyitja az ajtót, és belök. - Kedves vagy, hogy csak így beborítassz. Most már elmondod hova megyünk? - nézek felé, majd egy kuncogást hallok meg hátulról, így hátra kapom a fejem. Szememmel egy nagyon szép hölgyet, és a mellette ülő férfit vizslatom, akik között egy kicsit kövérebb ember helyezkedik el. - Elnézést, nem figyeltem. Jó estét, Elizabeth Clark, Justin egyik barátja. - rázok kezet mindenkivel, és illedelmesen be is mutatkozok.

- Pattie Malette vagyok, Justin anyukája, ő itt pedig Jeremy Bieber, és Justin testőre Kenny. - mutat be mindenkinek, mire csak aranyosan mosolygok, és vissza fordulok. - Egyébként egy díjátadóra megyünk, ha a fiam nem mondta volna. - hangsúlyozza ki a nem szót, ezzel Justinra nézve, aki cukin vezet tovább. Pislogok párat, majd kibámulok az ablakon. Később egy óriási épületet pillantok meg, szerintem nem is jártam még itt. Mindenhonnan kamerák néznek rám, és ezerrel villognak. Mindeközben a vörös szőnyeget is meglesem, ahol sztárok sorakoznak fel. Úristen, én komolyan ide jöttem?! Jézusom. A kedvenc sztárjaim között töltöm az estét. Oké Elizabeth nyugi. Levegő. Ki-be, ki-be. 

- Gyere Liz! - integet Justin az arcom előtt, majd kifújom az elhasznált oxigént, és mosolyogva pattanok ki a járműből. Justin megszorítja kezemet, így kicsit lenyugszom, hiszen tudom, itt van mellettem. Kicsit megszédülök a nagy tömegtől, és a fotósoktól, akik folyamatosan kattintgatnak. Idegesen feszengek, és erősen szorítom a mellettem lévő kezét, aki most ez esetben Pattie. Néhány perc múlva mosolyogva forgatom a szemem az öltözőben, ahol Justin készül, ugyanis előad egy számot, amiben nekem is benne kell lennem. A dolgom mindössze az, hogy Justint a kezénél fogva felvezetem a színpad közepére, és szexisen lejtek egy rövid táncot, majd lejövök. Csak el ne essek a magassarkúmban, csak el ne essek.

- A színpadon pedig a híres, és egyedülálló JUSTIN BIEBER! - konferálja fel Justint a házigazda, Nicki Minaj!

7. rész

Sziasztok, tudom hogy nagyon-nagyon sokat késtem a résszel, sajnálom, nincs mentségem, egyszerűen csak nem volt ikhetem, sajnálom. Jó olvasást.

Ölel és puszil: Ewushh

Egy sikátor mellett sétálok, miközben meghallok egy női sikolyt. Elvileg sétálni jöttem, de valahogy itt lyukadtam ki. Egy fa mögé ugrok félelmemben, és onnan figyelem az eseményeket. Fél homály van, este nyolc óra felé jár az idő. Ereimben meg fagy a vér, mikor gonosz nevetést hallok meg ugyanabból az irányból.

- Nem megmondtam hogy engedelmeskedsz nekem te kurva?! - mondja, mire elkap a felismerés. Nem, az nem lehet. Pont ő, akivel ha egy légtérben vagyok, mindig kedves? Mi a francot csinál? - Szép álmokat. - hadarja el az utolsó két szót, és meghúzza a ravaszt. Az utcát bezengi a lövés hangja, majd pár másodperc múlva hűlt helye se marad a dolgoknak. Nem hiszem el, hogy képes volt meggyilkolni egy nőt. Megölte. Kész, kampec. Meghalt. Jézusom, el kell tűnnöm innen.

Futva teszem meg az utolsó lépéseket otthonomig, majd kulcsra zárom magam mögött az ajtót, és a redőnyöket is lehúzom. Félek. Félek, hogy látta hogy ott vagyok, és netalántán velem is csinál valamit. Leoltom a lámpákat, és Cathez sietek. Egytől-egyig elmondok neki mindent, mire ijedt fejet kapok válaszul.

- Hát ez kibaszott jó. A hülye haverod megöl egy csajt, és most mi vagyunk bajban, mert te láttad. Tudta egyáltalán hogy ott vagy? - áll fel az ágyról, és kezd fel-alá járkálni.

- Nem, vagyis nem tudom. Lehet hogy igen, csak nem szólt. De azt nem hiszem, akkor utánam jött volna, mert ha nem, akkor bizonyára azt feltételezné, hogy beköpöm a zsaruknak.

- Talán pont ezt kéne tenni! - kiabál az arcomba.

- Nem. Vannak olyan haverjai, akik elég durván elintéznének, még akkor is, ha közben ő a sitten rohad. - biggyesztem le ajkamat. Pár perces néma csönd áll be köztünk, mire hirtelen felugrik.

- Na jó, engem nem izgat. Te hibád, te bajod. Én nem vagyok részese a te gyilkolós történetednek. - néz rám nyugodtan, és dudorászva lép be a fürdőbe.

A fejemben még mindig víz hangzik az utolsó mondata: 'Szép álmokat.' Nagyon felkavart, hogy egy olyan ember mint ő, ilyet tett. Nem ilyennek ismertem meg. Bár nem töltöttem vele túlzottan sok időt, de ezek szerint eléggé félre ismertem, ez idő alatt.

Lebattyogok a lépcsőn, és a pultra ülve fogyasztok el egy zacskó csokis sütit, ám ezt megzavarja a csengő hangja. Kidülledt szemekkel nézem az ajtót, és nagyot nyelve indulok meg felé. Kipillantok a kicsinyke 'kukkolónak' nevezett dolgon, majd félve nyomom le a kilincset, és nyitom ki résnyire az ajtót.

- Jónapot! - morgom fogaim között, miközben erősen szorítom a kilincset.

- Én Elizabeth Clark nevű leányt keresek. - veszi le a napszemüvegét. Furcsa, hogy sötétben napszemüveget visel. Gondolkozóba esem, hiszen fogalmam sincs ki ő, és miért keresi Elizabeth-et, vagyis, engem.

- Milyen ügyben? - tárom ki kissé az ajtót, és testsúlyomat másik lábamra helyezem. Egy kis önbizalom kap el.

- Itt van, vagy nincs? - sóhajt fel egy csöppet, és órájára tekint. Nem az a tipikus gyilkolós típus, azt hiszem megnyugodhatok.

- Jöjjön be. - adom meg magam, így elállok az útból, és beengedem. Kicsit széjjelebb tekint, és csodálkozva bólint egyet. Fogalmam sincs ki ez.

Fekete bőrkabátja elrejti vézna testét, a napszemüveg a fején pedig lelapítja fekete, rövid frizuráját. Szintén fekete nadrágot, és cipőt visel, kezén pedig méregdrága órával dicsekszik. Az Apple készüléket folytonosan szorítja a kezében, és furcsa, talán pingvin járáshoz hasonlóan csoszog be a konyhába. Én is valahogy így megyek. Heh, ezek szerint elég hülyén megyek.

- Szóval, idehívná Lizt? - szemöldököm felhúzom a becézésen, hiszen így csak anyu hívott anno.

- Itt vagyok. - ülök le vele szemben egy bárszékre, kettőnk között pedig a hosszú pult helyezkedik el, amin a félig megevett sütim van. Arrébb tolom azt, és arcomat kezemmel kezdem támasztani. Alaposan végig mér, minden egyes arcvonásomat át tanulmányozza, majd mosolyogva néz szemembe.

- Ugyan olyan gyönyörű vagy mint voltál. El sem hiszem nem hogy nem ismertelek meg. - fogja kezem az övéi közé. Kidülledt szemekkel nézek rá, és húzom ki szorításából puha kézfejem. Hátrálok egy kicsit, és nagyot nézve nézek ismét szemébe.

- Honnan ismer maga? - dadogom

- Meg sem ismersz kicsim? - szája fülig ér, szemei úgy csillognak mint a gyémánt.

Ragyogó szemek, fekete haj, csoszogó járás. Na ne! Ugye nem?!

Gondolkozás menetemet kopogás szakítja meg. Kopog párat, majd belép az ajtón. Jól tudom, hogy Justin az, hiszen csak ő szokott így kopogni. Szememmel követem mozdulatait, majd ideér, nyom egy gyors puszit a számra, amin meglepődök, majd a hűtőből ki vesz egy doboz narancslét, és nem zavartatva magát, iszik bele a dobozba. Ezt szokta ha itt van, én meg sem lepődöm nem úgy mint.. Igen, rá gondolok, aki pár másodperccel ezelőtt kicsimnek hívott.

- Egyébként csak egy cipőmért jöttem, azt akarom felvenni holnap, de mivel otthon nem találtam, biztos itt van valahol. - rántja meg Bieber a vállát, és Rá néz. - Oh, üdv. - nyújtja felé a kezét. - Justin vagyok. Folytassa csak amit elkezdett. - mosolyog, és rám néz. Nyelek egy nagyot. Szívem hevesen ver Justin miatt.

- Mit keresel itt? - nézek komoran édesapámra.

- Drágám, hát nem olvastad a levelem? - áll fel, mire automatikusan tolatni kezdek, majd Justin mögött megtorpanok.

- Nem érdekel a leveled. Tűnj el. Én új életet kezdtem, amiben te nem szerepelsz. Leszarom a szállodád, a pénzed, de legfőképpen a nőd! - vágom hozzá durván, némi mutogatással megspékelve, majd elé állok. - Nem vagy az apám. - mondom ki halkan, mire a szeméből eltűnik a csillogás, és harag ül ki tekintetére.

- Hogy mered ezt mondani azok után, hogy felneveltelek, és megadtam neked mindent, amit tudtam? - suttogja ugyan azon a szinten, mint én. Hangján szomorúságot vélek fel.

- Jól figyelj. Annak az életnek vége. Szép volt, jó volt, egy bizonyos pontig. Amíg el nem jöttem. Nem akarom, hogy újra részese légy a zökkenőmentes életemnek. Ami nem éppen zökkenőmentes, de nekem így tökéletes. Nem kell, hogy most te is belépj. Kérlek, most menj el. - mutatok az ajtóra lehajtott fejjel, mire utoljára mélyen a szemembe néz, és egy sóhaj kíséretében hagyja el a házat. Összeroskadok, és menedékem a kanapé lesz, amin szétterülök. Nem sírok, félre értés ne essék, csak egy pöppet már elegem van. Na jó, nagyon elegem van. Pár nappal, esetleg egy héttel ezelőtt még átlagos, nyugalmas életet éltem. Erre minden megváltozik, és olyanokat látok, amiket/akiket nem szabadna. Ide sorolom azt, hogy láttam az egyik 'barátomat' megölni egy ártatlan nőt. Hogy megjelenik ennyi év után az apám. És hogy egy Szupersztárral haverkodok, ami talán a részemről már több is, ráadásul úgy hogy nem is ismerem rendesen, Mi történik körülöttem?! Lehet hogy kezdek becsavarodni.. Minden esetre, jó hogy van mellettem egy támasz, aki segít felállni, ha elesek a gondjaimban. Tudom, tudom. Másoknak ettől ezerszer nagyobb gondjai vannak, és azok mellett az enyéim porszemeknek tűnnek, de én nem vagyok ehhez hozzászokva..

- Öm, nagyon sajnálom, de most mennem kell. Vigyázz magadra. Majd jövök. - hangsúlyozza ki a 'majd' szót, és távozik. Itt hagyott, a legrosszabb pillanatban.. Ő barát?!

6. rész

Sziasztok, megérkeztem immáron a 6. résszel, ami remélem mindenkinek tetszeni fog! Nem jött sok komment, de gondoltam hogy hozok egy olyan részt, ahol Justin szemszögéből is írok egy csöppet, remélem örültök neki! :) Ne felejtsetek el jelezni, hogy milyen a rész.

Puszil, és ölel: Ewushh

TAKE CARE!

A fejem zakatol, és fogalmam sincs hol vagyok. Pislogok párat, majd nagyra nyitom szemeimet. Justin ölében ülök, a földön. Így aludtunk volna? Felnevetek a tényen, mire Justin mocorogni kezd.

Hunyorított szemmel néz körbe, majd végül rám pillant.

- Ohh, szia! - húzza mosolyra száját. Kócos haj, rekedtes hang. Eszméletlen.. Megbolondít, már kora reggel..

- Jó reggelt. - suttogom, majd lassan felállok. Össze húzott szemöldökkel kémlelem a helyet. Csak nem?! Itt ragadtunk a klubban? Jézus. A bár pult mögött aludtunk el. Na és Cat hol van? Sehol egy árva lélek. Csak mi ketten vagyunk itt.

- Mmm. Justin.. - nézek le rá, mire feltápászkodunk a hideg kőröl. - Azt hiszem, itt ragadtunk. - nevetek fel.

- Fantasztikus. - öleli át hátulról a nyakamat. - Szóval, egész nap itt leszünk, amíg ki nem nyitnak? - mondja, felnevetve. Rázkódó vállakkal fordulok meg. Egy pohárba öntök magamnak egy kis vizet, amit gyorsan le is gurítok.

Nem igaz, hogy nem vették észre, hogy itt ragadtunk. Caitlin biztosan aggódik értem, hol vagyok. De várjunk csak. Hisz a telefonom itt van, és nincs nem fogadott hívásom. Hah, ez szép. Le se szarja hogy hol vagyok, és kivel. Upssz. Csutkára lemerült a telefonom. Ezért nem ér el senki. Aj-aj.. Haza kéne jutni..

Bizonytalanul lépkedek a két ajtós bejárat felé. Zárva. Hát ez csodás.. Szétnézek, mire remek gondolatom támad.

- Justin! Gyere, megyünk. - szólok neki, de ő éppen..koktélt kever.?

A poharat szájához emeli, és megkóstolja, amit össze hozott. Biztos rossz volt, mert bele borzongott, és kiköpte. Száját megtörölve lép mellém, mire az ablakra mutatok. Elé állok, és kinyitom azt. Kimászok, de egy kicsit elbizonytalanodok, mert le is kéne ugrani. Nem is kicsit. Arrébb mászok a párkányon, hogy Bieber is kijusson, aki könnyedén leugrik. Én még hezitálok egy kicsit, mire Justin a nyakába kap, és könnyedén le hoz. Nevetve futunk el a környékről, és kifulladva állunk meg egy háznál. Tovább sétálunk az utcán, mikor megpillantom a házunkat. A macskaköves úton sétálok Justinnal, mezítláb. Magassarkúm a kezemben, telefonom és egyéb dolgaim a kis táskámban. Még jó, hogy nem hagytam el az éjszaka. Kulcsommal kinyitom az ajtót, mire orromat rózsa illat csapja meg, ami egész kellemes. Ledobom a cipellőt valahova a földre, és Justint magam után húzva megyek fel az emeletre. Cat szobájába igyekszem, aki a földön alszik. Gondolom, ő is benyomott, és emiatt nem veszi használatba az ágyát. Halkan zárom be az a szoba ajtaját, és sajátomba lépek. Kiveszek néhány göncöt, amivel a fürdőbe igyekszem. Gyors zuhanyt veszek, és felveszem a tiszta ruhákat.

Rakok fel egy kis alap sminket, utoljára belenézek a tükörbe, és kilépek az ajtón. Justin a polcom előtt áll, és egy képet tart a kezében. Ez az egyetlen emlékem van anyuról, és a családról. Ezt a képet dobtam hirtelen a táskámba, mielőtt eljöttem otthonról.

Végig simítom a képen ujjaimat, majd Justinra pillantok.

- Sajnálom... - suttogja, és visszahelyezi a képet a kissé poros polcra. - Elmeséled mi történt? - néz a szemembe félénken. Szerintem azt várja, hogy kiboruljak és elküldjem, vagy netalántán kiabáljak vele. Szótlanul bólintok egyet, és leülök az ágyra.

- Miamiban születtem. Egyke vagyok, nincs testvérem. Boldogan nőttem, és nőttem, míg végül 16 éves koromban bekövetkezett egy olyan dolog, amire nem számítottam. Haza felé jöttünk anyuval. Nyugodtan vezetett, csendben voltunk, nem beszélgettünk. Meg láttam az út szélén egy kiskutyát. Rögtön haza akartam vinni. - nevetek fel csöppet. - Lelassítottunk, anyutól pedig kértem, hogy nézzen le rá. Mutogattam hogy milyen aranyos, és hogy ez meg az milyen édes rajta. Anyu le sem vette róla a szemét, de nem álltunk meg. Beborultunk egy árokba, az autó fejre állt. Én megmenekültem, de anyát már nem tudták megmenteni az orvosok. Magamba fordultam, egész nap zokogtam. Nem tudott senki sem megnyugtatni. Bőgtem, üvöltöttem. Nem tudtam tovább ott lakni, mindenről ő jutott eszembe, bármire is néztem. Miattam halt meg... Összepakoltam a legfontosabb dolgaimat, hagytam apunak egy üzenetet a pulton, és egy táskával a kezemben indultam a repülőtérre. Itt ismerkedtem össze Caitlinnel, nála laktam. Míg egyszer csak kaptam egy hívást a nagyitól, hogy nagypapa rám hagyta az örökségét. Elárultam neki a címemet, tudtam, hogy nem mondja el se apának, se senkinek. Elmondta mi van apuval, és hogy ő is tovább állt. A házunk üresen áll azóta is, nem akarta eladni. Elvertem a pénzt, mindenféle hülyeséget vettem belőle. Az egyetlen értelmes dolog talán ez a ház. Megvettem, és átköltöztünk Cattel ide... - nézek körbe. - Szóval, ez történt. - rántom meg szipogva vállam.

Előjött pár könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem. Justin megölelt, és fejét vállára hajtottam.

- Igazán sajnálom. - mondja ki pár perc múlva. Erőt vettem magamon, és egy mosoly kíséretében álltam fel. Ami inkább hasonlított vicsorgásra mint mosolyra. - Buli? - néz felém nevetve, mire halvány vigyorral az arcomon megráztam a fejem. - Akkor mit csináljunk?! Egész nap szabad vagyok. - tárja szét karjait, mire nagy gondolkozásba esek.

Fejem felett szinte észre lehetett venni a villany körtét, mikor beugrott az ötlet. Film. Én, Justin, és Cat! Nem kell mindennap költeni a pénzt, és leinni magunkat..

- Nekem mindegy, úgy is bealszok a film felénél. Nézzetek amit akartok. - legyintett Cat, akin kissé látszott a másnaposság jele. Pedig ő HAZA jött, és nem aludt ott a buli HELYSZÍNÉN!..

- Valami vicceset. - ugrált körülöttem Justin, mint egy öt éves. Megőrül a filmekért... - Megvan! - kiált fel egy kis idő után, amitől a szív infarktus kerülget. - Ötven első randi! - mint egy őrült fogja keze közé arcom, és nyom a számra egy cuppanósat. - Ezt nézzük! - rakja be gyorsan a filmet, és ül le a kanapéra. Felhúzott szemöldökkel indulok a konyha felé, hogy hozzak egy kis pop-cornt.

Kissé aggaszt még, hogy miért viselkedik így, de úgy érzem az együtt töltött idő alatt egyre jobban meg szerettem. Nem érdekelne, hogy mit mondanak a rajongók, sem hogy mit írnának az újságok. Csak mi tudjuk, hogy mi van köztünk. Bár, jelenleg semmi. Maximum sex. Számára csak egy játék vagyok. De akkor miért van mindig velem? Biztosan érez valamit, hiszen máskülönben nem maradna itt velem, hanem menne a dolgára.. Ah, össze-vissza gondolok mindent. Azt hiszem megőrültem..

Körülbelül a film háromnegyedénél elaludtam. Utolsó emlékem hogy a fejem Justin ölében van, simogatja az arcom, de mindeközben igyekszik követni a film történéseit.

Justin szemszöge

Elizabeth édesen szuszog mellettem. A film véget ért, de nem akarom felkelteni Lizt, aki rajtam fekszik, így nem állok fel. Caitlin is kidőlt, de ő szerintem már akkor elaludt, mikor még el sem kezdődött a film..

Nem tudom, mit gondoljak. Elizabeth nagyon édes, de a dolgok össze kuszálódtak körülöttem. A Selenával való szakításom után egy lányt sem kedveltem még így, mint őt. Neki is csak egy egy éjszakás kalandnak kéne lennie, még is azt érzem, hogy ez annál sokkal több. Ha nem vagyok vele, csak ő jár az eszemben. Mit csinál, hol van, és kivel. Kezdem megkedvelni, pedig nem lehetne. Selena után nem akarok még egy lányt magam mellett tudni. De ő, olyan más. Ah, miről beszélek, hiszen nem érzek semmit. Vagy mégis?!

- Elizabeth! - nézek le rá, mire megrebegteti szempilláit és álmosan néz rám. - Most mennem kell. Azt hiszem, pár napig nem jövök, sok dolgom lesz. - vakarom meg tarkómat, mire szomorúan néz szemeimben, és megölel. Az ajtóhoz sétálok, és egy puszi kíséretében megölelem.

- Vigyázz magadra! - suttogja fülembe, majd fejét vállamon kezdi pihentetni.

- Te is drága Elizabeth. Majd hívlak. - nyomok egy utolsó puszit homlokára, és távozok a házból. Ez a puszi inkább volt gyengéd, és szeretetteljes, mint a többi. De hiszen, én nem szerethetem őt...!

5. rész

Sajnálom, hogy késtem a résszel, és azt is, hogy ilyen unalmasra sikeredett. Remélem megbocsájtotok! :) Sietek a kövivel! <3

Puszil, és ölel: Ewushh

 

- Cat, ezt kidobnád? - dobom oda a sértetlen levelet barátnőmnek, aki a konyhában ügyetlenkedik.

- Ki küldte? - kérdezi, majd lassan leolvassa a rajta lévő nevet. - Liz, legalább olvasd el. Te is tudod, hogy apád szeret. Csak, neki ott jobb.

- Rohadjon meg ott ahol van. - szorítom meg idegesen a távirányítót. - Minden hónapban ez van. Kiszúrja a szemem egy rohadt levéllel. Még csak fel sem hív. Ő apa? Ő?! Ne röhögtessük már ki magunkat Caitlin.- lakótársam csöndben marad, és egy kés segítségével felbontja a levelet. Fel pattan a pultra, és belemélyül az olvasásba. Néhány másodpercig még nézi a vékony papírt, majd kezem alá nyomja. Felsóhajtva, bele-bele olvasok.

- Hogy mi?! - kiáltom el magam. - Ezt most nem gondolja komolyan.

- Nézd, ott egy telefonszám, hívd fel.

- Tudod mikor. - nézek a szemébe, és a dohányzó asztalra rakom a papírt.

- Figyelj csak. Ezzel a munkával jobban keresnél, mint a Starbucks-ban, kitudnánk fizetni a tartozásainkat, és egy csomó pénzünk maradna. - tárja szét a karját.

- Hogy dolgozzak együtt egy olyan férfival, akivel évek óta nem beszéltem, azt sem tudom, hogy, hogy néz ki. Még csak azt sem tudom neki mondani, hogy Apa.

Szememet lecsukva gondolkozok. Ide akar jönni, Los Angelesbe, hiszen apám cégje megvett valami hotelt, ahol dolgozhatnánk Cat-el.

Elképzelem magam, ahogy sürgök forgok a szobákban, esetleg a recepcióban állok. Nem, ez nem én vagyok. Imádok a kávézóban dolgozni, és nincs messze. Megszoktam a helyet, már belerázódtam. Egy új hely.. Nem is tudom. Hiszen, szinte nem is ismerem az apámat. Utoljára akkor láttam.. Mielőtt anya meghalt. Mikor anyu elhunyt, nagyon magam alatt voltam, szinte sokkolódtam. Nincs testvérem, így az nem tudott belém életet verni. Elköltöztem, és új életet kezdtem itt, Los Angelesben. Mióta itt élek, csak Caitlinre számíthatok, mintha már a testvérem lenne.

Gondolkozásomat a csengő hangja zavarja meg. Egy halk sóhajtással állok fel a puha kanapéról, és csoszogva az ajtóhoz sétálok. Megigazítom magamon a ruhám, mintha ezen változtathatnék a kinézetemen. Kinyitom az ajtót, és rá mosolygok az illetőre.

- Beszélnünk kell. - néz rám idegesen, mire arcomra fagy a mosoly. Kezében egy levelet szorongat, másik kezével orrnyergét vakargatja. Kijjebb tárom az ajtót, és odébb állok, hogy be tudjon jönni. A kanapéig sétál, majd hátra tekint rám, és leül. Leülök mellé. Köhint egy kicsit.

- Justin. Mondd. - húzom fel lábaimat, és törökülésben helyezkedek el.

- Ez mi?! - Nyitja ki a levelet, szétnyitja a papírt, majd elém rakja. Egy szöveg, rólunk. Egy kép szerepel rajta rólam!

- Ez mi?! - ismétlem meg halkan, mellettem ülő mondatát, és elolvasom a szöveget.

'Jobb ha leszállsz Elizabethről megértetted?! Hagyd békén, vagy bajod eshet! Haha...'

Csak most veszem észre, hogy Justin mindeközben azt a levelet olvassa, amit a dohányzó asztalon hagytam. Kikapom a kezéből a papírt, de fogalmam sincs hova rakjam el úgy, hogy ne vegye el, így hirtelen összegyűröm, és a számba rakom. Na jó, ez egy hülye ötlet volt, de megtettem. Hiszen semmi köze nincs hozzá, mi áll benne. Justin elkerekedett szemmel néz rám, majd előtör belőle a nevetés. Kiveszem a gyűrött papír lapot a számból, és nevetve simítom ki. Nem lett nagyon nyálas, csak egy csöppet. Ajkamba harapok, mire megérzem azt a vasas ízt.

- Szóval, szerintem egy személyre gondolunk. - mondja. Bólintok, és beszédre nyitom a szám.

- Lil.

- Caitlin. - mondjuk egyszerre a két különböző nevet, és elképedve nézünk a másikra.

- Hogy képzeled azt hogy Lil volt?! - emeli fel hangját.

- Honnan veszed hogy Cat volt?! - emelem fel én is a hangerőmet.

- Tudom hogy ő volt. - nevet fel.

- Igen?! Akkor el lehet húzni innen. Szedd a lábad! Tudod, az én barátnőm nem olyan szánalmas. Biztos vagyok benne hogy Lil volt. - állok fel

- Higgy amit akarsz, kit érdekel. - pattan fel, és felém közeledik. Automatikusan hátrálok, végül a falba ütközök. - Meg fogod bánni, hogy fenyegetett a barátnőd. - kapja el a torkom, és erősen kezdi szorítani. Szemembe néz, majd távozását az ajtó becsapódásával jelzi.

Hogy mit tett ellene a bejárati ajtót? Igazán semmit.. Viszont ez a kisebb fojtogatás nyomot fog hagyni maga után. Félek. Félek, hogy bántani fog. Nem értem Justint. Egyik percben jó pofizik, másikban meg fojtogat!? Nem tudom épp ésszel felfogni, hogy mi történik körülöttem. Az életem fenekestül felfordult egy ideje, mióta bejött a képe ez a két jómadár.

Feltrappolok a lépcsőn, és szobám ajtaját erőteljesen becsapom magam után. Úgy látszik szegény ajtóknak ma rossz napja van... Széttúrom a szépen megágyazott ágyat, és a párnát a fejemre rakom, és lenyomom azt. Félre értés ne essék, nem sírok, csak kicsit elegem van.. Mindenből. Mérhetetlen düh halmozódott fel bennem az utóbbi percekben. Egyetlen szó miatt történt meg minden. Igent mondtam Lilnek, mikor elhívott bulizni. Ha nemet mondok, most nem lenne ez.

- Pattanj ki az ágyból! - nyit rám Cat. - Dolgunk van. - jön oda, és szedi le rólam a párnát. Gardróbom elé áll, és ruháim közt kezd el válogatni. Felülök az ágyban, és körülbelül úgy nézek rá, mint aki most kelt fel egy két hetes alvásból. - Tessék, vedd fel, utána megcsinálom a sminked, és a hajad. Ugyanis tudom, hogy te képes lennél ilyen torzon-borz hajjal eljönni. - dobja oda a fekete ruhát, ami alig takar valamit. Esküszöm életemben nem láttam még.

- Azt sem tudom hova megyünk. - morgok orrom alatt, és a fürdőbe igyekezve felveszem a ruhát. Nem igazán tetszik. Azt sem tudtam, hogy van ilyen ruhám. Kilépve a fürdőből barátnőm egyből leültet, és megcsinálja a hajam, illetve a sminkem.

- Gyönyörű lettél. - néz rám Cat mosolyogva. Ő is elképesztően szép volt. - Na, akkor hozd a telefonod, meg pénzt. Meg a lakáskulcsot. Mindjárt itt a taxi. - tapsol egyet. Mehetnénk gyalog is, ugyanis nincs sok pénzünk.. Felkapom a fekete magassarkúmat, és letipegek a lépcsőn. Néhány másodpercet állunk odakint a sötétben, majd egy taxi gördül be az utcába. Beszállunk, és Cat elhadarja a címet. Night Club. Ismerem azt a helyet, a nagy arcok járnak oda. Mindenki picsa részegen távozik, kísérőjével az oldalán, vagy egy kurvával, akik nem mennek be bulizni, egész este kint állnak, és várnak.

Kiszállunk a járműből, és félve megyek egy lépést előre. Cat ruháját igazítja, amíg én oldalra pillantok.

- Liz, szia! - fut oda hozzám Justin. - Hmm, de csinos ma este valaki. - kacsint rám kaján vigyorral. Félve nézek szemébe, hirtelen nyakamhoz nyúlok.

- Ne, ne gyere közelebb. Félek tőled Justin. - sütöm le a szemem és hátrálok.

- Hé, csak bulizni jöttem a haverokkal. - néz szét. - De fogalmam sincs hol vannak. - nevetve megrántja a vállát, ami mosolygásra késztet. - Sajnálom a mait, elgurult az agyam, nem kell tartanod tőlem. Sajnálom.

Hátra pillantok, de Catnek nyoma sincs. Felhúzott tekintettel nézek vissza Justinra, aki felém mosolyog, majd megfogja csuklómat, és behúz a Clubba. Kér nekünk italt, amit bárszéken ülve fogyasztunk el. Kicsit belém száll az ital, elég erős. A tánc parkett felé húz, és valahol középen megállunk. Nagy a tömeg, mindenki a másikhoz simulva táncol. Mi is ezt tesszük. Nagyon jól érzem magam vele, kedves és törődő. Nem értem a mait. Nem hozza fel, úgy tesz, mintha meg se történt volna. Nem értem... Egész este csak mosolyog rám. Persze ez nagyon kedves, meg minden, csak hát különös.. Egyre jobban kedvelem őt, nagyon megszerettem. Dehogy szerettem meg, ez az ital hatása. Biztos vagyok benne, hogy tettek bele valamit.

Bár.... Elég helyes.. Miket beszélek itt össze-vissza. Tuti hogy az itallal együtt valami drogot is bevittem a szervezetembe.

Lerakja az üres poharunkat egy tálcára, majd a mosdó felé húz. Ügyet sem vesz, a 'Női mosdó' táblára, simán belép rajta, és felültet a pultra. Heves csókolózásba kezdünk, mire épp hogy pofon vágom, kezemet leszorítja, és nem enged el. Eléggé berúgtunk, ennek egyik oka, hogy homályosan látok, és mindenen nevetek

- Justin. Mi volt ez a mai? - fogom meg tarkóját, ugyanis ő nyakamat lepi be apró csókokkal.

- Sajnálom, már tudom ki volt az, ne félj elintéztem. - suttogja szinte számba. Egy tű sem férne el köztünk. Megcsókol, mire újra mámorba esek, és ajkaim elnyílnak. Bele mosolyog csókunkba, de folytatja. Levegő hiány miatt kicsit eltávolodunk egymástól. Lepattanok a pultról, most én irányítok. Falnak döntöm, és mosolyogva simítom végig kezemet kockáin. Kicsit még rá is feszít. Ajkamba harapok, majd neki esek. Fogalmam sincs miért csinálom ezt, tudat alatt tudom hogy megfogom bánni. Épp hogy becsukom a szemem egy hangot hallok meg magam mögött.